Sony A7 III vs. Sony A7 IV – iso, af és shutter lag teszt

Igértem nektek, ahogy lesz rá alkalmam, egymásnak eresztem a Sony A7 III és a Sony A7 IV gépeit. A legtöbb teszt amit még a megjelenése előtt láttam, az a videós funkciókat taglalja, amíg számomra nagyon érdekesek, de totálisan szükségtelenek. Mivel mint esküvői fotós az esetek jelentős részében olyan környezetben kell dolgoznom, ami a fotózásra finoman szólva sem ideális, így megpróbáltam kicsit feszegetni a gépek határait.

Igazság szerin kb. 3 éve, amikor a Nikon D4-ek eladása mellett döntöttem, nem voltak nagy elvárásaim. Ha legalább ugyanazt tudja az új gép (Sony A7 III) mint a régi, csak fele olyan súllyal, akkor már elégedett leszek, mivel a Nikon D4 hiába volt már egy öreg darab, az „ifjoncokat” megszégyenítő tudással rendelkezett. Nos, azóta eltelt 3 év, a 2db Sony A7 III-ba belekerült 370 000 képkocka, és azt kell mondjam, nem vágyom vissza a D4-hez. Igen, vannak hibái ennek is, de arra amire én használom, összességében előrelépés volt a Nikonhoz képest. 3 év sok idő, ismét eljött a gépek cseréjének ideje, de ahogy a D4, úgy az A7 III is egy olyan darabnak tűnik, amit nem igazán szeretnének túlszárnyalni. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy megjelenésekor túlságosan is jóra sikeredett. Na de itt az új, a IV-es széria, benne pár olyan funkció, ami miatt én is úgy döntöttem, hogy az egyik új gépem ilyen lesz (a másik egy ismét egy III-as lett). Ez viszont remek lehetőség arra, hogy ne mások elmondása, fizetett tollnokok írásai alapján alkossak véleményt az új gép tudásásról, hanem saját tapasztalás útján.

Mik azok a dolgok, amik igazán érdekelnek egy új gép kapcsán?

A két egyértelműen legfontosabb szempont az alacsony/rossz minőségű fény melletti alacsony zajszint és a gyors fókuszrendszer. Ezek mellett azért nem teljesen érdektelen, ami a korábbi vegyes gépparkok esetében is megkeserítette az életemet, a színvilág, mennyire térnek el egymástól, mennyire fogom tudni egységesen kezelni a két géppel készült anyagot és persze a kezelhetősége.

Napokban járt nálam egy kolléga, aki a MILC-ek egyik sokat emlegetett gyengéjére volt kíváncsi, mennyire javítottak esetleg ezen, ez pedig az a bizonyos shutter lag, azaz a gomb lenyomása és a kép elkészülte között eltelt idő. Profi dslr-eken szocializálódott fotósok hozzászoktak, hogy ez az érték jóformán nulla, azaz amikor lenyomták az expó gombot, akkor elkészült a kép. MILC-ek esetében azért ez nem teljesen így történik. Mivel úgy gondolom ez a téma esetleg másokat is érdekelhet, erre is csináltam pár tesztet mindkét géppel, vajon jobb-e a 4-es, mint a 3-as, kevesebb-e a késlekedés, mennyire zavaró a dolog.

Kedvenc modellem

Első körben szeretném leszögezni, hogy a videókat kritizálni nem ér 🙂 nem vagyok filmes, nem is szeretnék az lenni, kizárólag dokumentációs célzattal készültek. A teszt során az elsődleges célom egy olyan környezet kialakítása volt, ahol pontosan azonos feltételek mellett tudom összehasonlítani a két gépet. Éppen ezért a valós életszerű környezet teljes mértékben kizárásra került, sajnos ott lehetetlen lenne egy eseményt pontosan azonos feltételek mellett megismételni. Így a már erősen kamaszkorba lépett kedvenc modellemet hívtam segítségül, aki akár órákat is képes mozdulatlanul és szótlanul nézni, nem pislog bele a szemfókusz tesztbe és nem utolsósorban alkalmas tetszőleges számú azonos teszt elvégzésére.

