Ingyenes fotós képzés kezdőknek #2

««« Első rész: Ingyenes fotós képzés kezdőknek #1

Az objektív / látószög

Az eddig tárgyalt 3 paraméter felel azért, hogy a végeredményünk egy helyesen exponált (megfelelő fényerő, megfelelően bemozdult vagy nem bemozdult, ahogy az alkotó szeretné, megfelelő tartományban éles) képet kapjunk azt, hogy pontosan mi legyen a képen, az objektív határozza meg. Ez az a bizonyos hengeres izé, ami a gép előtt van, amin keresztül beérkezik a fény a gépbe.

Alapvetően az objektíveknek 2 nagy csoportja van, a fix illetve a zoom objektívek. Fő különbség köztük, hogy míg a fix objektívek látószöge a nevükből is kikövetkeztethetően állandó, a zoom objektíveknél meghatározott értékek között változtatható. Valóságban ez úgy néz ki, hogy ha az egyik irányba tekerjük akkor több mindent látunk, a másik irányba tekerve pedig közelebb jönnek a dolgok.

Hasonlóan egyszerű a dolog, mint a blende számozásánál is… A kisebb értékek jelentik a nagyobb látószöget, azaz azt, hogy egyszerre sok mindent látunk, a nagyobb számok pedig azt, hogy közelebb jönnek a dolgok. Hogy még érthetőbb legyen, ezt a számozást egy bizonyos méretű érzékelőhöz igazítva adták meg (full frame, azaz a régi hagyományos 35mm-es filmkocka mérete), így ha az érzékelő mérete nem ilyen (pl. olcsóbb gépek esetében apsc vagy még kisebb) úgy a két érzékelő méretének hányadosával kell szorozni, hogy megkapjuk a valóságot. De mivel mi nem matekórát akarunk tartani, így ezt is szűkítsük le a 3 nagy gyártóra és azok kis lapkás (apsc) gépeire. Sony és Nikon esetén ez 1.5x, canon esetében pedig 1.6x értéket jelent. Ami miatt szintén ne rohanjunk most számológépért, az az, hogy ezt az értéket se nagyon fogjuk vizslatni fotózás közben. Látjuk amit látni kell, állítjuk amilyenre szeretnénk és használjuk anélkül, hogy nézegetnénk. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis megemlítésre került az az elméleti oldala ennek. Van ugyanis egy varázsszám, ami nem más, mint az 50. Az 50mm-es fókusztávval (így nevezik) rendelkező objektív látószöge többé kevésbé megegyezik az emberi szem látószögével. Azaz ha egy ilyen paraméterű objektívvel dolgozunk, a képi hatás hasonló lesz, mint ha szabad szemmel vizslattuk volna a témát. Minden ami ez alatt van az nagyobb látószöggel, ami pedig fölötte van, az kisebb látószöggel rendelkezik. Így a már említett 18-55 (ami apsc) KIT objektívünk ami 27-82.5mm látószögnek felel meg a valóságban 50mm alatt (-33) nagylátószögű, 50 felett (33-) pedig teleobjektívként viselkedik. Ez a látószög amúgy nem véletlenül a témák többségére elegendő és megfelelően használható (lenne megfelelő fényerő esetén, a képminőségre pedig majd később térünk ki)

Mint ahogy eddig mindennek, a látószögnek is van egy másodlagos hatása a képre. A nagy látó széthúzza, a teleobjektív pedig összenyomja a teret. Előbbin a távolságok nagyobbnak, utóbbin pedig kisebbnek hatnak. Továbbá ami szintén nagyon fontos, hogy minél nagyobb látószöget használunk, annál erősebb a perspektivikus torzítás. Éppen ezért a nagyon széles látószögű objektívek két külön csoportját különböztetjük meg a felhasználás céljától függően. Az egyik az arányokat, a másik pedig a párhuzamosokat tartja (igyekszik). A halszem, ami az első verzió, ahol az arányok tartása a cél, olyan mint egy meggörbített tér. Ezzel szemben a hagyományos nagy látószögű objektívek arra törekednek, hogy ami párhuzamos az az is maradjon. Viszont így ha netán egy ember feje a kép szélére / sarkába kerül, nem feltétlen fog örülni ha meglátja magát, mivel egy széles / ovális torzó lesz belőle. A két objektív típus között akár szoftveresen is van „átjárás” azaz egy halszem képét utólag ki tudjuk „egyenesíteni” vagy az ufó fejú alanyokból is tudunk értelmes ábrázatot varázsolni, de nekünk kell eldönteni mi a fontosabb. A fej kereksége vagy a tér görbülete.

Érdekes játék a perspektívával. Ugyanaz a kép, ugyanaz a béka és ugyanaz a zsiráf. Egyetlen centit nem mozdultak a két kép között semerre és nem öntöztem meg egyiket se, hogy megnőjön. Vajon melyik szobor a nagyobb a valóságban?

