Adatbiztonság – Adattárolás

Nagyon régóta érlelgetem ezt az írást, ami sok tekintetben hétköznapi témákat érint, de épp ebből adódóan szinte minden fotósra érvényes. Természetesen mindenki saját maga dönti el, mennyire fontos számára az a kép, amit készít, mennyire fontos, hogy az pár nap, pár hét vagy pár év múlva is meglegyen. Egyrészt fizikailag létezzen, másrészt több év távlatából is megtaláltató legyen, ami főleg a sok képet készítők számára lehet nehézség. Többen úgy gondolják, ha átadták a megrendelőnek a képeket akkor azt az anyagot akár törölni is lehet, nincs rá szükség. Nekem volt olyan esetem amikor előző évi esküvős anyagból kellett képeket előkeresni és ráadásul olyanokat, melyek korábban nem kerültek se kidolgozásra se átadásra. Mindenkinek magának kell tehát eldöntenie mi mennyire fontos. Érdemes viszont elgondolkodni azon, hogy kb. 10eft/TB áron lehet kapni tároló eszközt, így ha egy képet 25MB átlag mérettel számolunk akkor hozzávetőleg 25 fillér egy kép tárolásának költsége. Ér ennyit a képünk?
Mentés CD/DVD-re: sajnos el kell keserítsek mindenkit, a CD/DVD nem megbízható tárolási forma. Roppant sérülékeny és ráadásul nagyon kis tárolási kapacitással rendelkezik. Arról nem is beszélve, hogy lassú de biztos halálra van ítélve ez a médium.
A biztonságos adattároláshoz első feladat egy átlátható és egyben logikus tárolási eljárást, egy munkakörnyezetet kialakítanunk, amit aztán szigorúan be is tartunk. Erre csupán egy ajánlás amit tudok tenni, amit én magam is használok. Ezt kinek-kinek magának kell saját szokásaihoz igazítani. Első, hogy a képeket nem a rendszer meghajtón tárolom, hanem attól teljesen függetlenül egy külön tömbön. Az adott meghajtón egy Kepek nevű mappa alatt található minden, ami fotó. Ez alatt a főbb témák szintén mint könyvtárak jelennek meg, mint Eskuvo, Csalad, Tajkepek, Makrok, stb. Ha valamit fotózok akkor a géphez érve az adott témakörön belül nyitok egy külön mappát, aminek az „aktuális dátum_fotózott esemény” nevet adom, pl „2014_01_25_Esztergom_eskuvo_kiallitas” Ezen belül pedig minden esetben nyitok egy eredeti_NEF nevű könyvtárat (igen, nikonos vagyok 😉 ahova a memória kártyáról a RAW állományokat másolom. Ezen állományokat soha semmilyen esetben sem módosítom, ez az eredeti nyersanyag, ez sérthetetlen. Ha esetleg készítettem, videót is akkor egy nyers_MOV könyvtárat is csinálok.
Első lépés tehát, hogy a memória kártyák tartalmát felmásolom a megfelelő könyvtárba. Fontos, hogy másolom és nem átmozgatom, azaz a kártyákról a képeket nem törlöm! Ezzel a képek biztonságba helyezésének első lépésén túl vagyunk (esküvők után amikor hazaérek, ezt még lefekvés előtt meg szoktam tenni)
Akik jobban ismernek tudják, hogy elég régi informatikai múlttal rendelkezem, amiből adódóan elég sok értékes adatot láttam már elveszni. Éppen ezért számomra az adatok biztonsága kulcsfontosságú kérdés. Úgy gondolom, az az eljárás, amit én is alkalmazok, egy kicsit talán túlzó, de már olyan szintű biztonságot nyújt, mely egyrészt megfizethető, másrészt nyugodt alvást tesz lehetővé.
Kezdjük az első lépésnél, a számítógép, melyben az adatokkal dolgozunk. A gépben található adattároló eszközök (winchesterek) nagyon jó barátságban vannak Murphy-vel, így pontosan tudják, mikor kell meghibásodni. Éppen ezért a gépet én úgy kezelem, hogy az csupán egy átmeneti helye a munkámnak, így annak inkább gyorsnak, mint biztonságosnak kell lennie. Épp ezért a képek tárolására szolgáló tömb 3db winchester összefűzésével (raid0 / stripe) van megoldva, ami közel 3x olyan gyors, mint 1-1 különálló eszköz, de ha a 3-ból akár csak 1 is meghibásodik, ugrik az összes adat, ami rajta található.
Éppen ezért a számítógépen szigorúan csak az adott év, valamint az esetleg még folyamatban lévő munkák találhatók meg.
