blog

Mennyi képet adjunk át a párnak? Mindet?

Egy átlagos esküvő során 100-200 fénykép készül óránként fotósonként. Ez egy teljes esküvőre vetítve két fotós esetén könnyedén eléri a 3000db-ot. Ez egy irdatlan nagy szám! Gyakorlatilag kezelhetetlenül sok kép… de miért is készül ennyi? 15-20 éve még egy kis bedugdosós albumba kapott a pár 20-30 képet és esetleg egy kisebb vagyon ellenében még a negatívot is megvásárolhatta. Miért van akkor most a 30 kép helyett 3000? Tévedés lenne mindent a digitális technika rovására írni. Persze, egy esküvői fotós kezében egy filmes géppel sokkal átgondoltabban és megfontoltabban fog exponálni, mint egy digit gép esetében, ahol egy kép elkészítésének költségeibe bele se gondolnak (egyszer kiszámoltam, azóta inkább nem gondolok rá). Még a kis és nagy csoportképek esetében is 2-3 képet készítünk csak azért, hogy az egyiken biztos mindenki ránk néz és mindenkinek nyitva a szeme. 20-30 csoport összeállítás esetén ez már közel 100 feleslegesen elkészített fotó. Majd jön a csokor dobás, profi gépekkel másodpercenként kb. 10 képkocka, ismét 15-20 felesleges kép… és ezekben a számokban az úgymond rendeltetés szerűen elrontott képek (a fotóalanyunk elfordult, bemászott a képbe egy vendég vagy a videós, bemozdult a kép, stb) nem is szerepelnek, pedig ez is 100-as nagyságrend. Az igazi digitális hulladék gyártás még sem ez, hanem a lagzi. Sötétben, összevissza táncoló, tömegben mozgó emberekről igazán jó képet készíteni nem kis feladat. Első és legfontosabb probléma a fény hiánya. Fény nélkül egy kontrasztok nélküli ruhán (tipikusan a fehér menyasszonyi ruha ilyen) még a legjobb gépek is csak nehezen találnak élességet, de ha nagy nehezen sikerül is, mire elkészítjük a képet (pár tized másodperc) az alanyunk már rég kiment az élességi síkból és csupán egy elmosódott életlen kép lesz az eredmény. A feladat ezen része megfelelő profi felszeléssel és sok éves gyakorlattal, tapasztalattal még akár kezelhető is, mondjuk 100-ból 95-ször. Az már jóval nehezebb eset, hogy a táncoló pár vagy párok egy olyan kompozíciót alkossanak, úgy helyezkedjenek el egymáshoz képest és olyan testtartást vegyenek fel, ami egy fotón igazán jól is néz ki. Ezt ha meg is látjuk, akkor már késő megnyomni a gombot, így gyakran ha úgy látjuk, hamarosan lesz egy ilyen pillanat, nyomjuk a gombot és elkattan 2-3 kép. Aztán lehet, hogy nem úgy mozogtak a párok, ahogy vártuk, valaki elfordult, stb. lényeg, hogy a táncolós képek jelentős része feleslegesen készül.

Amennyiben mindezeket számba vesszük, a végeredmény kényelmesen 1000 kép alá szorítható. Igen ám, de az 1000 még mindig jóval nagyobb, mint a 30! Itt jön be az a faktor, amit csak részben lehet a digitális korszak kontójára írni, azt is legfeljebb okozati szinten. 15-20 éve az albumban szerepelt pár kék hátteres térden ülős, csokor tartós meg csókolózós kép a gyűrűhúzás és 1-2 csoportkép mellett. Ma egy esküvői fotós munkája ha a jegyes fotózást nem is vesszük figyelembe, a sminkes és fodrász munkájával együtt kezdődik, megörökíti a teljes átváltozást, közben lefotózza az adott helyszíneken található apró részleteket, gyűrűt, képet a polcon, cipőt, ruhát, és mindent, ami jellemző arra az esküvőre és az adott párra. Lefotózza a menyasszony és a vőlegény öltözködését, a kikérőt, vonulást a helyszínek közt, a szertartásokat, csoportképeket, a vacsora helyszínének dekorációját, az ételeket, táncot és még ki tudja mennyi mindent. Ez pedig inkább a menyasszonyok, vőlegények ízlésének, igényeinek változása miatt történik és nem a film memória kártyára történő cseréje miatt.

De ne is merüljünk bele a múltba, maradjunk inkább a jelenben és nézzünk a jövő felé. Adott 3000db nyersanyag és adott az ifjú pár (na meg a násznép) várva a szebbnél szebb képeket. Egy tanulmány szerint egy átlagos ember kb. 100 fényképet tud figyelmesen megnézi, a többit már csak felületesen fogja szemlélni. Adott tehát a dilemma, hány képet kapjon a pár? 30? 100? 1000? 3000? Az esküvő fotósok között sincs ebben a tekintetben összhang. Van, aki az esküvő napján kiveszi a memória kártyát és a jpg képeket úgy ahogy kiesett a gépből kiírja a párnak cd-re, de olyan is van, aki egyáltalán nem ad át digitális képet, csakis fotókönyvet.