Többek között ez is az oka annak, hogy a hölgyek többsége meg van győződve róla, hogy róla lehetetlen jó képet készíteni… Nem csoda, hisz eddig csak a mobil előlapi, széles látószögű kamerájával próbálta kb. 30cm távolságból. De ne szaladjunk ennyire előre, a portré fotózás egy külön témakör…

Viszont ha felszínesen is, de megismerkedtünk a hiányzó paraméterrel, a fókusztávolsággal vagy gyújtótávolsággal, ki hogy nevezi (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B3kuszt%C3%A1vols%C3%A1g) az ez a bizonyos szám az objektíven, ami meghatározza milyen látószögben fogjuk látni a gépen keresztül a világot. Ez az a paraméter, ami a kép bemozdulásánál még nem állt rendelkezésre és kicsit át is ugrottuk miatta. Van ugyanis egy „reciprok” szabálynak nevezett ajánlás. Ez kimondja, hogy egy 500m-es fókusztávval rendelkező objektívet kb. 1/500 záridő mellett még van esélyünk kitartani, annál lassabb mellett már nagy esélye van a bemozdulásnak. Nem a téma hanem a kezünk bemozdulásának, azaz ez teljesen független a téma sebességétől. Ez persze mára két okból nem fedi teljes mértékben a valóságot. Egyik ok, hogy a szenzorok felbontása már meghaladta a szabály megszületésekor használt filmes verziót így a kisebb mozdulások is jobban meglátszanak a képen, másik dolog, ami pedig ellenkezőleg hat erre az ajánlásra a gépek fejlődése és az optikákba valamint a fényképezőgépekbe épített képstabilizáló megoldások. Ettől függetlenül érdemes fejben tartani ezt az ajánlást és ha nem is kell minden esetben ragaszkodni hozzá, fontos tudnunk, hogy mennyire szeretnénk feszegetni a határokat.

Ha szűken vesszük akkor ezzel a képalkotás minden fontos összetevőjét meg is ismertük, de sajnos van még egy mumus. Ahogy mondani szokták, a fényképezéshez fény kell. A fotósnak pedig mindig a fénnyel van baja. Ha van akkor az a baj, ha nincs akkor pedig az. Az emberi szem és agy egy zseniálisan kitalált és összhangban működő szerkezet, amitől sajnos a jelen kor fényképezői még nagyon messze vannak. A fénynek ugyanis nem csupán az erőssége ami fontos, hanem a színe is. Egy átlag ember számára valószínűleg fel sem merül ez a paraméter. Van fény, nincs fény. De nézzük csak meg mi történik ha pl. a lakásban napnyugta után amikor van még egy kis fény odakint leülünk az ablak mellé úgy, hogy az egyik arcunk az ablak felé van, másik pedig a szoba felé ahol ég a beltéri világítás. Pontosan ezt modelleztem le kedvenc modellemen. Egyik oldalról 5500K, másik oldalról pedig 3200K fénnyel világítottam meg és a feldolgozás során a 3200K-hoz igazítottam a színeket, azt állítottam be „fehéregyensúlynak” . Érdemes lefotózni akár mobillal is, a végeredmény látványos lesz. A fejünk egyik fele kék, a másik sárga. Na és itt még csak 2 -féle fény típus keveredett, a gyakorlatban ennél sokkal rosszabb szituációkkal fogunk szembesülni. De visszatérve az alap kérdésre, a fény színét színhőmérsékletnek hívják és Kelvinben mérik. Ha valakit érdekel, hogy találták ezt ki, nyugodtan utánanézhet, nem agysebészet 🙂 a lényeg, hogy a normál napsütés 5500K, a beltéri hagyományos izzószálas égők kb. 2700, a „napfény” jelzésű energiatakarékos izzók pedig kb. 4000K körüli színnel világítanak. Ahhoz, hogy a fotón a valóságnak megfelelő színeket kapjunk, ezt a paramétert kellene beállítani a WB (fehéregyensúly) értékhez. Ezzel azonban a legtöbb fotós nem foglalkozik, hagyja automatán ami a legtöbb esetben jól dolgozik és ha mégse akkor majd utólag javít a dolgon.

Ha ezzel a sok sok beállítási lehetőséggel és minden mindennel összefügg varázslással nem sikerült elvenni a kedved, akkor most egy kis könnyítés következik.

