Még nagyon friss az élmény, így lehet kicsit csapongani fogok az emlékek között, de szeretnék veletek megosztani egy új élményemet.

Az első esküvőm valamikor 14 évvel ezelőtt volt. Szeptember elsején, pénteken ismét volt egy első.

Egy olyan esküvő fotózása, ami már régóta bakancslistás volt. De erről kevesen tudtak. Volt egy staff asztalos videó, amiben beszéltem egy esküvőszervező kolléganőmmel a szivárványesküvőkről, az azonos nemű párok esküvőjéről, de ez még ki se került nyilvánosra amikor a kapcsolatfelvétel megtörtént.

Előzmények

A dátum is elég érdekes, mivel idén valahogy úgy foglalták nálam az időpontokat, hogy egy csomó esküvő nem szombatra esett. Ez a hét is úgy alakult, hogy volt egy foglalásom csütörtökre, péntekre, vasárnapra és a szombatom még itt is szabad volt. (már ez is elég necces volt így, de a szokásos nem tudtam neki nemet mondani felkérés volt mindhárom)

Majd telt-múlt az idő és megcsörrent a telefonom. Egy fiatalember keresett esküvői fotóst erre a szombati dátumra. Semmi különleges igény, Szigetmonostor, Rosinante vendéglő, egy laza kis kötetlen esküvő és persze a dátum az a bizonyos szombat. Kötetlenül elbeszélgettünk jó pár percet, elmondta az elképzelésüket, én azzal kapcsolatosan az észrevételeimet, mit csinálnék esetleg másként. Majd azzal köszöntünk el, hogy visszajeleznek, de még egy kérdést feltett: az esetleg jelent-e problémát, ha ők mindketten fiúk.

Persze, hogy probléma, az a probléma, hogy nem előbb mondta 😀 mert így egy egész más árat mondtam neki 🙂 egy jóval kedvezőbbet 😀

Másnap vissza is jeleztek, hogy részükről szeretnék, ha én örökíteném meg az esküvőjüket, a részleteket pedig egy videó beszélgetés közben egyeztessük, mert ők épp Angliában vannak, így a személyes találkozó most nem megoldható.

A videó chat után mindenben megállapodtunk, szerződést aláírtuk, pánik ON!

Itt jöttek sorra a kérdőjelek nálam. Pontosan ugyanúgy elkezdtem parázni, mint életem első esküvője előtt. Hiába a több millió elkattintott képkocka, hiába a 14 év esküvős tapasztalat, a közel 300 lefotózott esküvő, ilyen esküvőt még soha egyetlen egyet se fotóztam eddig. És az a baj az esküvőkkel, hogy nincs bennük olyan opció, hogy na ezt most újra. Mindent elsőre kell tökéletesen megoldani. Márpedig úgy elég nehéz valamit tökéletesen megoldani, ha a feladatot se ismered pontosan.

A problémák már a szerződéssel elkezdődtek: menyasszony adatai, vőlegény adatai… De ez volt a legapróbb gondom, mivel ezt megoldottam úgy, hogy behelyettesítettem a nevüket és volt Bálint adatai és Gábor adatai.
De egy hagyományos esküvő nagyon sok tekintetben erre a két szereplőre van felépítve. A férj/vőlegény jobbján van a feleség/menyasszony, ennek megfelelően az ültetési rend. Van menyasszony / menyecske tánc, apropó, van menyecske is… egy meleg esküvőnél vagy bármilyen lmbtq esküvőnél nincsenek ilyen egyértelmű szerepek.

Aztán már a videó beszélgetésünk alatt elég egyértelműen elmesélték, hogy Magyarországon nem olyan egyszerű az Ő életük és emiatt még a szigetről kijönni se szeretnének mondjuk Szentendrére, hogy egy változatosabb kreatívot tudjak készíteni.

Ezzel együtt felmerültek bennem olyan kérdések is, hogy a násznépen / szülők tekintetében milyen akkor az elfogadottsága ennek a helyzetnek? Várhatók-e esetleg ilyen jellegű bonyodalmak?

De ezek tekintetében szintén megnyugtattak, hogy boldogság van, a majdani jelenlevők közül mindenki elfogadja és szereti őket így ahogy vannak.

Cikáztak a fejemben a különböző gondolatok, de talán a legnagyobb félelmem az volt, hogy nem akartam őket véletlenűl megbántani. Egy rosszul megfogalmazott mondattal, egy hibás szóhasználattal vagy bármi hasonlóval.

