Eredetileg nem a karácsonyi fotózásról akartam írni. Egy másik fontos gondolat járt az eszemben a jegyes fotózással kapcsolatosan, de ígérem a közeli jövőben még arra is időt fogok szakítani. Szembe jött azonban napjaink információ beszerzési központjában a facebookon egy elég negatív gondolat a karácsonyi fotózással kapcsolatban. FB-n természetesen csak egy megosztás volt egy ismert online újság oldaláról, akiknek most nem is szeretnék reklámot csinálni, de a téma elgondolkodtatott. Már csak azért is, mert épp nyakig benne voltam a témában, folyamatosan jöttek hozzám a családok és a visszajelzések kivétel nélkül mindenhonnan maximálisan pozitívak voltak.
A cikk lényege nagyjából az volt, hogy minek a sok hülye karácsonyi fotó, az emberek úgy is tudják, hogy ez csak egy giccs, ez nem igazi, puccparádé az egész. Tudom én, hogy a bértollnokoknak is meg kell élni valamiből, de miért nem lehet esetleg olyan témát választani, amiről személyes tapasztalatuk van? Sokkal hitelesebbek lennének az indoklások akár pro akár kontra és persze a negatív reklám is reklám. Nem véletlen, hogy a post megjelenését én a fotózások utánra időzítettem, így talán nem kapom meg azt a vádat, hogy csupán reklám.
A karácsonyi fotózás lényegében nem más, mint emlék gyártás. Megrendezett környezetben, megrendezett helyszínen, az eseményhez képest jelentősen más időpontban. Ezzel ugye alá is támasztottam a cikk írójának mondanivalóját, de talán mégse, mivel itt lép be a képbe az emberi tényező. Ha az adott fotós el tudja csípni azt a pillanatot, amikor a 7-8 hónapos baba először lát karácsonyfát, amikor kezébe veszi a szépen becsomagolt amúgy teljesen üres dobozokat, ahogy rácsodálkozik a csillogó díszekre, akkor olyan képek készülhetnek, melyek bármennyire is megrendezettek, akkor is teljesen hitelesek. Ugyanígy a kicsit nagyobbak amikor önfelett játszanak a hintalovon, hintakaticán, jó testvérekhez méltó módon gyilkolják egymást ha többen vannak, az megint egy olyan pillanat, amihez a fotós műterme csupán egy környezetet adott, ami a kép háttér elemeit alkotja, semmi mást. Természetesen elkészülnek az „üljetek le egymás mellé” típusú képek is, ahol az egész család egyszerre lesz rajta a képen, de ezekhez a fotózásokhoz ez is hozzá tartozik. Már csak azért is, mert a legtöbb családi képről hiányzik az a fő, aki épp a képet készíti.
Az enteriőr műteremnek köszönhetően a karácsonyi fotózásokat a legtöbb esetben kiegészítettük klasszikus családfotózással is, amit némi bolondozással is megfűszereztünk, így nem egyszer belefutottunk abba a problémába, hogy a gyerkőcök nem mosolyogni nem akarnak, hanem hazamenni, mert annyira jól érezték magukat.
Én, mint fotós, amikor ezt látom, majd az e-mail fiókomban ilyen levelek tucatjai jönnek, kicsit sem érzem úgy, hogy csupán giccseket gyártanék. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy részese lehettem egy család életéből egy szűk órának, amit megpróbáltam részükre képek formájában visszaadni.
„Jajj,ezek gyönyörűek.Már át is küldtem a barátnőmnek, most mind a ketten sírunk.❤
Nagyon, nagyon hálásak vagyunk neked, hogy megörökítetted nekünk életünk egyik csodáját.
A kislányról a fotók egyszerűen fantasztikusak! Ha meglesz a mi kislányunk jelentkezünk. Már, ha elfogatsz minket a kissé macerás csapatot?
Köszönjük még egyszer neked, és a kedves kis családodnak. Szuperek vagytok!❤„
