Internetes fórumokon, facebook csoportokban gyakran előkerül a frissen eljegyzett párok részéről az a kérdés, hogy mennyibe kerül egy esküvő?

Ez nagyjából annyira egzaktul megválaszolható kérdés, mint a hány éves a kapitány kérdés. Az egyes szolgáltatások áraiba ne is nagyon menjünk bele, mivel azt a 2017-es évre egy elég pontos statisztika jól bemutatja. Ezt a cikket inkább a tények – tévhitek témakörnek szeretném szentelni. Azon kérdésekkel, amikkel ezen csoportokban, fórumokon rendre oltják egymást a menyasszonyok és persze hatalmas kavarodást képesek okozni. Sajnos bármennyire is vicces néha egy külső szemlélőnek az, ahogy pár ember civódik valami apróságon, a valóság az, hogy ezzel sajnos valakinek az élete nagy napját képesek tönkretenni. Egyesek ugyanis nagyon meggyőzően tudják bizonygatni saját igazukat, noha mindössze 1, a saját esküvőjük van a hátuk mögött, így könnyen belátható, hogy ha akarnának se rendelkezhetnek széleskörű tapasztalattal a témában.

Leggyakoribb téma nem véletlenül, a hogyan lehet spórolni. Tutibbnál tutibb tippek érkeznek minden témában, ezek közül szeretnék megosztani pár kedvencet és persze mindjárt meg is cáfolnám őket.

Kedvenc facebook csoportban elhangzott kérdésem még mindig ez: „Hol lehet AliExpressen Daalarna ruhát rendelni?”

Válaszom röviden: sehol. Benes Anita ruháit meg lehet venni / ki lehet bérelni nála a szalonban. Aki úgy gondolja, hogy a kínai méret számok és a profi termék fotók alapján menyasszonyi ruhát mer magának rendelni wish-en, ali-n vagy hasonló híresen olcsó helyről, az több, mint bátor. Egy TTD-re persze simán. De egy esküvőn szerintem senki nem akar szembesülni azzal a látvánnyal, hogy mutat rajta az a ruha, amit 2 hónap alatt kiszállított a posta és az utolsó pillanatban érkezett meg. Természetesen mindig vannak kivételek, vannak akiknek sikerül 15 000 Ft-ért csodás ruhát rendelni, ami nem szakadt szét amikor felvette és azt a pár órát is kibírta, amíg rajta volt, de ha nem vagy híve az orosz rulettnek, ezt a megoldást nem javasolnám.

Ha spórolni szeretnél, sokkal egyszerűbb módja a dolognak találni egy ügyes kezű vidéki varrónőt, aki esküvői ruhákra szakosodott. Elmenni hozzá, megbeszélni vele az elképzelésedet, méretet vesz rólad és csak neked elkészíti álmaid ruháját, amit ha nem vagy egy extra alkat, akkor akár az esküvő után közel azonos áron tovább is tudsz adni másnak, azaz jóformán ingyen volt tökéletes menyasszonyi ruhád.

Következő kedvenc a DIY (csináld magad). Minden tiszteletem azoké, akik szeretnek babrálni, készíteni mindenféle apróságot, mütyűröket, de ez nekik egyfajta szórakozás és nem spórolás. Sokan úgy gondolják, ha maguk készítik el a meghívót, ültető kártyát, stb. olcsóbb lesz. Ha vesznek a Metroban 500-as csomag 80g-os írólapot és arra írják rá kézzel a szöveget, majd postára adják, vélhetően az anyagköltség olcsóbb lesz, a munkaidőt most ne számoljuk. Viszont ha szépet szeretne, az nem a 80g-os írólap kategória. Márpedig a komolyabb papíroknak komolyabb a bekerülési áruk és a megmunkálásuk is. Amíg egy átlag ember csak a papírboltban tudja megvenni hozzá az alapanyagot, addig a profi szolgáltatóknak megbízható és bejáratott nagyker forrásaik vannak. A megmunkálás pedig szintén gépesített. Vélhetően senki nem fog beruházni pár 100 ezer Ft vagy még drágább lézer vágóra, gravírozóra, és egyéb nyomdai eszközre, ami a profik mögött rendelkezésre áll. Helyette van számukra a sniccer meg a körömolló. Ezen felül amíg a profitól átvett termékek esetében csak a megrendelt darabszámot kell kifizetni, úgy a diy esetében a selejtet is, ami várhatóan jóval nagyobb arányú mint egy szolgáltatónál. Nem elhanyagolható továbbá az az idő, amit ezzel tölt az, aki készíti. Az Ő idejét hova számoljátok a költségvetésben? Mert valamitől el kellett venni azt az időt amit a meghívók készítésével töltött az illető.

Hab a tortán, hogy van aki egy spárgával körbetekert befőttes üvegre úgy gondolja, hogy az vintage dekoráció. Egy dekorosnak ezek a dekorációs elemek javarészt rendelkezésre állnak, nem szükséges megvásárolniuk azokat, csupán a „bérléséért” kell fizetnetek. Ha mindent ti csináltok, a felhasználást követően lesz egy halom semmire se jó kacatotok, amit megpróbálhattok eladni, de ez mindenképpen ráfizetés.

