Pár hete ismét szerencsém volt az egyik kedvenc hajós helyszínemen, az Európa hajón esküvőt fotózni. Már nagyon vártam ezt a napot, mivel amolyan tökéletes esküvőnek ígérkezett. Egy fiatal laza páros Németországból, egy szuper esküvőszervező (Legszebb esküvő), profi dj, profi cm, szuper helyszín tökéletes fényekkel, mi kellhet ennél több egy esküvői fotósnak?
Ahogy közeledett a nagy nap dátuma és kezdett kirajzolódni a forgatókönyv, kicsit elbizonytalanodtam, hogy ez tényleg olyan laza kis szuper esküvő lesz-e?
Igazából egyetlen komoly gondom volt, mégpedig a logisztika. A fotós felszerelés nagyobb részére ugyanis nincs szükség egész nap, csak a bulin (állványok, vakuk, töltők, lámpa, stb.) ami egy jókora gurulós kofferban lakik. A fotós felszerelésem egyéb része elfér egy fotós hátitáskában, amit kényelmesen magammal tudok vinni bárhol, bármikor.
A helyszín, ahol a lagzi lesz és kellhet a teljes technika az az Európa hajó. Az én első fotós feladatom a vőlegény készülődése a belvárosban a Paulay Ede utcában 11:30-kor, majd 12:30-tól a menyasszonynál a Király utcában. Ezt követően irány a Szent István Bazilika, ahonnan megy mindenki a hajóra. Aki ismeri a belváros aktuális közlekedési és parkolási állapotait, az szerintem hozzám hasonlóan a fejét fogja vakarni, hogy ezt hogyan logisztikázom le 🙂
Hosszas morfondírozás után arra jutottam, hogy reggel a hajónál kezdek, a dekorosok, szervezők már ott lesznek, beviszem a bőröndömet, leparkolom a kocsit és taxival megyek a vőlegényhez, majd onnan gyalog táv minden.
Na persze, ahogyan azt Móricka elképzelte…
A hajó nem a végleges helyén állt, ahol ki volt kötve, nem lehetett megállni. Ahol meg lehetett állni az a következő kikötő, ami sacc 500m távolság. A rakpart ezen részén nincs járda, azaz a bőrönd fel a felső rakpartra, ott a járdán végiggurul (kb. 30-40 kg még kereken félig emelve is dög nehéz). Igen ám, ahol a hajó parkol nincs lejárat a felső rakpartról. Séta tovább… A következő lejárat előtt felbontva minden, járda, út, lépcső lezárva. Hogy is fogalmazzak… nem volt jó kedvem. Irány vissza a kocsihoz, majd rakparton visszafordulni, vissza a hajóhoz, aztán megint megfordulni, hogy a hajó oldalán legyek és találni egy autónyi helyet ahol legalább annyi ideig megállhatok, hogy a cuccot bevigyem a hajóra. Mivel tilosban álltam, így ezt tényleg a lehető legrövidebbre fogtam, majd kocsival vissza a másik hajóállomáshoz, ahol amúgy majd lesz az Európa hajó. Természetesen az összes hely elfogyott eddigre, még kb. 500m séta, de a kocsi leparkolva, bőrönd becipelve.
Szerencsémre összefutottam a vőlegénnyel, aki megoldotta a logisztika következő fázisát, így nem kellett taxit hívnom.
Szerencsére innentől már úgy ment minden, ahogy azt vártam. A vőlegény öltözködése sem az 5 perces verzió volt, de még csak nem is a vetkőztetős, hanem a baráti társasággal vidám iszogatós beszélgetős lazulós hangulatban, ami persze folyamatosan adta a fotó témákat számomra.
Kicsivel később a filmes kollégákkal átsétáltunk a lányos apartmanba, ahol ugyanez a laza vidám hangulat fogadott bennünket. Már-már elkényeztetve éreztük magunkat.
A templomi szertartás a pár saroknyira található Bazilikában volt, ami szintén nem ismeretlen hely számomra, gyakran fotózok ott esküvőket, erre a hétvégére is jutott két olyan esküvő, ami ott lesz, ez az Európa hajós az első. Nem egy fotósbarát hely, nagyon sötét van, de hatalmas grandiózus terek, gyönyörű részletek, szóva ha bírja a technika akkor nagyon szép képeket lehet itt készíteni.