A modell mögé egy hagyományos tavaszi háttér került (eltakarandó a rendetlenséget) és a még pontosabb teszt érdekében egy Sony 70-200 F4 objektívet választottam a képalkotáshoz, mivel ezt közvetlenül egy állványra tudom rögzíteni, így egészen biztos, hogy azonos képkivágással, azonos távolságból, azonos környezetben készülnek a tesztek, mivel csak a gépeket cseréltem az objektív mögött.

Ahogy a bevezetőben is írtam, a nappali, iso100 környéki fotózás számomra szinte ismeretlen terep, így azt meghagyom azok részére, akik ilyen környezetben dolgoznak, én az ideális kezdő állapotnak a szobai lámpafényt választottam, ahol csupán ISO 6400 környékén dolgoztak a gépek, ami F4 esetén nem is olyan eget verően magas érték. Ezen környezetben állítottam el kézzel a 70-200 fókuszát hol közel pont, hol a végtelen felé, majd egy hirtelen mozdulattal rányomtam az expó gombra. Minkét gépen egész képmezős AF mód volt beállítva arc/szem prioritással, azaz ha van a képen arc vagy szem, akkor egyből arra fog élességet állítani. Azzal nem bonyolítottam a helyzetet, hogy több alanyt is felsorakoztassak a gép előtt, már csak azért se, mert nincs sajnos több ilyen hűséges modellem.
A tesztelt gép mögött a másik egy állványra rögzítve próbálta rögzíteni az eseményeket, ahogy az ujjammal betámadom az expó gombot, aminek hatására a gép elkezd élességet állítani, majd megtalálja az arcot és szemet.
Ez a valóságban egy olyan hihetetlenül rövid idő volt mindkét gép esetében, hogy a videó kielemzésénél nem a közzétett 10x-es lassítást néztem, hanem 100x-osat, figyelve a hang sávot is, amin egész jó triggerként volt használható az ujjam hozzácsattanása a gombhoz.

Ha nagyon szőrszál hasogató szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy egy minimális különbség néha érezhető volt a Sony A7 IV javára, de ez inkább az A7 III időnként előforduló bizonytalansága volt, amikor nem 0.1s-0.3s hanem 0.3s-0.5s között találta meg a szemet, de összességében mindkét gép inkább a 0.1s-0.3s sávban mozgott, de már ezen belül is a felénél-harmadánál megvolt a fókusz, csak a szem felismerésére kellett kicsit várni. Úgyhogy ezen környezetben egyik gép se húzott el igazán a másikhoz képest, tökéletesen végezték a dolgukat.

A neheze most kezdődik, lekapcsoltam a lámpákat és csak a karácsonyfa égősora világított a lakásban. Ez a fénymennyiség közelítőleg megfelel egy lagzi táncparkett környezetének egy közepes DJ fénytechnika esetén, szóval lényegében életszerű 🙂

A fény mennyiégét azt gondolom elég jól szemlélteti az F4 melletti 1/20s záridő és az ISO 25600, ami persze azért nem életszerű, mert tánc közben igen ritkán megyünk 1/200s alá (max vakuval trükközött képekhez), de rekesz érték kapcsán se nagyon használok F4-et 🙂 arra viszont tökéletesen alkalmasnak mutatkozott ez a feltéttel, hogy két gép határait feszegesse és a kettő közötti különbséget megmutassa.

