Mi esküvői fotósok elég kényelmes helyzetben vagyunk olyan tekintetben, hogy ha netán saját esküvőre kellene fotós, akkor sorban állnak a kollégák hóhért akasztani. De mielőtt mélyebben belemennénk ebbe a témába, lelövöm a poént, nem a saját esküvőmről írok, nem engem fotóztak. 🙂
De ahogy minden témában megvannak az örök ellentétek, ute-ftc, audi-bmw, nikon-canon, fotós-videós. „Na, a fotós már megint előttem rohangál”… „nem beállt elém a videós?” Ismerős ugye? Pedig a valóságban minimális kivételtől eltekintve a legtöbb szolgáltató nagyon jól kijön egymással és egy kicsit se tekintünk a másikra úgy, mint egy akadályozó tényezőre. Mindkettőnknek az a feladata, hogy az adott párról a lehető legszebb képeket / snitteket készítse adott helyen adott pillanatban. Persze ez komoly odafigyelést igényel nem csak a témára, hanem a másik szolgáltató(k)ra is, épp merre van, milyen objektív van a gépén, annak kb milyen látószöge lehet, meddig mehetek úgy, hogy még ne legyek benne a képében, stb.
Igazából megismerni a munkájukat viszont csak úgy lehet, ha helyet cserélsz velük. Ez a gondolat már nagyon régóta érlelődött bennem. Maga a film nem is áll olyan távol tőlem, higy majdnem egy időben kezdtem fotózni és filmezni, amiből a film szorult később (kb 25 éve) háttérbe a fotózás javára.
Az esküvői filmből természetesen nem a 4 órás vhs verzió ami megmozgatta a fantáziámat, inkább a cinematográfus néven futó mozifilm szerű összeállítás, amikor max 15-20 percben össze van foglalva az egész esküvő. Pörgős, izgalmas, nem alszik el az első 5 perc után a néző, szóval az esküvői film egy másik dimenzióját nyitja meg és talán a „nem akarunk videóst az esküvőre” mondatok kijelentői is meggondolják magukat ha látnak egy ilyen összeállítást.
Persze az is igaz, hogy míg egy esküvői videóst 60-120 000 Ft között már kényelmesen találni az országban bárhol, addig cinematográfust vagy másnéven esküvői filmest inkább csak 150 felett, de határ a csillagos ég. Volt szerencsém olyan csapattal is együtt dolgozni esküvőn, akinek a vállalási díja 7 számjegyű volt.
Ennek az árkülönbségnek természetesen megvan a logikus magyarázata is. Egyrészt a használt technia ára akár nagyságrendekkel is magasabb lehet a hagyományos videós kamerájánál, hiába csak 15-20 perc az átadott anyag, ugyanúgy ott kell lennie egész nap sőt, nem elég 1 kamera mivel pl ha a fotós épp belemászik a képébe egy fontos jelenetnél akkor kell egy másik szög ahonnan az esemény jól látszik. Sok esetben nem is egy hanem inkább 2 vagy több filmes dolgozik együtt 2 vagy több kamerával azért a 15-20 perc anyagért, amit ha tényleg jó az illető akkor zenéhez igazítva úgy vág össze, hogy az valóban egy izgalmas eseménydús anyag legyen.
Olyasmit már nem egyszer vállaltam a párok kérésére, hogy egy kamerát (dslr) fixen leraktam állványra és végig rögzítettem a szertartást, mivel nem akartak videóst hívni, de „jó lenne ha a szertartás meglenne filmen is”. Ez persze nem igazi filmezés, ez csak +1 gép és semmi más.
2016 őszén azonban úgy alakult, hogy egy esküvőre, ahova eredetileg mint esküvői fotós mentem volna egy kollégámmal ketten, szükség lett a filmes szereplő cseréjére aki mivel ingyen jött volna így külön költségvetés már nem volt rá.
Kis fejvakarás után az jutott eszembe, mi lenne, ha 2 fotós + 1 filmes helyett 3 fotós lenne az esküvőjén a párnak 🙂 elég hülyén hangzik, nem? Pedig így lett. Szerencsére a fotós kollégák között elég nagy az összetartás, így a segítség kérő üzenetemre perceken belül reagált Mike, aki az ország másik végéből vállalta, hogy eljön és mindenféle honorárium nélkül beáll a csapatba amiért örök hála neki! Adott volt így három nagyjából azonos minőségben dolgozó fotós, na de nem volt egyetlen filmes se.
