Van az a pont egy szolgáltató életében, amikor úgy érzi, sok újat már nem lehet neki mutatni. Lefotóztam már pár száz esküvőt és azt gondoltam én is, hogy ami egy esküvőn megtörténhet azt már láttam. Aztán jön a covid, jönnek a cifrábbnál cifrább esküvő átszervezések, bezárások, újranyitások és egy olyan szezon kezdet ahol minden második esküvőn történik valami olyasmi, amivel még soha nem találkoztam, teljes pályafutásomat beleértve most először fordult elő az, amit bár legenda jelleggel már hallottam, hogy létezik, de saját magam még sosem éltem át, amikor a felszolgáló odalép hozzád, hogy sajnos a sültes tálak elfogytak, de ne aggódjak, 10 perc és összeszedik a vendégektől a maradékot és már hozzák is neked a vacsorát (éhes maradtam inkább).

Amiért viszont billentyűzetet ragadtam az egyáltalán nem a panaszkodás, nem és a hibák, negatívumok sorolása hanem egy nagyon kellemes és pozitív élmény ami a budapesti Diófa Étterem és Rendezvényházban történt velem.

Megérkezés, bepakolás, vakuk, stb. felállítása, minden ahogy szokott történni, majd a zenész jelzi, hogy beszélt a párral fények tekintetében, hogy szeretném? Hogy lenne jó nekem? Mutatta milyen eszközöket hozott, melyik hova világítson, stb. Igen, ez így is tud működni… majd elkezdődik az esemény, zajlik minden a maga rendjén, polgári, csoportképek, ajándék, vacsora. Kis esküvő, kis staff, kis staff asztal, megjelenik a Feri (A Diófa étterem főpincére vagy üzletvezetője? Nem kérdeztem a titulusát) fekete uniformisban, fehér kesztyűben és tudva, hogy a szolgáltatóknak hamarabb kell végezni a vacsorával mint a vendégeknek az ifjú pár részére felszolgált ételek után egyből intézi, hogy mi kapjunk enni: „hozd ki kérlek azt a tálat amit a szolgáltatóknak készítettünk össze” kérésére már hozták is nekünk a finomabbnál finomabb ételeket. És a leves megfelelően meleg volt, a sültek frissek voltak, egy szavam nem lehetett a kiszolgálásra.

Elindul a táncos blokk, Feri odamegy Gyulához a vőfélyhez, hogy látja van itt pár gyerek, szeretné őket megajándékozni, de valahogy úgy, hogy valami játék keretében kapják azt mint jutalom vagy hasonló. Mivel volt egy szülinapos kislány is, így Gyula kihívott minden gyereket, kicsit bohóckodott velük, majd mindenki kapott egy színes kis labdát. Jött a szülinapi torta, Feri tálcán fehér kesztyűben szolgálta fel a szülinapos kislánynak, mint ha csak valami felső kategóriás étteremben lennénk 🙂 Természetesen hatalmas volt az öröm.

Majd még mielőtt a vacsora véget ért volna megjelent a távoli Olaszországból a menyasszony keresztapja Al Capone (Gyula természetesen) és egy laza kis 5 perces „műsorral” nem kevés mosolyt csalt a vendégek és az ifjú pár arcára. Én meg természetesen örültem, hogy végre valami új, valami ötletes, valami ami színesítheti a fotó anyagot.

Innentől a tortáig szintén ment minden a szokványos mederben, a vendégek táncoltak, jól érezték magukat, de eljött a menyasszony tánc és a torta ideje. Az előző napi rémálom után (minden vendég külön zeneszámot kérhetett a menyasszonytánchoz és arra táncolhatott nem 2-3 fordulatot… 180 vendég…) egy újabb nagyon kellemeset csalódtam és bebizonyosodott, hogy lehet ezt másként. Gyula, a vőfély egy laza gordiuszi megoldást választott arra, hogy minden pörögjön és ne legyenek felesleges várakozások, holtidők. A torta felvágása után elindította a menyasszony táncot, balról jöhet a vendég, fizet (boríték vagy sorsjegy), táncol, majd jobbra távozva kap egy szelet tortát és mehet vissza az asztalokhoz elfogyasztani az édességet.

Megfelelően pörgetve a menyasszony arcán se látszódott, hogy elég már, én is tudtam úgy fotózni őket, hogy közben nem áll be elém a fél násznép akik már végeztek… normális idő alatt véget ért a program, vőlegény még táncolt egy utolsót kedvesével majd a nyereményükkel együtt távoztak átöltözni az új ruhába. A torta behozatalától a tánc végéig eltelt 25 perc (kb. 30-40 vendég) majd mire mindenki megette a tortát már ott is volt a pár és mint ha mi sem történt volna folytatódhatott a buli. Nem voltak kínos várakozások, nem ment ki közbe a fél násznép dohányozni, egyszóval hibátlanul lezajlott minden fontos esemény fennakadások nélkül.

Így ezúton is szeretném megköszönni a Diófa étteremnek és persze Ferinek a profi lebonyolítást és a finom ételeket. Puskás Gyula vőfélynek pedig a profi munkát és az együttműködést, öröm volt veletek dolgozni!