Első körben ismerős esküvőszervezőktől, ceremóniamesterektől kértem tanácsokat, olyanoktól, akiknek már volt hasonló esküvőjük. Próbáltam felkészülten érkezni a nagy napra, de tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Már csak azért se, mert rajtam illetve a helyszínen kívül gyakorlatilag nem lesz egyetlen szolgáltató se. Se dj, se ceremóniamester vagy szervező, mindent ők maguk szeretnének megoldani. Több alkalommal próbáltam velük éreztetni, hogy ez nem egy jó ötlet, ennek akár rossz vége is lehet, de a már említett okból minél kevesebb plusz szereplőt szerettek volna bevonni az esküvőbe és úgy gondolták, meg tudják ugrani ezt a problémát a barátok segítségével.

Telt múlt az idő, elérkezett a 4 egymás utáni esküvő, amiből a 3. Bálint és Gábor esküvője.

Napokkal az első esküvő előtt megszüntettem minden koffein bevitelt, hogy amikor szükség lesz rá, legyen valami hatása is, így arányleg 100%-os állapotban érkeztem meg Szigetmonostorra a Rosinante fogadóba, ahol már érkezés után egy kellemes meglepetés fogadott. Épp próbáltam felderíteni a számomra még ismeretlen helyszínt, amikor egy kedves női hang rámköszönt. Brigi, az egyik pincérnő volt az, akivel korábban számtalan esküvőn dolgoztam együtt egy azóta már megszűnt helyen. Eddig is nagyon kedves volt velem mindenki, de innantől aztán luxus kiszolgálásban volt részem 🙂

Nos, a nagy nap sok tekintetben más volt, mint egy átlagos esküvő. A „kreatív” fotózás egy amolyan félig jegyes, félig kreativ volt. A fiúknak volt egy másik elegáns ruhájuk, amit erre az alkalomra vettek fel, hogy az „igaziba” tényleg az esküvőn lássák egymást először.

A megbeszéltek szerint ezt a fotózást ott a sziget területén belül ejtettük meg, és kicsit kerülgettük a forró kását, mivel nekik is, nekem is el volt az első 🙂 de úgy érzem, nagyon hamar feloldódott mindenki és egy igazán laza jó fotózás kerekedett belőle. A séta közben észrevettünk egy elég impozáns yachtot a kikötőbe és természetesen nem én lettem volna, ha nem megyek oda a tulajhoz és beszélem le vele, hogy engedje meg nekünk, hogy a hajó belső terében készítsek pár fotót a srácokról.
Közben az is szóba került, hogy nekem miben más őket fotózni, mint egy heteró párt. Az első ami eszembe jutott, az a klasszikus női akt fotózás, ahol ha a modellben a nőt nézem és a saját érzéseim jelennek meg a fotón, akkor a képek sose lesznek igazán jók. Nekem az a feladatom, hogy őket mint fény-árnyék formákat örökítsem meg és az Ő érzelmeiket tükrötték a fotók. A fotózás végére körvonalazódott még egy elég jelentős különbség. Egy férfi-nő felállás esetében az se mindegy, ki melyik oldalon áll. Ha a tradicionális felállás mellett a hölgy épp azt az arcát mutatja párja felé, ami kevésbé fotogén akkor ott trükközni kell a különböző beállításokkal, hogy mindketten rajta legyenek, de mégis a jobbik profiljával. A fiúk ezt olyan lazán kezelték, hogy amikor ez szóba került, hogy pl. miért Bálint és Gábor, miért nem Gábor és Bálint, csak annyit mondtak, hogy a B előbb van az ABC-ben.

Készülődés fotózása

Szintén egy nagyon más felállás, mivel a menyasszonyt az esetek túlnyomó többségében egy komplett stáb veszi körbe a sminkestől az örömanyukáig, koszorúslányokig és az Ő készülődése egyfajta party közepette zajlik, a vőlegény legfeljebb anyukája vagy apukája segítségével készül (persze kivétel itt is van, amikor nála is komplett csapat bulizik) vagy még ők se és a készülődős képeket is csak utólag imitáljuk.

A srácokat sikerült rábeszéltem, hogy ha már nincs ilyen, hogy valaki öltöztesse őket, mi lenne, ha egymást öltöztetnék fel. Vagyis nem is egészen így, de mégis közösen öltöznének és szerintem nagyon aranyos és meghahó pillanatokat sikerült így belecsempészni ebbe a blokkba.