Gondolom már mindenki kitalálta, hogy én lettem az. Azaz részben fotós is maradtam, mert a kreatívon javarészt én koordináltam a dolgokat és néha még fotóztam is a filmezés közben, de utána a szertartásokon már szinte csak film.
Nagyon paráztam ettől a felállástól, mivel még sosem filmeztem végig elejétől a végéig egy esküvőt. Itt nem csak 1-2 elkaptt pillanat volt a fontos, itt ugyanúgy mint amikor fotózok, a teljes anyag kellett elejétől a végig. Mindemellett hiába tudtam, hogy Mike iszonyat jó fotós, aki nem is annyira a hazai piacon mozog, mint inkább nyugaton, így ebben a hármas felállásban még nem dolgoztunk együtt soha.
Nos, már a készülődésnél kiderült, hogy remek döntés volt. 3 idióta fotós összezárva egy laza vidám menyasszonnyal és annak hasonlóan fiatalos anyukájával… sírtunk a röhögéstől. Tényleg az okozott rendszeresen problémát, hogy nem láttam mit filmezek mert a szememet törölgettem. Úgyhogy 10/10 összejött. Később beszélgettem sokat Dorinával az egész történetről, beszélgettünk az előzményekről, a szolgáltatók kiválasztásáról és természetesen az utólagos tapasztalatokról is, ami egy mondatban összefoglalva: „Pl ha már itt tartunk, akkor el kell, hogy mondjam nagyjából mindenkivel elégedettek voltunk. Veletek kiemelkedően.”
Mi is ezt éreztük amúgy, hogy persze minden minden esküvőn voltak apróbb bakik (nem a mi részünkről, nekem csak egy gép dölt fel állvánnyal együtt és részlegesen megsemmisült, de utóbb kiderült hatalmas mázlim volt, nagyon olcsón megúsztam a javítást), amit szerintem a vendégek észre se vettek. Úgyhogy egy ritka jó esküvőn dolgozhattunk egy kivételesen jó csapattal és egy nagyon kedves vidám párral.
Ja, és szerencsére a film anyagra se kaptam negatív kritikát 🙂 Egy hónappal később egy másik párral már fotós csapat nélkül találkoztam az esküvőjükön, de ezt majd következő cikkben mesélem el.
Hosszú ideje pihent már a gépemen ez a levél, de a szezon annyira lekötötte minden időmet, hogy csak most jutottam el odáig, hogy idemásoljam azt a kis írást, amit az ifjú pár küldött az esküvője után az emlékeiről:
"Szia Aga! A gondolataimat szeretném leírni, hogy miért volt öröm számunkra, hogy összetalálkoztunk és hogy eljöttetek a mi esküvőnket megörökíteni... Mert hogy örökérvényű azt hiszem, hogy az esküvőjéből mindenki a legjobbat akarja kihozni és megörökíteni. Legyen az bármekkora a költségvetését, forgatókönyvét vagy létszámát tekintve vagy legyen bármilyen helyszínen. Annak ellenére, hogy sok időt és energiát fordítottunk a szervezésre és a közreműködök kiválasztására, azt gondolom, hogy egy-egy beszélgetés vagy személyes találkozó alkalmával nagyon nehezen lehet azt eldönteni, hogy menni fog-e a nagy napon az együttműködés. Mert utólag rájöttem, hogy ez a legfontosabb. Hogy valójában megvan-e az összhang. Különösen a fotósnál, aki végig kísér ezen a pár órán. Az esküvő napja elillan. Főszereplőként az ember ott áll mindig az események középpontjában gyakorlatilag egy folyamatos impulzus robbanásban. Így képtelenség (vagy nagyon nehéz) mindenre figyelni, mindegyik pillanatban ott lenni, átélni a napot úgy, ahogy kellene. Visszanézve a képeket, slideshowt, filmeket, amikben megörökítettétek a mi esküvőnket, újra és újra ott tudok lenni. Olyan momentumokban is el tudok mélyülni, amik már most sem jutnának eszembe. De ott voltatok. És mivel ott voltatok, mindenhol ott voltatok és mindent láttatok az objektíveken át és mindezt úgy tettétek, hogy észre sem vettük. Szerencsések vagyunk, hogy a véletlen egy olyan hosszasabb beszélgetést eredményezett, hogy végül benneteket választottunk. A tapasztalatotok és profizmusotok miatt az első pillanattól tudtuk, hogy oldottan és jó hangulatban telik majd a napunk! Köszönjük nektek közös életünk kezdetének megörökítését. Az aranylakodalomra is benneteket hívunk! 2066. október 1. (péntek) Tessék beírni a naptárba :) Köszönjük Robi és Dorina "
