Az évek során számtalan régióban, különféle foglalkozású, korú és anyagi helyzetű pár esküvőjét volt már szerencsém megörökíteni. Fotóztam ismert közéleti szereplőket és egyszerű magánszemélyeket egyaránt. Függetlenül attól, kik ők, honnan jöttek, hol tartanak most, igyekeztem minden párnak a lehető legtöbbet adni, mindenkiből kihozni a maximumot. Idén azonban egy olyan esküvőt fogok fotózni, mely számomra egy hatalmas megtiszteltetés és éppen ezért a saját magammal szembeni elvárások is még magasabbak.
A dolog érdekessége, hogy a pár se nem közszereplő, se nem dúsgazdag, nem híresség, egy egyszerű szerelmes pár, akik úgy döntöttek, összeházasodnak. A szerencse úgy hozta, hogy egy közös ismerősön keresztül megtaláltak. A történet eddig teljesen hétköznapi, pont mint a legtöbb pár esetében. A történet ott kezdett izgalmas lenni, amikor felfigyeltem a vőlegény családnevére. Nem egy Szabó vagy Kovács vagy Kiss, akiből nagyon sok van, egy aránylag ritka vezetéknévről volt szó. Mivel ez még mindig lehetne véletlen, vettem a bátorságot, és rákérdeztem az esetleges rokoni kapcsolatra. Kiderült, az édesapja az a személy, akire gondoltam. Innentől semmi más nem érdekelt, szeretném ezt az esküvőt. Nem érdekel mennyit fizetnek a munkámért (most már le merem írni, mert aláírták már a szerződést 🙂 nem érdekel, mennyit kell dolgozni, mindenképp szeretném én fotózni őket.
A személyes találkozónk során kétség sem fért a rokoni kapcsolathoz, a hasonlóság több, mint feltűnő (bár amikor a jegyes fotózásra levágatta a haját, kicsit bajban voltam) Természetesen azonnal be is dobtam az adu ász kártyámat, nagyon nagy kedvezményt adok egy dedikált relikviáért 🙂 Mivel kedves aranyos és jó humorú párról van szó, vették a lapot és elbohóckodtunk a dolgon. Ki-ki a lehetőségeihez mérten engedett itt-ott, végül sikerült egy olyan esküvői fotós csomagot összeállítani nekik, ami nekik is és nekem is kedvező volt.
Telt-múlt az idő, egyszer csak megszólalt a telefonom, a menyasszony volt az. Elmondta, hogy van egy kis gond, ami miatt jó lenne, ha a jegyes fotózást mostanában meg tudnánk ejteni. Amikor a miértről beszélt, egy kicsit megakadt bennem a szó, de nincs lehetetlen, így kerestünk egy napot 2 kismama fotózás között, amikor is el tudunk készíteni róluk egy szerelmes fotó sorozatot.
Helyszínnek a Budai Vár lett megbeszélve, kellően változatos és szép hely, nincs messze, minden szempontból ideális volt. A kezdeti „rólam nem lehet jó képet csinálni” stressz feloldása után egy igazán vidám délutánt tölthettünk együtt, készült egy csomó jó kép (bár még hozzá se tudtam kezdeni, de pár hét és meglesz) és mindenki jól érezte magát. A fotózás végére kellően kifáradva mentünk vissza a parkolóhoz, mivel korábban megkértek, had tegyék be a táskájukat a csomagtartómba. Odaértünk a kocsihoz, csomagtartó kinyit, táska kivesz… majd belenyúlnak a táskába és egy CD-t vesznek ki belőle… Egy CD-t belül egy aláírással… Amin korábban jót viccelődtünk, azt ők komolyan vették és megleptek egy dedikált CD lemezzel attól az együttestől, mely kamasz korom óta az egyik nagy kedvencem. Bő 20 éve egy osztálytársam adott egy kazettát, hallgassam meg. A kazettát rongyosra hallgattam, majd megjelentek a CD játszók, első fizetések egyikéből én is vettem és természetesen első dolgom lett volna az adott kazetta CD verzióját megvenni. Több más albumot sikerült is megszerezni tőlük, de azt nem. Egyszerűen nem lehetett kapni. Végül egy, a zenekar nevével azonos hanglemez boltban egy használt példányt sikerült megszereznem. 20 év után a mai napig legalább heti rendszerességgel hallgatom meg valamely számukat. Az érdekesség, hogy ez egy magyar együttes. Egy olyan magyar együttes, amit szinte alig ismernek, ami azóta is létezik, azóta is ugyanolyan stílusú zenét játszik ami kicsit sem a populáris kategória, de a legutóbbi lemezbemutató koncertjükre mégse tudtam jegyet venni pár nappal a bejelentést követően, mert mind elfogyott.
Most a pártól, Andrástól és Rékától ezt az új albumot kaptam ajándékba András apukájának, Kollár Attilának az aláírásával. Ez az együttes sokak számára ismeretlen, tagjai nem celebek, nincsenek napi szinten reklámozva a kereskedelmi csatornákon, számomra viszont egy emlék, a múltam és jelenem egy darabja. Épp ezért mérhetetlenül hálás vagyok Andrásnak, Rékának és természetesen Kollár Attilának a Solaris Együttes fuvolásának ezért a csodás meglepetésért. Köszönöm!