Szokott módon szertartás előtt egyeztetés a pappal, filmesekkel, ki hol merre lesz hova szabad menni, hova nem. Indultam kifelé, hogy a továbbiakat megbeszéljem a párral, hogy fognak vonulni, stb. amikor odalép hozzám egy hölgy és megkérdezi: Agárdi Gábor? Ismerős volt az arca, de bevallom, nem tudtam hova tenni így hirtelen. Igen, én. Majd bemutatkozott, hogy nekik lesz itt holnap az esküvőjük és én fogom őket fotózni (nem egész napos esküvő, csak szertartás meg egy kis fotózás), csak megkérték, had nézzék végig milyen egy szertartás itt. Vettem is egy lottó szelvényt, mert ennek az esélye, hogy pont engem találjon ott szerintem kevesebb, mint az 5 találatnak.
A szertartás után szokásos csoportfotó, csokordobás, majd egy kis programváltozás, mivel egyeztettem a menyasszonnyal, mi a fontosabb számukra? Legyenek képek az emeletes buszon utazó násznépről, vagy a hajó érintetlen dekorációja a fontosabb. Mivel az utóbbit választotta, így bekéretőztem a filmes kolléga mellé és együtt mentünk a hajóhoz, szerencsére bőven a busz előtt érkezve, így gond nélkül el tudtam készíteni a szükséges dekoráció képeket és maradt egy kis idő tűzoltásra is 🙂 mivel a fedélzeten olyan szél volt, hogy az anyakönyvi asztal terítő önálló életre kelt, amit a szertartás alatt nem szerettünk volna. Szerencsére a bőröndömben van egy fél tucat háttér rögzítő csipesz is, amik remekül megfeleltek az abrosz rögzítésére, majd később Zsuzsa (az esküvőszervező) szoknyájának összefogására is.
A nap további része igazából szintén teljesen problémamentesen zajlott, szertartás, csoportképek, beszélgetések, majd vacsora. Beszéltünk a párral meg a filmes csapattal naplementés képekről, de annyira elszaladt minden, hogy a nap előbb ment le, mint ahogy a párnak lett volna egy szusszanásnyi ideje, így inkább még egy picit vártunk és a kék óra környékén mentünk fel a fedélzetre és egészet sötétedésig fotóztunk, filmeztünk kihasználva a hidak, a hajó és Budapest csodás fényeit, szerintem szuper sorozat lett ebből is.
Ismét tovább a szokott rend szerint, buli, torta, menyecske tánc, majd a ceremóniamester odalépett hozzám, hogy figyeljek, mert hamarosan jön a vőlegény és egy köteg pénzt fog szétszórni. Szerinte több millió van a kezében. Meg is jelent nem sokkal később a vőlegény és a kezében egy 500€-s bankjegy köteg volt, 50 000€ papírszalaggal átkötve. Hinnye, ez nem 1-2 millió… 400Ft / € az alsó hangon inkább 20… nagyon erős volt a kísértés, hogy felszedjek pár darabot, fedezve is lett volna a munkadíjam, de a becsület erősebbnek bizonyult és meglepő módon a vendégek is a vajlingba dobálták bele amit felszedtek. Mikor itthon dolgoztam fel a képeket, azért ránagyítottam mi is az valójában… játékpénz volt 🙂 de le a kalappal, távolról nagyon élethűnek tűnt.
Ezzel véget is ért az aznapi munkám, összepakoltam és indultam volna ki a kocsihoz, amivel a torta utáni átöltözés ideje alatt gyorsan közelebb parkoltam, hogy ne kelljen a világ végére elcipelnem megint a cuccomat. Szerencsém is volt, pont a hajóval szemben volt egy szabad hely. Szóval az egész napos munka után kissé megfáradva hátamon a fotós táska, kezemben húzom a bőröndöt, odaérek a zebrához, huss egy bringás… huss még egy, még egy, még egy… amerre elláttam végig mindenhol bringások… és persze hiába zebra, eszükbe nem jutott átengedni 🙁 és az átjutás még hagyján, de hogy indulok el kocsival amikor több kilométernyi bringás jön velem szembe mind2 sávban? Egyetlen szerencsém volt, hogy pár 10m-re voltam a felhajtótól, így hosszas várakozás után volt egy kis rés a bringások között ahol épp biztonságosan el tudtam indulni és le tudtam térni a rakpartról, különben reggelre se jutok haza 🙁
Szóval nem épp a nagyon laza sima hátradőlős esküvő lett belőle, de így utólag az idő megszépíti az emlékeket 🙂 a pár, a vendégek, a szervezés, a helyszín pedig tökéletes volt, ahogy számítottam rá.
Esküvőszervező: Legszebb esküvő
Ceremóniamester: Balogh Tomi
DJ: Best Event DJ, Vajas Geri
Filmes: Matesmotion, Váradi Máté
Helyszín: Európa hajó
