Ezzel a címmel jelent meg egy írás ami futótűzként terjed a fotós szakmai csoportokban. Az írás természetesen egy fotós weboldalán jelent meg, aki arra próbálja meg felhívni a látogatói figyelmét, hogy Magyarországon a fotózás iskolai végzettséghez kötött tevékenység amivel szerinte a fotósok 90%-a nem rendelkezik, így inkább válasszák őt.
„Ne fizess az fotósnak, mert kb. 90% az esélye annak, hogy jogszabályba ütközik, ezzel pedig Te és a fotós egyaránt megszegitek azokat.”
…
„Először is kérdezd meg őt. Remélhetőleg nem hazudik, ezt úgyis észre veszed, ráadásul kérheted a bizonyítványát is. Hidd el, ez csak annak ciki, akinek nincs. Választhatsz engem is, mert gondolom, az már kiderült a cikkből, hogy én rendelkezem ilyennel”
Ülj le fiam, egyes!
Felteszem a kérdést, mint iskolát végzett fotósnak, mi visz egy embert egy ilyen jellegű „marketing eszköz” Igénybe vételére? Esetleg az, hogy nincs munkája és így próbál meg másoktól ügyfeleket elvenni? Ha így van, vajon miért nincs neki? És annak, akitől elvenni szándékozik, annak miért van?
Lehet, hogy az alábbi kijelentés „elkövetője” tudja, mi az a dagerrotípia sőt, tisztába van a fotográfia megszületésének történelmével is, a másik fotós, aki viszont nem ebbe az iskolába járt, nincs okj-s papírja, ám igyekezett különböző nem OKJ-s képzéseken részt venni, nemzetközi szaktekintélyektől tanulni, ellesni a szakma fortélyait lehet, hogy jobb képeket készít? Bármennyire is fáj az illetőnek, a művészet már csak ilyen dolog, nem elég ha papírja van róla az illetőnek, a megrendelő csakis és kizárólag a produktumot nézi. Jobbára mindegy neki, hogy azt egy mobillal készíti vagy egy középformátumú géppel, mindegy neki van-e hivatalos papírja róla vagy nincs. Egyetlen dolog fontos, a megbízásából készített képek a lehető legjobbak, a megrendelő elvárásának és ízlésének leginkább megfelelőek legyenek. Esetleg fontos még neki, hogy emberileg egy korrekt és megbízható személy legyen az illető.
Ez volt az „ok”, most akkor jöjjön az okozat.
Mint esküvői fotós ki merem jelenteni, hogy a mi munkánk erősen csapatjáték. Ezt a műfajt nem érdemes magányos farkasként végezni mivel hosszú távon mindenképp bukás lesz a vége. Csak olyan szolgáltatoknak van helyük ebben a szakmában, akik együtt tudnak és akarnak működni a társszolgáltatókkal. Esküvői filmesekkel, ceremóniamesterekkel, zenészekkel, esküvő szervezőkkel, stb.
Felteszem a kérdést, ezek közül ki az, aki szívesen dolgozik egy olyan szolgáltatóval, aki nyíltan a szakma nagyobb részének vesztét kívánja és azok kárára szeretne meggazdagodni? Főként egy vidéki városban, ahol mindenki ismer mindenkit. Budapesti viszonylatban még csak-csak ellavírozgatna az illető egy ideig, de csakis a futottak még kategóriában. Persze azt is mondják, hogy a negatív reklám is reklám, ám úgy gondolom, ez most a szakmán belül terjedt el és nem a potenciális célcsoport kapta fel a hírt. Így az információ a potenciális partner szolgáltatókhoz jutott el, aminek egyenes következménye, hogy tőlük garantáltan egyetlen ajánlás se fog érkezni az illető fotós felé sőt, ha esetleg kiderül, hogy valaki őt szeretné választani, még le is fogják beszélni erről a tervről.
Nem egészen értem, mi volt ezzel a blog bejegyzéssel a cél. Persze láttunk már pornó fotóst hasonló vírus marketinggel nyomulni, de ő szimplán hülyét csinált magából és így lett „sztár”, senki kárát nem kívánta, senkinek nem okozott tettével kárt, inkább csak egy jót mosolyogtunk rajta és az internet egyik mémje lett. Itt azonban egy 6 éve bejegyzett domain név alatt tett közzé egy olyan írást az illető, ami szerintem a még fel se épített karrierjének végét jelentetheti.
