Megvolt ez a nap is. Egy esküvő, amit nagyon vártam és ami számomra kivételesen fontos volt ahogyan azt már korábban megírtam.
A képeket átadtam, a szolgáltatás „díja” kifizetésre került, így ami ezek után történik, már nincs különösebb hatással a megállapodásra. Éppen ezért nagy öröm számomra, amikor ilyen e-mailt kapok:
„Először is rettentő hálásak vagyunk azért, hogy így alakulhattak a dolgok és végül Te lettél az, akivel együtt tölthettünk pár felejthetetlen órát. Nem csak fotósként ismertünk meg egy nagyon tehetséges embert, hanem mint magánember, egy odaadó, kedves és közvetlen baráttal is gazdagodtunk. Amikor kértük, hogy sürgős a dolog, Te rögtön segítségünkre voltál és nagyon sokat jelentettek nekünk kedves szavaid a mi (immár egyre könnyebb) helyzetünkben. A közös „munka”, amit furcsa így fogalmazni, de nem találok más szót rá, cseppet sem volt fárasztó, mindig jól éreztük magunkat és kihoztad belőlünk azt is, amit mi nem gondoltunk, hogy bennünk van…a fotogén embert. 😀 Azt hiszem nem kell külön ecsetelnem miért, de nagyon boldogok vagyunk, hogy megörökítetted életünk egyik legnagyobb eseményét és lencsevégre kaptad közös életünk kezdetét és szerelmünk mozzanatait. A képek gyönyörűek, semmi kifogásolni valót nem is kerestünk, de amúgy sem találtunk volna. Édesanyám szemébe sikerül újra meg újra könnyeket csalnod, olyan hűen visszaadják annak a különleges napnak a pillanatait.
Isten áldja meg a további munkádat és adjon sok-sok áldást az egész családodnak, őszinte imádsággal fogunk ezért az Úrhoz fohászkodni!”
