Nagyon sokszor felmerül különböző csoportokban a kérdés, hogy milyen gépet vegyek, milyen géppel, objektívvel, beállításokkal készült egy bizonyos kép, stb. Szintén sokszor elhangzik az a mondat is, hogy a képet az ember készíti nem a gép.

Az írásaimmal nem feltétlen az a célom, hogy népszerű legyek, így olyan kérdésekkel is merek foglalkozni, amik esetleg nem hangzanak jól a valóságban és egy felépített mítoszt rombolnak le. Most se lesz ez másként, így előre elnézést kérek pár öreg rókától, akinek más a véleménye.

Gyerek korom óta fotózok, amibe még beletartozott a vegyszeres otthoni laborálás is, így kijelenthetem, hogy a fotográfia elég széles spektrumára van közvetlen rálátásom. Természetesen számtalan terület van, ami idegen még így is, de talán ahhoz elegendő, hogy sok irányból megközelítve írjam le a gondolataimat, véleményemet a témáról.

Addig nincs semmi gond a fényképezőgépekkel, míg azt tanuljuk, hogy viselkedik a záridő, a blende, az iso, a wb. Milyen szép képet lehet készíteni egy napsütötte virágos réten vagy épp a profin felszerelt vakus műteremben, a kiránduláson, nyaraláson. És valljuk be, ezzel egy laza mozdulattal át is léptünk a fotók kb. 80%-án. Így az emberek 80%-ának kb. tényleg majdnem mindegy, milyen gépe van. Én személy szerint pont ezért szoktam a mobiltelefont javasolni a milyen gépet vegyek 2-300 eFt kategóriában kérdésre, mivel ha vesz egy alig használt iPhone 15 Pro-t vagy Samsung s23-24-et, akkor a fent említett 80% témát tökéletesen le tudja fotózni legalább olyan minőségben, mint egy komolyabb fényképezővel.

A gond akkor kezdődik, amikor kicsit elkezdünk specializálódni és nem a tucat dolgokat szeretnénk n+1.x lefotózni újra, hanem egy kicsit elkezdjük feszegetni a tudásunk határait. Itt már nagyon hamar kijönnek az egyes gépek közötti eltérések.

Az egyik ilyen terület az automatikus élesség állítás (AF), ami az évek során félelmetes tempóval fejlődik. Pont ezért nem feltétlen kell réginek, öregnek lenni egy gépnek ahhoz, hogy hozzá képest egy modern gép csodákat műveljen.

Nem egész két éve csináltam egy AF tesztet egy Nikon Z50 + kit és egy Sony A7 IV + Sigma 35 f1.2 párossal. Itt említeném meg, ahogy a cikkben is írtam, hogy bár a Sony egy lényegesen komolyabb szett, a Nikon is egy fél millió Ft feletti példány, azaz nem az 1-200e kategória. Ennek ellenére is szégyenletesen elvérzett egy egyszerű automata fókusz teszten.

De emeljük kicsit a költségkeretet, 4-5 éve épp Balatonon jártam, ahol egy építmény tetejéről át akartam fotózni a túlpartra éjjel. Természetesen a hosszú expóhoz állvány volt nálam. Elsőre a párom gépét vittem fel, ami egy Sony A6400 + 16-70 F4 Zeiss páros volt. Akárhogy erőlködtem, egyik fókuszmóddal se tudtam rábírni a kicsikét, hogy valamelyik szemközti fénypontot találja már meg nekem és élesítsen oda. Lecseréltem a gépet egy Sony A7 III + Sigma 24-70 2.8-ra és gondolkodás nélkül megtalálta az élességet.

Meg lehet csinálni a képet a 6400-zal? Igen, de csakis kézi élességállítás mellett. Erre viszont ha nem saját magunk szórakoztatása a cél, nincs módunk. Olcsó gagyi gép volt amivel próbálkoztam? Háát, még most is 7-800 E Ft egy ilyen szett, akkor pedig felülről karcolta a 7 számjegyet. Ettől rossz gép lenne? Nem, egyáltalán nem az, csupán ilyen jellegű feladatra nem alkalmas. Egyszerűen arról van szó, hogy nem a feladathoz megfelelő eszközt választottam.

