Nem tudom, mi történt úgy 7-8 hónappal ezelőtt, talán egy pocsék TV műsor vagy épp áramszünet, de tény, hogy az elmúlt 4-5 hétben folyamatosan olyan kismamákat fotóztam, akiknek az esküvőjét is volt szerencsém nekem fotózni. Egy pocak fotózáshoz ideális, ha már látszik valami gömbölyded forma, de még a kismama is mozgásképes. Ez kb. a 7., 8. hónap közötti időszak.
Az egyetlen gond a kismama fotózással az, hogy télikabátban nem sok látszik, az időjárás pedig nem kimondottam volt alkalmas arra, hogy kockáztassunk egy esetleges megfázást a kismamák részéről. Így akivel csak lehetett úgy beszéltem meg, hogy valami zárt helyen készítjük el a pocakfotókat.
Mari esete egy kicsit nehezebb volt, mivel némi komplikáció miatt már majd egy hónapja kórházban feküdt és csak erre az egy napra, a fotózásra kért „kimenőt”. Ezt a zárt hely ötletet nála is felvetettem, amire azt találtuk ki, hogy a Corinthia szállóban úgy is van egy cukrászdájuk, hátha a szállodában tudnak intézni egy szobát a fotózáshoz 1-2 órára. A szerencse mellénk szegődött, a szoba is meglett, a kimenőt is jóváhagyták és ami még nagyobb ritkaság, Mari engedélyezte nekem, hogy a képekből válogassak és párat itt a blogban közzétegyek. Mert hát ez az egyik legnagyobb probléma az ilyen jellegű fotózásokkal, hogy az intimitása miatt a hölgyek nem szeretik, ha a képek napvilágra kerülnek, így nem csoda, ha kevés ilyen jellegű képet posztolok az oldalon.
Amíg vártuk a Corinthia Hotel munkatársát a cukrászdában meghívtak egy finom kapucsínóra, majd elindultunk fel a lifttel. Az úriember mondta, hogy akkor felvisz minket az elnöki lakosztályba… Mariékkal egymásra néztünk, mosolyogtunk egyet és nem is foglalkoztunk tovább a kijelentéssel, mondván értjük mi a tréfát 🙂
Aztán beléptünk a szobába és elgondolkodtam rajta, hogy kellene kérni térképet, mert ez a lakosztály 2x akkora mint a házam. Sorolta az úriember, hogy kik szálltak már meg ebben a lakosztályban, mint Gérard Depardieu, Pink, de már a felére se emlékszem. Ha nekik jó volt, talán mi is el leszünk 🙂
Mivel nem először találkoztunk, így a fotózás nagyon gördülékenyen ment, imádom Marit (és persze Pétert) fotózni. Kedves, aranyos, közvetlen és persze gyönyörű kismama. Nem utolsó sorban amikor pl. egy fotós képzésen kamu esküvőhöz kellett kamu pár, első kérésre azonnal jöttek. Amikor a párom katica tortát szeretett volna csinálni és égen földön nem talált hozzá fekete marcipánt, Mari egyből mondta, melyik üzletükbe menjek, ahol már elő volt készítve a csomag. Mari igazi ideális fotó alany 🙂 nagyon könnyű vele együtt dolgozni, így az elsőre tervezett másfél – két óra helyett talán valamivel több, mint egy óra alatt végeztünk is.
Levezetésképpen még benéztünk a cukrászdába, ahol kihasználva, hogy az egyik ottani hölgy is hasonló helyzetben van, készítettünk dupla pocakos képet is, majd a parkolóház felé vettük az irányt, ahol jött az újabb meglepi, egy hatalmas Szamos Marcipános ajándék kosárral leptek meg.
Köszönöm még egyszer ezt a szép napot és bízom benne, hogy hamarosan a pocaklakóról is készíthetünk hasonlóan jó képeket.
