Az alap felállás a kérdésben egyik oldalon a „just click”, a másik oldalon pedig a nem a gép érdeme a jó kép, hanem a fotósé.
Azt gondolom, épp egy olyan technikai forradalom elején vagyunk, ami alapjaiban változtatja meg ezt az egész felállást. A legmodernebb gépekbe már olyan fejlesztéseket tesznek, mint pl. szemmozgással vezérelt fókuszpont állítás, ember, állat, jármű felismerés és követés, 20-30 kép/másodperces sorozat felvétel és ez még csak a kezdet. A mesterséges intelligencia térhódítása a fotózásban úgy 5 éve kezdődött intenzívebben és rohamléptekkel halad előre.
Egy ilyen géppel felvértezve már egy kezdő amatőr is tud technikailag jó képet készíteni. Ha netán mégse sikerülne neki, a legújabb szintén MI (AI) támogatással rendelkező szoftverek segítségével NCIS-t megszégyenítő képjavításokat képesek végezni egy elrontott életlen, homályos képen.
Napokban kaptam egy megbízást egy nagyon kedves ismerőstől, hogy régi családi fotókról (9x13cm papírkép, kb. 30-40 évvel ezelőttről) próbáljak meg portrékat kivágva normál méretre felnagyítva valami használhatót alkotni. Még a kislányom és a feleségem is tátott szájjal állt a gépem előtt, amikor megmutattam nekik az előtte-utána képeket. Ez már tényleg a scifi kategória, döbbenetes, milyen lehetőségek vannak már most.
Pletyka szinten ismerve a fejlesztési irányokat, ha azoknak csak a fele megvalósul a következő években, akkor a képalkotás terén fantasztikus lehetőségek nyílnak meg.
Ezen technológiák első körben a mobiltelefonokban szoktak megjelenni, de szép lassan a professzionális felhasználás felé is átgyűrűznek ezek a fejlesztések. Már most hallani a lidar technológia integrálásáról. Képzeljük el, amikor egy képpont nem csupán azt az információt fogja tartalmazni, hogy milyen színű, de azt is, hogy milyen messze volt a fotóshoz képest.
Szintén izgalmas téma az utómunka, ami jelenleg a fotósok munkájának legnagyobb részét teszik ki. A profi fotósoknál ugyanis elkészült fotó ugyanis csupán nyersanyag, azokból az utómunka során lesz olyan élettel teli színes és látványos fotó, amit később átadnak a megrendelőnek. Az utómunkával töltött idő a fotózási idő sokszorosát veszi jelenleg igénybe.
Már most elérhetők olyan programok, melyek átnézik az összes nyers képet és felismerik ha az adott képen csukva van valakinek a szeme vagy épp mosolyog, netán életlen vagy bemozdult lett a kép. Felismerik az egymáshoz hasonló, azaz duplikált képeket és még számtalan izgalmas dolgot. Ha ezek a technikák 100% megbízhatóan fognak működni, akár 1-2 nappal is lerövidülhet a fotós munkája. (sajnos a tapasztalataim szerint még van mit fejleszteni).
Ha készen van a leválogatás, jöhet a képek feldolgozása, retusálása. Ha egy program képes lesz megtanulni, mi milyen technikával dolgozunk, milyen stílusban, milyen műveleteket szoktunk egy-egy képpel elvégezni, akkor lényegében el is végezheti helyettünk. Tovább gondolva a kérdést, a fotós akár meg is vásárolhatja ezeket a „preseteket” amiket neves fotósok tanítottak meg a programnak és máris azonos stílusban utómunkázhatja a képeit.
Ha mindez mögé esetleg egy megfelelően erős laptopot is teszünk, akár már az esküvő napján egy olyan minőségű kész anyagot fog tudni átadni a párnak, amire jelenleg heteket kell várnia mindenkinek.
Hogyan lehet ilyen feltételek mellett mégis felszín felett maradnia egy fotósnak? Azt gondolom az egyetlen plusz, amit innentől a fotós hozzá tud adni az a látásmódja. Több olyan teszt is volt, ahol egy modellről egy adott helyszínen több különböző fotós készített egy-egy sorozatot. Érdekes volt látni, ki mit látott meg az adott környezetben vagy az adott modellben. Ugyanez a látásmódbeli különbség fog felértékelődni a jövőben. Egy gép még sokáig csak azt fogja látni, ahova a fotós irányítja. Ha a fotós nem érzi meg, hogy valahol máshol valami fontos esemény fog történni, akkor arról lemarad, bármilyen technikával érkezik is. Ha működik a 6. meg a többi érzéke és apró jelekből már előre tudja, hogy egy soha vissza nem térő pillanat megörökítésére lesz lehetősége ha egy kicsit elfordul az aktuális témához képest, akkor el tud készülni a fotó. Azt gondolom, ez a tulajdonság fogja megkülönböztetni a fotósokat egymástól. Ez lesz az a képesség, amivel ki lehet emelkedni a tucat fotósok táborából és az esküvős párok részére valóban maradandó emlékeket lehet alkotni.
Szerencsére a gyártók se ellenségük saját maguknak. A technológiai újításokat első körben csak a zászlóshajónak számító kategória kapja meg és csak apránként és legtöbbször lebutítva szivárog le a konzumer szegmensbe. Pont ez az oka annak, hogy az esküvői fotósok döntő többségénél a kreatív, beállított képek dominálnak, mivel azok jobbára statikusak, technikailag nem igényelnek kihívást. Sokkal kevesebb az, aki igazán erős pillanatképekben, érzelmek megörökítésében, mivel ehhez nem elegendő a gyakorlat, az empátia, itt olyan technikai háttérre is szükség van, ami gondolkodás nélkül végrehajtja azt, amire a fotós utasítja. Legyen az zord esős időjárás vagy erősen fényszegény környezet, fontos, hogy azonnal és pontosan állítson élességet oda, ahova a fotós szeretné és az adott körülmények között megfelelően zajmentes képet tudjon készíteni. Erre ma csak a felső -felső-közép kategóriás professzionális gépek képesek.
Így ha valakinek ezek a típusú képek a fontosak, úgy várhatóan még hosszú ideig szüksége lesz humanoid alapú fényképészre és neki pedig a megfelelő felszerelésre.
