A kislányok már gyermekkorban elkezdenek álmodozni a királyfiról, aki fehér lovon érkezik és csodás habos babos ruhakölteményben összeházasodnak és „boldogan élnek amíg meg nem”.
Ezen gondolatok természetesen pár évvel később, a valódi esküvő szervezésekor is felszínre törnek és mindenki a lehetőségeihez mérten szeretné, ha a nagy napja olyan lenne, amilyennek azt megálmodta. Sokan azt is szeretnék, ha ez a nap nem múlna el nyomtalanul, hanem fotó vagy film formájában egy örök emlék maradna róla.
Ideális esetben van keret az esküvői költségvetésben olyan fotósra, aki valóban képes arra, hogy ezen jeles nap pillanatait megfelelően megörökítse. Sajnos itt el kell fogadni, hogy ami olcsó, az olyan is (persze arra nincs semmi garancia, hogy aki drága az jó, de valószínűbb) Mindenképp javasolt ár helyett referencia képek alapján választani a szolgáltatót és semmiképp sem szabad kihagyni a személyes találkozót (ha van esetleg blogja vagy külön bemutatkozó oldala, azt is érdemes átnézni).
Adott tehát minden ahhoz, hogy álmaid esküvője megvalósuljon és ez megfelelő stílusban és minőségben megörökítésre kerüljön.
Ahogy mondani szokták, az ördög a részletekben lakik (vagy az apró betűs részben). Jelen esetben is számtalan olyan részlet van, amivel segítheted a fotós munkáját vagy épp ellehetetlenítheted azt.
A fotózás legtöbbször a smink / fodrász eseményekkel kezdődik. Ha szalonban történik ez, akkor sok mindent nem tudsz tenni, a körülmények adottak, a fotós majd megoldja ahogy tudja. Amennyiben a sminkes / fodrász megy hozzád, úgy mind az Ő mint a képek érdekében próbálj meg minél világosabb helységet keresni a lakásban. Természetesen a tűző nap se ideális, de ezt egy vékony függönnyel, ami szétszórja a fényt, orvosolni lehet. Szintén hasznos, ha elegendő hely marad a szobában arra, hogy szabadon körbe lehessen téged járni. Ebből adódóan nem árt, ha a szoba egyik része se funkcionál „raktárként” azaz érdemes előtte kicsit rendet tenni. Természetesen erre a fotós is ügyel, hogy ne legyenek zavaró elemek a képen, de most a cél a munkájának megkönnyítése 🙂 Ha van rá lehetőséged, a szobádat annyira tedd rendbe, hogy az még életszerű legyen. A túlzott sterilitás azonnal kibukik. Legyenek személyes tárgyak a környezetedben, közös kép a pároddal, esetleg kedvenc hobbidra utaló tárgyak. Ha egy ilyen környezetbe helyezünk bele téged, az harmonikus hatást kelt.
A fotózás ezen része igazából nem olyan kritikus, bármely pillanata megismételhető, senki nem marad le semmiről. Az igazi kihívás, ahol sokat tehettek a jó képek érdekében az a polgári illetve a egyházi szertartás.
Első és legfontosabb, hogy amennyiben lesz templomi szertartás, az esküvő előtt mindenképp egyeztessetek a pappal, hogy lesz az esküvőn X fő fotós és X fő filmes. Szeretnétek, ha ők diszkréten, a hely szellemének figyelembe vételével, de szabadon végezhetnék a munkájukat. Mit értek ez alatt? Sajnos a papok egyre gyakrabban kerülnek közeli kapcsolatba nem éppen profi és nem éppen diszkrét szolgáltatókkal. Ennek következtében élnek azon jogukkal, hogy a templomban ők az atyaúristen és az van, amit ők mondanak. Voltam úgy református esküvőn, hogy az atya közölte velem (még mielőtt köszönni tudtam volna) hogy melyik sarok az enyém és melyik a videósé, onnan nem mozdulhatunk, prédikáció alatt nem fotózhatunk, ha mégis, leállítja a szertartást. Így nekem van a vőlegényről szemből, a menyasszonyról pedig hátulról képem illetve a násznép egyik feléről, mivel a másikat a zsoltár tábla kitakarta. Ellenkezni, feszegetni a határokat lehet, de a következmények garantáltak (szolgáltató nyilvános megalázása és kizavarása a templomból). Természetesen ha ez előre tisztázva van, hogy akit megbíztatok profi és nem fog befeküdni a pap és a pár közé, hogy alulról fotózza a gyűrűhúzást akkor valószínűleg még a sokat látott papok is megenyhülnek.
Hasonlóan fontos, hogy senki nem siet sehova, ti se rohanjatok semmivel! Tudom, ilyenkor ideges az ember és izgul, de próbáljatok meg mindent úgy csinálni, mint akinek megalszik a tej a szájában. Bevonulni lehet olyan tempóval mint amikor el szeretnénk érni a buszt, de lehet szép lassan is. Ha figyeltek rá, hogy együtt lépjetek (azonos lábbal) az még szebbé tudja tenni a képet. A bevonulást követő kritikus pont a gyűrűhúzás. Ez az, amikor el fogjátok felejteni azt, amit most írok 🙂 de ha jó a fotósotok, akkor egy szisszenéssel vagy apró gesztussal figyelmeztetni fog rá titeket.