Vagy szintén egy kis éjszakai téma, amibe nem én, hanem egy kedves fotós barátom futott bele, amikor igazán hosszú expós csillagképeket szeretne fotózni, de a gép olyan szinten melegedett és zajosodott miatta a kép, hogy a végeredmény használhatatlan lett.

Következő ilyen sarokpont az érzékenység. Milyen magas ISO az, amit még elvisel a gép. Hol van az a pont, ahonnan már zavaróan zajos lesz a kép.

És ezen a ponton belép az egyenletbe az objektív is. Nagyon nem mindegy, hogy egy f3.5-5.6 kit objektív van a gépen, vagy egy f1.2-es fix. Természetesen vannak olyan témák, ahol a megfelelő mélységélesség miatt rekeszelni kell és nem lehet nyitott blendével dolgozni, de erre bármelyik optika képes. Egy kittel belépve egy sötét templomba viszont akármennyire is szeretnénk, nem tudjuk f3.5-nél nagyobbra nyitni a rekeszt és mivel a templomokban a legtöbb helyen tilos (ahol nincs konkrétan tiltva, ott se illik) így vagy iso-ban kell felmenni jó magasra és/vagy záridőbe alacsonyra.

Ha csupán a belső enteriőrt szeretnénk megörökíteni, akkor ismét eljutottunk a 80%-hoz, nincs probléma, de ha netán egy bevonuló ifjú párt, aki aljas módon még mozog is, azaz nem nagyon lehet 1/160 alá menni záridőben, hogy ne legyen bemozdult a kép, az egyetlen paraméter amit még lehet állítgatni az az iso.

Van az országban több olyan templom is, amit finoman fogalmazva is sötétre építettek. És itt nem elsőként a Sziklakápolnára gondolok, hanem olyan sokkal ismertebbekre, mint a Mátyás templom, a Szent István Bazilika, stb. Itt, ha nem fényerős fixekkel dolgozol, hanem mondjuk „csak” egy fényerős zoommal aminek f2.8 a vége, akkor 4000-6400 környékén fog mozogni az iso ezen eseménynél. Ha netán az említett 3.5-5.6 kit van a gépeden, akkor ez ha nem jut eszedbe zoomolni és végig nagylátó oldalon használod a lencsét, kihasználva a 3.5-ös rekeszt, akkor 6400-10000 közötti iso-val számolhatsz. Ha tegyük fel még rá is kell kicsit közelítened és f5.6-on kell dolgoznod, akkor ez már 16000-25600. A te géped milyen képminőséget produkál iso 25600-on?

Ez nem egy ritka szituáció, nagyjából minden 2., 3. esküvőn biztos van ilyen helyzet, így egy középkategória vagy gyengébb gép esetén a kit obi egészen biztos nem lesz jó választás. De vannak néha extrémebb helyzetek is, amit szintén meg kell oldani. Voltam olyan éjszakai polgári szertartáson, ahol nem kicsit kevés volt a fény, viszont mivel filmes is volt, a vakuzás nem volt opció. Nekem kényelmesebb lett volna, de neki tönkreteszem az anyagát. Nos, itt már a zoomok is kiestek a lehetőségből, mivel 1/80 környéki záridők mellett f1.2 és f1.4 lencséket használva is bőven 10k feletti iso tartományban kellett dolgozni. Ja, AF tekintetében itt kb. minden nem legfelső polcos gép elvérzett volna.

Eddig ugye elvérezhetett a gép azért, mert nem talál élességet, elvérezhetett azért, mert nincs megfelelő fényerős optika rajta, azért, mert nem képes magas érzékenységen megfelelő zajszintű képet készíteni… ez már önmagában elég sok tényező, ahol elbukhat egy gép, de ha ez nem lenne elég ott a kezelhetőség.

