Sokak számára a jegyes fotózás egy ismeretlen dolog. Legtöbben akkor szembesülnek először a létezésével, amikor esküvői fotóst kezdenek keresni. A jegyes fotózás vagy angolul az e-session ahogy a nevében is benne van, a jegyes pár fotózásáról szól. Arról az állapotról, amikor még nem házasok, de már készülődnek a nagy napra. Ez a fotózás azonban mégis többről szól, mint egyszerű képek készítéséről. Persze arról sem szabad elfelejtkezni, hogy sokan ezeket a képeket használják fel az esküvői meghívókhoz, dekorációhoz, ültetőkártyákhoz, de ennek a találkozásnak van egy szerintem legalább ilyen fontos másik szerepe is. Ez az a nap, amikor az esküvői fotós és az ifjú pár először találkozik, mint fotós és fotóalany. Itt tapasztalják meg először, milyen a kamera másik oldalán lenni úgy, hogy azt az általuk választott személy tartja. Több órát töltenek együtt a fotóssal majdhogynem összezárva úgy, hogy közben a legelőnyösebb arcukat kell mutatniuk a kamera felé, hogy az elkészült képeket később fel tudják majd használni.

Nem más ez, mint egyfajta főpróbája az esküvői fotózásnak. Úgy gondolom, mostanra mindenkiben körvonalazódott ez a bizonyos másik szerepe a fotózásnak, az egymásra hangolódás. A cél az, hogy ez a közösen töltött pár óra egy önfeledt vidám szórakozás legyen. Ha ez nem alakul ki a közösen töltött idő alatt, akkor az adott fotós és az adott pár nem illenek össze. Bár ez már az utolsó előtti pillanat, de még mindig nem késő egy másik fotós után nézni. A gyors egymásra hangolódáshoz elengedhetetlen, hogy a lehető legtöbb zavaró tényezőt iktassuk ki. Bármilyen hihetetlen, de a barátok, barátnők, szülők elhozatala a fotózásra semmiképp se jó gondolat. Ugyanígy igaz az a régi mondás, hogy a ruha teszi az embert. Ha kiöltöztök kiskosztümbe, öltönybe, feszültek lesztek és merevek, a fotós vért fog izzadni mire ellazít titeket annyira, hogy valóban önmagatokat tudjátok adni. Ez saját tapasztalat, volt olyan pár aki kiöltözve érkezett a fotózásra, de szerencsére volt náluk másik, lazább öltözék és az átöltözés után pár perccel már érezték is a különbséget, látták, hogy sokkal jobb képek készülnek róluk.

Ezeket a dolgokat persze minden párnak elmondom amikor felteszik a kérdést a jegyes fotózás előtt, hogy: „de mit vegyünk fel?” A válasz mindannyiszor az, hogy valami lazát, amiben az utcára lemennétek sétálni egyet. A 2017-es szezonom egy ilyen jegyes fotózással zárult nem is olyan régen. Edinával és Zsolttal Gödöllő öszi falevelei között sétáltunk és kerestünk fotózásra alkalmas helyszíneket úgy, mintha mi sem lenne ennél természetesebb dolog. A képeken talán feltűnhet, hogy egyiküktől se kérnek már személyit amikor szeszes italt akarnak venni, mégis amikor azt kértem tőlük, feküdjenek le az avarba és dobálják egymást falevelekkel, a legapróbb gondolkodás nélkül csinálták amire kértem őket és egy pillanat alatt átmentek gyerekbe, mert feltétel nélkül megbíztak bennem. Elhitték, hogy csak olyan dolgot kérek tőlük, amitől nekik jobb képeik lesznek. Mindketten egy laza szabadidő ruhában indultak el otthonról, mint ha csak a sarki boltba ugranának le egy liter tejért, és ez az egész fotózáson érezhető volt. Mindketten mosolyogtak, vidáman élvezték a délutánt és egy kicsit sem lehetett azt érezni, hogy most 2 ember találkozott egy idegen fotóssal, aki előtt parancsra mosolyogni kell. Ezen érzésemet támasztja alá Edina e-mailje is, melyet a képek átadása után írt:

„A minap beszélgettünk Zsolttal arról, hogy az esküvőnk szervezése során mennyi jó és értékes ember sodródott az életünkbe, akit eddig nem ismertünk… Számunkra mindig nagyon fontos volt a munka minőségén túl , az EMBER is ,aki mögötte áll. Az általad készített fotók ékes bizonyítékai annak, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor Téged választottunk. Biztos vagyok benne, hogy az esküvőnk napján is hasonlóan jól érezzük majd Magunkat, mint a jegyes fotózáson.„