Az igazi dilemma nem is a darabszám, hanem az, hogy ha nem adjuk át mindet, ki az, aki válogat. Teljesen mindegy, hogy 10-et vagy 100-at kell kiválasztani, a maradék megy a levesbe. Egyik érv a fotós válogatása mellett szól, miszerint Ő ért hozzá jobban, neki van megfelelő látásmódja ahhoz, hogy a legjobb X képet válassza ki és adja át (természetesen nem nyersen, hanem megfelelően utómunkázva és retusálva) a párnak. Sajnos ezzel az a gond, hogy ez a válogatás köszönőviszonyban sincs azzal, amit a pár választana. A pár ugyanis nem formák, kompozíciók, fények alapján válogat, hanem érzelmi alapon. Mindezek mellett Ők azok, akik tudják a képen szereplő személyről, mennyire fontos számukra. Azaz lehet, hogy xy volt a parkett ördöge és szenzációs fotók készültek róla, de csupán azért lett meghívva, hogy ne legyen sértődés, amúgy meg a pár kicsit se kíváncsi rá.

Sokáig őrlődtem ezen két megoldás között, és egészen mostanáig a második verziót alkalmaztam, azaz a pár egy nyers minta galériában megtekinthette a készült képeket és a megrendelt csomagnak megfelelő számú képet kiválasztva küldték nekem a listát. Ez azonban egy roppant hálátlan feladat. Egyrészt ahogy említettem, 3000 kép borzasztóan sok, másrészt érzelmi alapon kezelve kb. 2500 potenciálisan jó képről kell lemondania a párnak a válogatás során, ami kisebb családi viták kiváltására is kiválóan alkalmas.

Úgy gondolom, végre találtam egy kompromisszumos megoldást, ami mind a párok, mind az én számomra is vállalható lehet és amint elkészül az új árlista, az új foglalások esetén már ez a megoldás lesz alkalmazva.

A megoldást egyetlen szóban összegezve: „Korlátlan”. Az átadott képek darabszáma az új árlista bevezetésétől kezdve korlátlan lesz.

Mit is jelent ez a korlátlan szó? Hogy is valósítható ez meg? Alapvető probléma, hogy a magára valamit is adó fotós minden képen egy saját stílusára jellemző utómunkát, retusálást hajt végre, ami nem kevés munka. Időben az esküvő napján a párral eltöltött időnek akár többszöröse is lehet. Ha képenként csak 5 percet számolunk, az laza 83 óra utómunka lenne, ami lássuk be, lehetetlen. Több kép esetén tehát az egyetlen amiből faragni lehet, az a retusálás, utómunka mértéke. És itt kanyarodunk vissza a kiinduló ponthoz, a 30 és a 3000 kép közötti különbséghez. Azt most ne is nagyon vegyük figyelembe, hogy a 30 papírképen volt-e egyáltalán retus, most a tartalmi eltérés az, ami fontos számunkra. Az esküvő fotózása során a képeknek csupán töredéke az, ahol arcok közelről láthatók, ezeknek is csak töredéke ami az ifjú párról szól. Ha ezt a kérdést összevetjük a készített kép darabszám / esemény megközelítéssel, akkor jól látható, hogy a képek több, mint fele a lagzin készül ahol sötétben / színes fényekben táncoló, mulató vendégek szerepelnek. Ezen képek mondanivalója, értéke és a pár szempontjából nézett fontossága egy kicsit sem csökken pár pattanás vagy szemölcs miatt. Ezzel a gondolatmenettel gyakorlatilag kivétel nélkül minden pár egyetértett és sokkal fontosabbnak tartották azt, hogy megkapják ezen képeket is, mint az, hogy plasztikázva legyen mindenki 🙂

Ezek alapján az új munkamenet: Továbbra is retusálok minden olyan képet, amin az ifjú pár, közeli hozzátartozó szerepel gombostű fejnél nagyobb méretben. Kimarad viszont a 3000 nyers kép megtekintése és több hetes / hónapos válogatása. Helyette én nézem át a teljes anyagot és törlöm ki belőle a sorozat képek felesleges elemeit, az elfordult fotóalanyokat, és hasonló sikertelen próbálkozásokat. Ezen felül a pár megkap minden jól sikerült fotót, beleértve a buli képeket is expo, szín, kontraszt, tónus, fehéregyensúly és egyéb korrekciókat követően.

Előnyök, hátrányok: az új megoldás egyetlen hátránya, hogy valamivel több munkám lesz egy-egy esküvői anyag feldolgozása során, mivel ha a retusálást nem számoljuk, akkor se kis idő a képek megfelelő utómunkázása, korrigálása. Előnyök között sorolnám viszont fel, hogy a pár és egyben a násznép is sokkal hamarabb kaphatja meg a kész képeket, sokkal hamarabb nézegethetik, oszthatják meg és közben nem telik meg a fél internet a mobiltelefonos képekkel. Nincs továbbá az a kérdés, hogy hány képet kapunk és miért csak ennyit 🙂 mi lesz a többi képpel? Nincs otthon veszekedés azon, hogy 250 képet kellene kiválasztani, de csak 730-ra sikerült leszűkíteni, most mi legyen?

Remélem, az idő és a párok majd igazolják a döntés helyességét

Ha tetszett a cikk és szeretnél elsők között értesülni ha valami hasonló kerül az oldalra kattints ide!

, , , , , , , ,
Előző bejegyzés
Újdonságok 2014-ben
Következő bejegyzés
Esküvői helyszín – Alfa Art Hotel – Római part

Related Posts

Menü