Egy nagyon rövid, de látványos írásban szeretném bemutatni, hogy miért érdemes inkább RAW-ban fotózni és venni utána a fáradtságot, hogy Lightroommal vagy bármilyen más képszerkesztő programmal előhozzuk a nyersanyagból a képet. A kép egy véletlen elrontott beállítás eredménye. Egy kollégának kölcsön adtam a fényképezőgépem, hogy 2 másik márka hasonló gépeivel össze tudja hasonlítani, melyik mit tud. Ezen gépeknél az egyik számunkra nagyon fontos szempont, hogy fényszegény környezetben hogyan viselkedik, mennyire zajosodik a kép, mennyire csökken a dinamika, hol vannak a gépnek a határai. Persze extrém helyzeteket is kipróbálunk ilyenkor, de a cél azért az ésszerű és életszerű beállítások használata.
Ki is ment az éjszakába kattogni és küldözgette nekem a RAW képket feldolgozásra. Egy véletlen folytán sikerült neki az ISO értéket rosszul beállítani és véletlenül elnézett egy nullát. Az érzékenységet a tervezett ISO 12800 helyett ISO 128000-re tekerte és meglepődött, miért lett ennyire túlexponált a kép. Amikor a hibát felfedezte, megkértem küldje át azt a képet is, megnézzük, mit lehet vele kezdeni.
Berántottam mindkét képet Lightroomba és 2 dolgot állítottam összesen, egyik a fehéregyensúly volt, amit a fehér hóhoz igazítottam, másik pedig az expozíció visszahúzása volt a magasabb ISO-s kép esetében. Így a két kép gyakorlatilag teljesen nyers képnek tekinthető, semmi általam szokásos utómunka nincs rajta. Mint látható a kép még ilyen extrém szituáció esetén is menthető volt. Ha ezt a képet nem RAW hanem JPG-ben fotózta volna a kolléga, esélyem nem lett volna hasonló műveletre.
SONY ILCE-A7M3, FE 16-35 F4 ZA OSS @f4, 1/100s, bal oldali kép ISO 128000, jobb oldali kép ISO 12800
Az oktató anyagokat, statisztikákat, teszteket minden esetben külső támogatás és megbízás nélkül készítem, azok legfeljebb annyira részrehajlóak amennyire én szubjektív vagyok 🙂
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, hívj meg egy virtuális kávéra! (klikk a linkre)