A Szertartás

Itthon a meleg házasság, vagy az azonos nemű párok esküvője nem elfogadott, így ők is Franciaországban házasodtak össze, itt Magyarországon egy szertartásvezetős verzió volt, ami azért abban érdekes, hogy egy valódi anyakönyvvezető állt be ebbe a szerepbe.

A kronológia nagyjából azonos volt mint a hagyományos szertartásvezetős esküvőké, ami nagyon más volt az az, ami nem volt a forgatókönyvben. Nem ez volt az első esküvő amit fotóztam, így többé-kevésbé már hozzászoktam ahhoz, hogy az emberek boldogok, vidámak, szeretik egymást, elvégre mégis csak egy esküvő. De ez mégis valahogy más volt. Olyan vibrálást éreztem köztük, amit nagyon ritkán tapasztalok. És a másik szintén meglepő dolog az őszinteség ahogy beszéktek egymásról, egymással. Ennek a rózsaszín ködnek és a színtiszta őszintségnek a kombója valami olyan különleges egyveleg volt, amit máshol még soha nem tapasztaltam.

Csoportfotózás

Itt azért kicsit hinyzott a cm, amolyan bestmen szerepkört betöltő barát volt, aki hívta a vendégeket, néha kicsit besegítettem 🙂

Vacsora

Szerintem minden esküvői szolgáltató blogjában szerepel legalább egy bejegyzés a szolgáltatói menüről. Arról a szolgáltatói menüről, ami miatt már a szerződések is át lettek írva. Az, amiről sokáig csak azt gondoltam legenda, de egyszer én is megtapasztaltam.

Na, ez most a másik véglet volt. Olvastam ugyan a menü kártyát, de úgy voltam vele, hogy az elejét és a végét úgy se fogom látni, legfeljebb a vendégek előtt, de még a közepe is szenzációs. Főleg úgy, hogy a szolgáltatói asztalnál 5 főre volt terítve, én meg egyedól voltam :))))
Legnagyobb sajnálatomra a többi terítéket levették, de lehet, hogy erről a konyhán nem szóltak.

Az, hogy ugyanúgy megkaptam a májat előételnek mint a desszertet a végén, a két -féle választható leves meg a nem is tudom hány -féle steak meg köret meg egyén kiegészítő szerintem nem egy emberre lett méretezve. Szégyellem is magam, de több, mint a felét otthagytam a tányéromon, de már így is a kajakóma kerülgetett. És minden fogás mennyei volt.

Viszont ez a bőséges vacsora egyben kicsit probléma is volt, mivel az eredeti tervek szerint a pár 10-kor szerette volna a tortát, a vacsorát meg úgy 9:45 fele fejeztük be. Úgyhogy megbeszéltem velük, hogy ne akarjuk kinyírni a vendégeket egy ilyen lakoma után még egy tortával, hanem előtte kicsit mozgassuk le őket. Szerencsére az étterem is maximálisan rugalnas volt, annyit kértek, hogy 15 perccel előbb szóljak nekik és készítik a tortát.

Nyitótánc, lagzi: természetesen itt is érezhető volt, hogy hiányzik egy szolgáltató, de köszönhetően a pocsék fényű dj-s évemben, amikor is bevásároltam mindenféle fénytechnikából, valamennyire megtanultam őket kezelni, így tudtam segíteni a kapott fénytechnika megfelelő beüzemelésében, felprogramozásában, a zene pedig indult is a laptopról.

Ez az a helyzet amikor a hagyományos dj spotify / dj winamp esküvőkön 10 perc múlva üres a táncparkett és a vendégek cigivel, italokkal a kezükben szédelegve várják a pillanatot, hogy mikor tudnak észrevétlenül lelépni. Nos, legnagyobb meglepetésemre itt ennek nyoma se volt. Az emberek vidáman táncoltak, tömve volt a táncparkett egészen a torta miatti megszakításig, amit végül 10:45-re toltunk ki, mely egyben az én tevékenységem utolsó mozzanatait is jelentette, 11-től már nélkülem buliztak tovább a fiatalok.

Ami még nagyon jó érzés volt, hogy nem volt klikkesedés, nem volt széthúzás, barátként viselkedett még velem is mindenki. A násznép is nagyon vegyes volt, nagyon sok országból, különböző mentalitással, mindenki nagyon jól érezte magát és egy tökéletes lagzi bontakozott ki a félelmeim ellenére. Szóval soha rosszabbat!

#lmbtq, #lgbtq, #lgbt, #lmbt, #lgb, #lmb, #rainbowwedding, #szivárványesküvő, #melegesküvő, #gay, #azonosnemű