Van továbbá itt a dekoráció kapcsán egy olyan tényező, amire kevesen gondolnak előre. A pincérek nem fogják a dekort a két szép szemetekért feltenni, majd a buli végén leszedni. Erről nektek kell gondoskodni. Igen, reggel, amikor mindenki épp a másik oldalára fordul a hatalmas buli után, ti a dekort fogjátok bontani és gondoskodtok annak elszállításáról.

2 in 1, 3 in 1, all in one 🙂 ugye ismerős a ceremóniamester – dj, fotós – vőfély és hasonló sok az egyben szolgáltatók. És igen, pénzt spóroltok vele. 2 rendes szolgáltatóhoz képest egészen biztos. A gond csak az, hogy a végtermék nem 2 szolgáltató hanem kevesebb, mint 1! Egyik pozíciót sem fogja tudni ellátni az illető, mivel fizikailag képtelenség. Egy ember nem tud egyszerre két helyen ott lenni, márpedig ezek a párosítások kivétel nélkül ezt igényelnék. Persze, vannak amolyan átmenetek, amikor a dj vállalja, hogy bemondja a vacsorát, de ettől Ő nem lesz ceremóniamester és nem is vár több gázsit. Én, mint esküvői fotós is összekiabálom a csoportképet ha erre van szükség, mégsem érzem úgy, hogy egy pillanatra ceremóniamester vagy vőfély lennék.

Az esküvőszervező felesleges pénzkidobás.

Ezt a kérdést szintén egy külön cikkben kifejtettem már korábban, így akit érdekel, itt elolvashatja.

Vidéken olcsóbb!

Ha ezt most megcáfolnám akkor saját magamat hazudtolnám meg, mivel épp én javasoltam kicsit fentebb a vidéki varrónő választását. Vannak dolgok, amik vidéken olcsóbbak, mint Budapesten és vonzáskörzetében, de ezek mindegyike valamilyen módon az ingatlan árakhoz köthető. Azon termékek vagy szolgáltatások, melyekhez ingatlan szükséges akár üzlethelyiség, akár raktározás célból, vidéken a legtöbb esetben olcsóbbak. Azok viszont, amik tisztán szolgáltatás alapúak, mint fotó, videó, ceremóniamester, vőfély, stb., az egész országban azonos árban vannak, ha azonos minőséget hasonlítunk össze. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak kivételek, vannak túlárazott gagyik és önbizalom hiányos profik, de az átlagot nézve nincs különbség.

Hogyan tudsz ténylegesen spórolni?

Kering az interneten egy diagramm, ami tökéletesen szemlélteti az egyik megoldási lehetőséget. Mint tudjuk az esküvőn a legdrágább tétel maga a násznép. Egy fő átlag 20-30000 Ft körüli összeget jelent a pár részére így vagy úgy. Ha spórolni szeretnénk, érdemes elővenni az excelt és újra átgondolni a meghívottak listáját az alábbiak szerint (bármelyik kérdésre NEM a válasz, kihúzhatod a listáról):

  1. Párod ismeri?
  2. Találkoztál, vagy beszéltél vele az elmúlt egy évben?
  3. Munkakapcsolaton kívül van más kötődésed az illető felé?
  4. Meghívna téged az Ő saját esküvőjére?

Ha eddig minden válasz pozitív, gondolkodj el rajta, el tudnád-e képzelni az esküvődet nélküle? Ha erre nemleges a válasz, akkor hívd meg!

Másik nagy tétel a szolgáltatók tiszteletdíja. Hogyan lehet ezen spórolni? Nem, nem a legegyszerűbb módon, azaz nem egy gyengébb minőségű, olcsóbb szolgáltató választásával. Az a végére úgy is többe fog kerülni mint a jobb minőségű. Mindenképpen kompromisszumot kell kötnöd. A minőség helyett azonban inkább a mennyiség terén. Nem biztos, hogy a fotósra a készülődéstől hajnalig szükségetek van, a videós drón nélkül is jó filmet fog tudni készíteni és limuzin nélkül is el lehet jutni a lagzi helyszínére. Vizsgáljátok meg, mely szolgáltatások azok, melyeket időarányosan kell fizetnetek és azt is, feltétlen szükséges-e mindegyik a teljes időtartam alatt. Pl.: Egy szertartás + kreatív fotózására 50-100 eFt környékén már nagyon jó minőséget találtok, míg ugyanezért a pénzért lesz, aki az egész esküvőt bevállalja, csupán a végeredményben egyetlen olyan minőségű kép sem lesz, mint az előbbi verzió bármelyik képe. Tietek a döntés, hogy a legfontosabb dolgokról lesz-e pár profi képetek, vagy az egész esküvőről pár ezer olyan, aminél a rokonság is jobbat készít mobillal.