A legtöbb fényképezőgép tetején, oldalán van egy csomó dolog, amit lehet tekergetni össze meg vissza. És amint a vezérlő tárcsát eltekerjük a piros szívecske ikonról, elromlanak a képek 🙂 Nagyon bízom benne, hogy már nem használsz szívecske üzemmódot, hiszen a „P” a profi mód 🙂

Hülyeséget félretéve a legtöbb gépnél jobb oldalon az exponáló gomb környékén szokott lenni egy tárcsa A, S, M esetleg Canon esetében Av, Tv, M jelölésekkel (biztos van még más is, de azok számunkra nem fontosak, ha érdekel a jelentésük, a gépkönyvben elolvashatod)

A 3 jelölésből az M a blende és a záridő kézi beállítását jelenti. Ebben az üzemmódban mindkét értéket nekünk kell állítanunk, ezért is hívják „Manuális” módnak. Biztos sok „photography”-tól hallottad már, hogy a profik ebben az üzemmódban fotóznak. Nos, el kell keserítselek, ez nem így van. Az esetek túlnyomó többségét a kép automatikája jobban megoldja és gyorsabban, mint a legprofibb fotós. Természetesen van pár olyan szituáció, ahol érdemes felülbírálni a gép gondolatait, de ez egyre ritkább, egy átlag hobbi fotós 1000 képből egyet fog elrontani azért, mert nem M-ben fotózott.

A másik két üzemmód már sokkal izgalmasabb. Kezdjük azzal, amit én szinte soha nem használok, de ez az általam választott téma miatt van így, sport fotósok minden bizonnyal fordítva vannak ezzel. Ez az üzemmód az S (sony, nikon) vagy Tv (canon). Ebben a módban te a záridő értékét adod meg és a megfelelő blende értékét a gép fogja kiszámolni. Ennek a fordítottja az A vagy Av, ahol te adod meg a blende értékét és a gép számolja hozzá a záridőt. Én az esetek többségében A módban dolgozok, de van még pár extra beállítás, ami könnyíti a munkámat, erről később.

Előbb egy kis kitérő ahhoz, hogy megértsük, honnan is tudja a gép, milyen értékeket kell beállítania. Minden gépben található egy úgynevezett fénymérő, ami az objektíven keresztül beérkező fény mennyiségét tudja mérni legtöbbször három különböző módon. Ezeknek a módoknak persze minden gépben más a neve, de a lényeg ugyanaz. Az első, amikor pontszerű fénymérést végez, azaz a kép azon részéről ahova fókuszálunk, csak ott egy nagyon szűk, pontszerű területen méri a fényt. Következő lépés ennek a pontnak a kiterjesztése és meghatározott mértékig a körülötte lévő elemek fényességét is figyelembe veszi a számoláskor és a leggyakrabban használt és a legtöbb esetben jól is működő, az a mátrix azaz a teljes képmezős fénymérés. Ilyenkor a kép teljes egészét megvizsgálja és igyekszik úgy beállítani a paramétereket, hogy a téma nagyobb része megfelelően legyen exponálva.

Most, hogy már tudjuk, milyen okos a gépünk, egyszerűsítsük tovább az életünket. Most lesz az a pillanat amikor lehet, hogy elő kell majd venni a fényképezőgép használati útmutatóját, de bátrabbak nekiállhatnak maguktól ismerkedni a gép menüjével és megkeresni, hol van az ISO beállítás. Nem az, ahol megadhatjuk az érzékenység mértékét, hanem az, ahol ezt tovább lehet paraméterezni. Van ugyanis ennek is automata módja, aminél megadható (a gépek többsége esetén) hogy milyen minimum és maximum paraméterek között dolgozhat. Egyfelől megadhatjuk neki, hogy mi az a minimum zársebesség, amit ha nem ér el, növelje az ISO mértékét. Ezt én 1/250-re állítottam, mivel az én gépemnél ezt a paramétert nem lehet sajnos 1/3 lépésenként állítani, ha lehetne akkor 1/200-ra állítottam volna. A minimum ISO természetesen a gép alap ISO-ja, ami legtöbbször 100, a plafon pedig típus függő. Általánosságban célszerű a legmagasabb értéktől 2-3 lépéssel visszább lépni és azt megadni maximum értéknek, de ha már ismerjük jobban a gépet akkor ezt finomíthatjuk. Ha ezzel készen vagyunk, az ISO értékét AUTO-ra állíthatjuk.

Ezzel elértük azt, hogy A módban elegendő kizárólag egy blende értéket megadnunk és minden mást a gép fog számolni. Miért jó ez? A témák többségénél az a meghatározó, hogy mekkora tartománynak kell élesnek lennie. Csak egy szem vagy pl. gyűrű, vagy esetleg egy komplett csoportkép. A figyelmünket pedig innentől teljes mértékben a témának szentelhetjük, nem szükséges folyamatosan a technika állítgatásával foglalkoznunk. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol ez a kényelem nem működik és valóban meg kell dolgoznunk a képért, de ez ritka.

Egy jó fotósnak az egyik legfontosabb ismérve, hogy minden esetben úgy van eltéve a gépe, hogy bekapcsolás után azonnal tud vele fotózni és el tudja kapni az adott pillanatot. Lehet, hogy nem lesz ideális, lehet, hogy jobb beállítások is lettek volna az adott témához, de a téma nem mindig várja meg azt, hogy tekergessük a gépünket. Ez a fajta félautomata beállítás pedig lehetőséget ad arra, hogy majdnem mindent le tudjunk vele fotózni.

Harmadik rész: Ingyenes fotós képzés kezdőknek #3 »»»