Itt már nem kellett lassítani a videót, az teljes mértékben valós időben került összevágásra. A módszer azonos a lámpafényes verzióval, az objektívet eltekertem hol egyik, hol másik irányba, ahonnan indítva a gép dolga a megfelelő élesség megtalálása volt. Itt már igen jól látható az a 4 év ami a két gép megjelenése között eltelt. A III-asnál erősen érezhető a bizonytalanság, nehezen találja a szemet. A 4-es, ha nem is olyan acélosan, mint lámpafény mellett, de határozottan pontosabban és stabilabban talál fókuszt és szemet a sötét arcon.

Sony A7 IV – 4150K

Sony A7 III – 4300K

Következő teszt a színeltérés volt. Erre a legegyszerűbb módszert választottam, az X-rite Coloc Checker Passportját lefotózva a szürke oldalra állítottam a kép fehéregyensúlyát utólag. Az eltérés sajnos elég jelentős volt, 150 Kelvin, ami a korábbi tesztjeimet nézve, még alacsony érétéknek számít, sajnos volt olyan környezet, ahol akár 300K eltérést is produkált a két gép egymáshoz képest. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezen kívül más eltérés nincs a színekben, azaz a tónusok, árnyalatok szemmel azonosnak tűnnek, így megfelelő WB beállítás után a két gép képanyaga egyesíthető.

Utolsóként a shutter lag kérdésével foglalkoztam. Ez egy olyan kérdés, ami elég nehezen megfogható és tesztelhető úgy, hogy az emberi tényezőt a lehető leginkább kizárjuk a teszt eredményéből.

Mi is az alap probléma?

Sony A7 IV shutter lag

Sony A7 III shutter lag

Fotózás során látunk egy pillanatot, gyorsan le is nyomjuk az expó gombot, majd visszanézve bosszankodunk, hogy bár úgy éreztük, hogy sikerült elkapni, a valóságban mégis lemaradtunk róla. Emberi hiba vagy a gép gyengesége?
A problémát itt az jelenti, hogy az esemény megtörténte és a gomb lenyomása között mennyi idő telik el? Milyen gyorsan képes az agyunk kielemezni a látottakat, eldönteni, hogy az egy fontos pillanat és kiadni az utasítást az ujjunknak, hogy nyomja le a gombot. Nos, ez az emberi tényező, amit szeretnék a teszt során kizárni. Így olyan „pillanatot” kerestem, melynek bekövetkezte előre jól látható és tervezhető, egyben pontosan meghatározható az adott pillanat bekövetkezte és a kép elkészülte között eltelt idő.

Néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Fogtam az órámat, elindítottam rajta egy stoppert, ami mutatja a század másodperceket is, és próbáltam kerek 10s vagy 05s értékeket elkapni. Ez egy aránylag pontosan kiszámítható pillanatban érkező esemény, így rá tudok készülni és az adott pillanatban nagy biztonsággal meg tudom nyomni az expó gombot. A készült kép pedig pontosan meg fogja mutatni a gép késedelmét.
Természetesen nem csak az az 1 próbálkozás készült, amit ide kitettem eredménynek, hanem 5-6 próbálkozás volt mindkét géppel, de az átlag értéket pontosan tükrözi. Összességében a végeredmény számomra azt mutatja, hogy az a késedelem, ami a gép róvására írható, szignifikánsan azonos az új Sony A7 IV és a régi Sony A7 III között, szám szerint hozzávetőleg 0.1s. Ez bizonyos esetekben akár igen komoly késedelem is lehet, de azt gondolom, az emberi tényező ennél sokkal jelentősebb.

Ami a készített tesztek járulékos eredményét illeti, azt tapasztaltam, hogy a két gép zajban is szinte azonos eredményt nyújt. A kitett képek feldolgozása Adobe Lightroom segítségével történt, de a fehéregyensúly beállításán kívül kizárólag egy 30-as „luminance noise reduction” zajszűrést kaptak, ami egy általam használt általános érték, ezen kívül a képeimet nem szoktam zaj szűrni. A közzétett képek ISO 5000, 6400, és 8000 értékeken készültek és nagy méretben elérhetőek az oldalon.