Telnek az évek, végzi mindenki a munkáját, lassan vége a vírus mizériának is és kezd visszatérni az élet a normális kerékvágásba. Tök jó érzés ilyenkor, hogy egy régi ismerősnek eszébe jutok. Függetlenül attól, hogy pontosan tudja rólam, hogy már nem vagyok Nikonos, de azért azt is tudja, hogy imádom a kütyüket. Pár napja Zsolt azzal hívott fel az ArtWork-től, hogy lenne-e kedvem egy kicsit megtapizni a Nikon D6-ot. Kb. nulla realitása van annak, hogy visszaváltsak Nikonra, arra szintén hasonló, hogy DSLR-re és szintén kb. ugyanennyi arra, hogy most 2.6MFt-t adjak egy gépvázért, de az ajánlat akkor is csábító, úgyhogy köszönettel elfogadtam a meghívást, aminek ma eleget is tettem.

Kíváncsiságképp elvittem magammal a kis Sony-t is egy Sigma 24-70 2.8DN optikával, így a D6-ra is egy Nikon 24-70 2.8G lencsét kértem köcsön, hogy hozzávetőlegesen hasonló dolgokat tudjak velük próbálgatni.

Igazából kíváncsi voltam, mit tudott fejleszteni a Nikon a D4 illetve a D5 után és mennyivel több vagy jobb a Nikon D6 a jelenlegi Sony A7M3-aimnál. Sajnos haza nem hozhattam, szóval komolyabb tesztre nem volt lehetőség, inkább csak amolyan kezembe kaptam és lőttem vele pár szituációs próbát.

2 amolyan újdonság volt, amit mindenképp ki szerettem volna próbálni. Egyik az új csoportosított AF, a másik a sorozat mód közbeni AF és fénymérés. Mindezek mellett természetesen kíváncsi voltam, mit bír magas ISO-n, de ez ügyben sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy csak az éles teszt mond valamit, a steril teszt könnyedén megtévesztő lehet.

Első a magas ISO-s teszt volt, mivel a Nikon D6-nak a plafonja ISO 102400, így még csak nem is teljesen pontos az összehasonlítás, mert a sony-t 128 000-re tekertem fel ami elvileg már kiterjesztett tartomány 🙂

Mindkettő AWB, találomra a vitrinben kiállított termékekre fotóztam egyet. Semmi profizmus, csak ahogy esik úgy puffan alapon.

Szintén nem érdekel, hogy milyenek a nyers képek, így ne is kérjen tőlem senki RAW-ot, ezek a képek kivétel nélkül keresztül mentek egy azonos alap beállításon, mivel az érdekel, hogy az ügyfélnek átadható végeredmény milyen és nem az, hogy mit dob a gép.

Nikon D6 – ISO 102400 : (crop)

Sony A7M3 – ISO 128 000: (crop)

Nagyon csak érzésre, de valamivel jobbnak találtam a D6 eredményét bár AWB meglehetősen mellélőtt, de nem is annyira ilyen magas tartományban, hanem még olyan 16000 körül, ahol még szembetűnőbb volt a különbség a kettő között. Itt jegyezném meg, hogy mindkettő simán hozta az ügyfélnek bőven átadható minőséget ISO 16000-nél, de a D6 mégis egy picit jobbnak tűnt.

Szintén egy hasznos információ egy gépről, hogy relatív magas, de még a használandó tartományon belüli ISO mellett mennyire csökken le a dinamikatartomány. Erre a tesztre ISO 16000 mellett került sor mindkét gép esetében úgy, hogy a bolt ajtajába állva készítettem egy képet kifelé úgy, hogy az ajtó belseje is még benne legyen a képen illetve az utca túloldalán a napsütötte fal is látszódjon. Utómunka során a sötét ajtó részre egy átmenetes szűrővel tettem egy kis árnyékos rész kiemelést (shadow) illetve WB-t a szemközti táblára állítottam, mivel AWB itt is nagyon eltérő volt a 2 gép esetében.

Sajnos itt utólag itthon néztem csak, hogy egyiket 40, másikat 70mm-en csináltam, de a teszt lényegén nem változtat, a világos részekben egy hangyányit mint ha erősebb lenne a nikon, a sötétebbeknél pedig a Sony ugyhogy ezt betudom annak a minimális expó különbségnek (1/5000 vs. 1/6400) ami a két kép között van.

Nikon D6 – ISO 16 000 dinamika teszt

Sony A7M3 – ISO 16 000 dinamika teszt

Legérdekesebb egy szintén nem túl életszerű extrém teszt volt, ahol a kilépve a bolt ajtaján a járdáról csináltam egy sorozatfelvételt úgy, hogy a bolt belseje felől indulva kifordultam az utcára elég lendületesen. Ennek célja az lett volna, hogy az egyes felvételek között (Nikon 12/14? kép / mp vs. Sony 8 kép / mp) a gépnek fényt is kellene mérnie illetve élességet is kell állítania.

Sajnos itt nagy valószínűséggel user error történt, mert a Nikon D6 csúnyán leszerepelt, észre se vette, hogy hadonászok a géppel, nem állította újra a fókuszt. Gyanítom, hogy ez kizárólag menü beállítás kérdése lehet, de mivel ehhez nem nyúltam, nem kizárt, hogy a témakövetés lassún volt, mert ennél biztos többet tud a gép. Sony ezzel szemben 1 képkockánál hibázott élességállítás kapcsán, az összes többinél AF is és az expó értékek is jók voltak, viszont ez a saját gépem amit már másfél éve folyamatosan használok, így a beállításait is pontosan ismerem.

Összességébe egy nagyon ütős, profi gépről van szó (Nikon D6), nagyon kezesbárány, gondolkodás nélkül teszi a dolgát, de a 2.6MFt és a 680eFt árcédula közötti közel négyszeres szorzót nem igazán éreztem… Azt gondolom, van az a téma, ahol ki lehet használni a gép előnyeit és erősségeit, de ez inkább a versenysportok, olimpia és hasonló területek lehetnek. Apró negatívum talán a nem kihajtható és nem érintésérzékeny kijelző, amiből talán a kihajthatóságot a masszívitás oltárán áldozták fel, de az érintés vezérlés szerintem már alap kellene legyen. (UPDATE: esélyesen csak ki volt kapcsolva, elvileg érintős) Szintén érdekes döntés a felbontás kérdése. Noha a Canon zászlóshajója szintén pont azonos árban azonos felbontással kapható vélhetően nem véletlenül, azt gondolom, ha nem is sokkal, de egy picivel lehetett volna feljebb menni D5 után, de valamiért maradtak a 20MPx-nél.