A történet egy telefon hívással kezdődött. A telefon másik végén egy férfi hang, bemutatkozott: Rózsa György vagyok és esküvői fotózásról szeretnék érdeklődni. Na, szerintem itt egy pillanatra eldobtam a fonalat és azt hittem valamelyik fotós kolléga szórakozik velem (nem ez lett volna az első eset) de szép lassan körvonalazódott a beszélgetősből, hogy Ő tényleg az akinek mondja magát. Igaz, nem pont az akire én gondoltam :))) de attól még ütős kezdés volt.
Azt gondolom, a kémia (ha lehet ilyet mondani) azonnal megvolt. Igen hamar megértette Ő is, hogy egy a vonal másik végén se sokkal komolyabb az ember és pont ezt keresték. Így nagyon hamar megállapodás lett a beszélgetésből, sőt, kérdezte tudok-e filmest ajánlani? Akit javasoltam, szintén elsőre teli találat volt, így már biztos volt a fergeteges hangulat a staff asztalnál 🙂
Teltek a napok és én elültettem egy bogarat a fejükben, hogy a kreatív fotózást azt jó lenne egy külön napra tenni… Ez a gondolat kezdett megérni és materializálódni olyan formán, hogy bepróbálkozott Gyurka egy olyan kérdéssel nálam, hogy nem-e lehetne-e a külön napos kreatív benne az árban… Mivel épp jó kedvemben talált a kérdés, csuklóból válaszoltam neki, hogy ha egy olyan helyszínt választ, ahol még nem dolgoztam és úgy igazán felkelti a fantáziámat, akkor akár kehet is szó róla.
Egyedül arra nem voltam felkészülve, hogy Gyurkának erre a mondatra már kész válasza van: Ferihegy megfelelő lenne? Mondanám, hogy hosszasan elgondolkodtam, de szerintem senki nem hinné el nekem 🙂 Kb. azonnal rávágtam, hogy OKÉ!
Amilyen egyszerűnek gondoltam ezt a helyszínt, az idő előre haladtával egyre inkább körvonalazódott, hogy ez egy iszonyat nagy kiváltság. Egy olyan lehetőség ami még senki másnak nem adatott meg. Egy páros fotózás Ferihegyen. Nem, nem az Aero parkban, nem a kerítésen kívül hanem a tényleges repülőtéren a fel- és leszálló gépek között, a toronyban, a kifutón. Olyan helyekre ahova nemhogy fotóst nem engednek be, de még halandó embert se nagyon. Természetesen ennek megfelelő volt a fotózás adminisztratív előkészítése is. Számtalan engedél beszerzése, személyes adatok (gyanítom átvilágítás is volt valamilyen szinten), majd a helyszínen ugyanolyan beléptetés, mint ha külföldre utaznék. Még a menyasszony cipőjét is levetették és külön megvizsgálták, területen belül pedig folyamatos biztonsági kíséretünk volt, valamint egy transzponderes sárga-fekete kisbusszal közlekedtünk, hogy a toronyból is pontosan lássák, épp merre kóricálunk. Természetesen minden helyváltoztatás előtt rádiós kommunikáció, engedély kérés, stb. egyszóval nagyon komoly biztonsági protokoll betartása mellett dolgozhattunk.
A fotózás után az elsőség illúziója sajnos szertefoszlott, mivel találtam egy másik párt, egy pilótanőt, akinek kb. 8 éve volt az esküvője és szintén készült pár kép a reptéren, de rajta kívül tényleg nem találtam semmit, pedig próbáltam inspirációt keresni, ötleteket, mit lehet kihozni egy nagy üres beton placcból, ahol minden lépésemet át kell gondolnom. De tényleg nem volt segítségemre se a google se más 🙁 úgyhogy már el is kezdett körvonalazódni a fejemben egy új projekt, olyan helyeken szeretnék esküvői fotózni, ahol előttem más még nem csinált olyat (ifjú párok, itt a lehetőség egy „kis” kedvezmény szerzésre). Nem baj, ha kihívás, szeretem az olyat 🙂
Az már csak hab a tortán, hogy a pár megfogadva a tanácsomat, az időpontot is a naplementéhez igazította. Igaz, az első dátumot le kellett mondani a várható eső miatt, de az új nap egyszerűen tökéletes volt. Szép felhők, szép naplemente, minden úgy alakult, ahogy egy ilyen fotózásnál lennie kellene.