Mivel nem a 80, hanem a 20%-kal foglalkozunk, ahol elég gyakran kell gyorsan reagálni az eseményekre és nincs idő a user manuált lapozgatni, igen kellemetlen, ha egy iso állításhoz a hátsó lcd-n a menüben kell keresgélnünk és ott pöcögtetni a kijelzőt, ha állítani szeretnénk bármit. Az egyik hatalmas eltérés a belépő és a professzionális gépek között a kezelhetőség. A profi gépeken az alap funkciók mindegyike önálló gombbal, tekerővel elérhető, állítható akár vakon is. Ezen felül számtalan programozható funkció gombot helyeztek el rajtuk a gyártók, amiket ízlésünknek és a tipikus munkafolyamatoknak megfelelően a saját igényeinkhez igazíthatunk. Pl. váltani akarunk emberi szemről állatira, fullframe-ről apsc-re, mátrix fénymérésről spotra és még számtalan olyan funkciót rádefiniálhatunk ezekre a gombokra, ami a munkák során nagyban megkönnyítik a képkészítést és gyakran ezen múlik, hogy egy pillanatról lemaradunk vagy sem. Ha akkor kezdünk el keresgélni és állítgatni a menüben, mire megtaláljuk amit szeretnénk, az esemény már a múlté. És akkor olyan apróságra nem is tértünk ki, mint az 1 vs. 2 memória kártya foglalat, ami lehetőséget biztosít biztonsági másolat készítésére, így ha esetleg az egyik memória kártya meghibásodna (nekem már esett ki a kezemből xqd kártya és esett darabokra a járólapon), van másolat a képekről. 1 kártyás gépek esetén ilyen lehetőségünk nincs.

Ezek voltak azok a dolgok ahol amolyan élet vagy halál jelleggel el tud készülni egy kép vagy sem függően attól, hogy megfelelő eszközt választunk-e vagy nem.

Vannak azonban más szempontok is. Világ életemben technokrata beállítottságú ember voltam és vagyok is, így szeretem a gépeket. Szeretem, ha Ő van értem és nem fordítva. Ennek megfelelően ha nem is mindig a legdrágább gépekkel dolgoztam, mivel nem sponsorál egyik bank se, de sosem a gép volt a szűk keresztmetszet hanem az én tudásom. Ennek ellenére ahogy váltottam egyre feljebb, úgy vettem észre folyamatosan, hogy bizonyos funkciók sokkal kényelmesebbek, gyorsabbak, pontosabbak lettek. Áttérve a dslr-ről a milc-re pedig egy új világ nyílt meg előttem, de erről pár évvel ezelőtt elég hosszan írtam, így akit érdekel, el tudja olvasni. Nagyon nem mindegy, hogy egy munkából hazatérve a készült mondjuk 1000 képből 7-800 ami éles vagy 1-2 kivétellel mind. Ez pedig nem más miatt lett így, mint az AI fókusz megjelenése miatt. Én kijelölöm a témát, ő pedig történjen bármi akkor is rajta tartja az élességet. Korábban egy lagziban egy táncoló pár esetén ez elég komoly kihívás volt. Sötét, kiszámíthatatlan mozdulatok, kiszámíthatatlan egyéb szereplők és még a kompozíció se lenne baj, ha működne. Meg lehetett csinálni AI fókusz nélkül? Persze, hogy meg, hiszen kb. 10 évig mást se csináltam. Visszaváltanék dslr-re? Eszemben sincs. Azt gondolom kijelenthetjük, hogy egy bizonyos szint felett már a kényelmi szempontok miatt veszünk jobb gépet és nem a funkcionalitás miatt, vagy azért, mert azzal jobb minőségben lehet megoldani az adott feladatot, de ez magasan az írás elején taglalt témakörök felett van. Minden más esetben érdemes a felhasználási területet körültekintően körbejárni és annak megfelelően eldönteni, hogy egy adott gép + objektív alkalmas-e a feladatra vagy sem.