Egy nagyon rövid, de látványos írásban szeretném bemutatni, hogy miért érdemes inkább RAW-ban fotózni és venni utána a fáradtságot, hogy Lightroommal vagy bármilyen más képszerkesztő programmal előhozzuk a nyersanyagból a képet. A kép egy véletlen elrontott beállítás eredménye. Egy kollégának kölcsön adtam a fényképezőgépem, hogy 2 másik márka hasonló gépeivel össze tudja hasonlítani, melyik mit tud. Ezen gépeknél az egyik számunkra nagyon fontos szempont, hogy fényszegény környezetben hogyan viselkedik, mennyire zajosodik a kép, mennyire csökken a dinamika, hol vannak a gépnek a határai. Persze extrém helyzeteket is kipróbálunk ilyenkor, de a cél azért az ésszerű és életszerű beállítások használata.
Ki is ment az éjszakába kattogni és küldözgette nekem a RAW képket feldolgozásra. Egy véletlen folytán sikerült neki az ISO értéket rosszul beállítani és véletlenül elnézett egy nullát. Az érzékenységet a tervezett ISO 12800 helyett ISO 128000-re tekerte és meglepődött, miért lett ennyire túlexponált a kép. Amikor a hibát felfedezte, megkértem küldje át azt a képet is, megnézzük, mit lehet vele kezdeni.
Berántottam mindkét képet Lightroomba és 2 dolgot állítottam összesen, egyik a fehéregyensúly volt, amit a fehér hóhoz igazítottam, másik pedig az expozíció visszahúzása volt a magasabb ISO-s kép esetében. Így a két kép gyakorlatilag teljesen nyers képnek tekinthető, semmi általam szokásos utómunka nincs rajta. Mint látható a kép még ilyen extrém szituáció esetén is menthető volt. Ha ezt a képet nem RAW hanem JPG-ben fotózta volna a kolléga, esélyem nem lett volna hasonló műveletre.
SONY ILCE-A7M3, FE 16-35 F4 ZA OSS @f4, 1/100s, bal oldali kép ISO 128000, jobb oldali kép ISO 12800