Adatbiztonság 2. lépés: Az az adat, ami 1 helyen található meg csupán, az nem is létezik. Az adataim biztonságának első és egyben legfontosabb pontja egy külső NAS. Ez egy olyan eszköz, melyben jó sok winchester van már nem feltétlen csak a gyorsaságra hanem a biztonságra is kihegyezett módon (raid5) összefűzve és ez hálózaton keresztül elérhető. Ezen eszközökből mindenképp olyat javasolt beszerezni, ami gigabit ethernet csatlakozással rendelkezik, mivel ellenkező esetben borzasztóan lassú lesz az adatok mentése / elérése, usb esetén pedig csak 1 meghatározott gépről tudjuk használni (én néha laptopot is használok, így nem baj, ha arról is mindent látok)
A raid5 tömb tulajdonsága, hogy az összefűzött winchesterekből ha 1db elhalálozik, az adataink még megmaradnak és lehetőségünk van a meghibásodott lemezt kicserélni. Éppen ezért legyen legalább 1 de inkább 2 ugyanolyan lemez a szekrényünkben, amilyenekből a tömböt felépítettük. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy az első meghibásodások több év múltán fognak csak jelentkezni, amikor is az adott típust más sehol nem lehet beszerezni. Megfelelő NAS esetén a csere csupán annyi, hogy a rossz lemezt tartalmazó fiókot kihúzzuk, kicseréljük benne a lemezt a jóra és visszadugjuk. Az eszköz automatikusan helyreállítja a biztonságos tárolást (ez idő alatt viszont imádkozzunk, hogy ne menjen tönkre még egy lemez).
A NAS-on is egy a számítógéphez hasonló könyvtár szerkezet van kialakítva annyi különbséggel, hogy egy évszám előzi meg őket. Ennek fontossága az adatok szinkronizálásánál van, mivel mindig csupán az adott évet szinkronizálom a számítógéppel, a korábbi évekhez ilyenkor már nem nyúlok (hisz a gépen nincs is már meg). Az adatok szinkronizálására számtalan program használható, ezt ki-ki ízlése szerint válassza ki. Ennek egyetlen feladata, hogy a számítógép és a NAS megfelelő könyvtárai azonos adatokat tartalmazzanak a program futtatása után.
Előzőekből következik, hogy a memória kártyák számítógépre történő felmásolását követően az első dolgom elindítani a szinkronizáló programot. Amikor ez lefut, az adatok megvannak a memória kártyán, a gépen és a NAS-on. Ez első körös biztonságnak úgy gondolom már megfelelő, de nem nyújt védelmet pl. egy lakástűz vagy betörés ellen, egy ifjú párnak pedig elég nehéz elmagyarázni, hogy azért nem lesznek fotók az esküvőről, mert bekapcsolva hagyta valaki a vasalót.
Harmadik lépés az adatok mobil eszközre másolása. Hasonlóan a NAS szinkronizáláshoz, az adott évet egy mobil eszközzel is leszinkronizálom, így az adott évi képek egy külső winchesteren is meglesznek, amit majdnem mindig magamnál tartok.
Ha az adatainkat igazán biztonságban szeretnénk tudni, akkor azokat földrajzilag is legalább két eltérő helyen kell tárolni. Erre szolgál a külső tároló. Mivel a legtöbb fotósnak van munkahelyi és van otthoni gépe is, evidens, hogy ezt a két helyet használjuk fel a tárolásra. Így van ez nálam is, a másik gépre rádugva az eszközt átszinkronizálom azt a számítógépre (ilyenkor csupán a módosult / új képek kerülnek másolásra, így ez nem egy hosszú folyamat). Ideális esetben ott a másik helyen is rendelkezünk egy ugyanolyan NAS tömbbel és az előzőekben leírtak szerint ott is elvégezzük a mentést. Én itt egy kicsit spóroltam és a második NAS-on nincs se raid5 biztonság és nem is a teljes anyag kerül lementésre csupán a nyersanyag, valamint az átadott végtermék, amit az ügyfél megkapott lemezen vagy pendrive-on. Ezek a tömbök már jóval lassabbak is, kisebbek is, de a legrosszabb esetben még visszanyerhetők róluk a képek.
Mit sem ér a technika, ha nem használjuk azt. Bármilyen képfeldolgozási munkát végzek, bárhol bármit módosítok, bizonyos időközönként és a munka végén mindenképp elindítom a szinkronizáló programot. Ez elfut a háttérben, nem kell rá figyelni, végzi a dolgát.