Gyűrűt húzni sokféle módon lehet. 5 ujjal megfoghatod és esetleg a másik kezeddel még párod kezére ráfogva rápaszírozhatod a kezére a karikagyűrűt, lehetőleg szorosan összebújva. Eredménye ennek egy olyan kép, amin látszik 2 alak akik épp nem tudni mit csinálnak. Ha azt szeretnétek, hogy erről az amúgy elég nehezen megismételhető eseményről szép kép készüljön, 2 ujjal fogod meg a gyűrűt alul és felül, majd úgy helyezkedsz, hogy a fotós irányából tökéletes rálátás legyen a kezetekre. Persze ha kicsit megszorul akkor segíthetsz másik kezeddel is, de ekkorra jó eséllyel már megvan a szép kép. Tovább javíthatod a „vizuális élményt” azzal, ha a gyűrűhúzás közben nem a kezedre hanem a párod szemébe nézel (persze csak miután becéloztad az ujját).
Hasonlóan a fogadalomtétel során se a papnak hanem kedvesednek fogadsz hűséget, így amit mondasz ne a papnak hanem kedvesednek mondd miközben fogjátok egymás stólával összekötött kezét.
A következő és talán az egyik legfontosabb amit megtehettek a csodás képek érdekében az, ha megkéritek az összes vendéget, hogy kapcsolják ki telefonjaikat, a fényképezőt pedig elő se vegyék. Ez nem lesz egyszerű feladat, mivel mindenki csak jót akar nektek azzal, hogy minél több kép kerüljön fel rólatok minél hamarabb a facebookra 🙂
Azt sajnos senki nem gondolja végig, hogy ezzel tökéletesen tönkre tudják tenni a megbízott fotós munkáját és hiába tett meg mindent annak érdekében, hogy rólatok csodás képek készüljenek, nagyon nehéz ezt úgy megtenni, hogy pl bevonuláskor valaki(k) a padsorok közül kihajolva pont kitakarja egy füzetnyi tablettel az ifjú párt, vagy veled szemben a pár másik oldalán folyamatosan világító „vakuval” épp nagyon fontos videót készül készíteni a kedves rokon, de a fókusz piros segédfénye is nagyon szépen mutat az arcbőrön 🙂 Ezek egy átlagos fotózáson mind-mind olyan helyzetek amit a fotós minimális kommunikációval kezelni tud, egy esküvőn, főleg a szertartások alatt erre nincs mód. Ott a pillanat elillan és nincs ismétlés.
A polgári szertartások záró akkordja a szülőköszöntő. Itt az ifjú pár egy virág vagy más (pl fotókönyv) ajándék átadásával megköszöni szüleinek, hogy felnevelték őt, a kedvesét, stb. Ez az esemény az esküvők egyik leg érzelemmeltelibb és egyben legnehezebben megörökíthető eseménye. Ha ketten négy felé rohantok és 1 pár + 2 pár szülő felállást vesszük alapul, az 6 ember, aki ha egyszerre egymás nyakába borul akkor garantáltan csak zokogó hátakat fogunk tudni megörökíteni. DE! Senki nem rohan sehova! Ha két perccel tobább tart ez a ceremónia, senki nem késik le semmiről! Amennyiben külön-külön előbb a menyasszony köszönti édesanyját, édesapját, majd a vőlegény úgy, hogy egyszerre csak 2 ember ölelje át egymást, igen megható emlékeket készíthetünk.
A következő esemény, ahol szintén nemkívánatosak a vendég fotósok, azok a csoportképek. A fotós amikor készíti a képeket, nem lát 360 fokban, így nem biztos, hogy észreveszi, ha mögé-mellé beáll egy kedves családi barát és feltétlen szükségét érzi, hogy a mobiljával is elkészítse azokat a képeket amit a profi. Ezzel nem is lenne semmi baj, a fotósok sosem lesznek féltékenyek az ilyen képek miatt, de a kép készítésekor egy 3-5m-re lévő csoport összes tagjának szemtengely állását nem tudja nyomon követni, de nem is biztos, hogy észrevenné, hogy az emberek közül pár (vagy mind) nem rá, hanem egy kicsit odébb néz. Ez csak hetekkel később a képek kidolgozásakor fog kiderülni, amikor a képeket nagy méretben retusálja, utómukázza az esküvői fotós. Ekkor azonban már nem lehet tenni semmit, az a csoport kép olyan marad.
A nap „záró” eseménye a lagzi, ami többnyire egy táncos mulatság. Persze, ez sokkal hangulatosabb, ha nem nappali világosságban történik, de ha lehet ne essünk át a négylábú másik oldalára és kapcsoltassunk le minden fényt. Az egy dolog, hogy a vendégek is egymás lábát fogják taposni, de lehet bármilyen profi eszközparkja, vakuja, stb. a fotósnak, ha sötétben a fényképező nem tud élességet állítani semmire, a folyamatos vaku segédfény pedig meglehetősen zavaró lenne. Érdemes tehát amolyan kis hangulat világítást meghagyni, így az esetleges tűsarokkal történő láblukasztást is el lehet kerülni és a képek közül is több lesz éles.
Mostanában lett divat leginkább a dj-k között a lézer. Milyen szuper látvány, amikor minden tele van kicsi kis pöttyökkel, csillagokkal… Sajnos a gond ott kezdődik, hogy ezek 99%-a a piacos kínai vacak ami lufikat pukkasztani lehet, hogy jó, de emberi fogyasztásra alkalmatlan… Egyrészt jött már pár azzal, hogy azokat a pontokat nem lehetne-e leretusálni róla? (nem) másrészt a szem elég rosszul tolerálja a lézer fényt, harmadrészt a fényképezőgép szenzora is. Ha mindenképp szeretnénk lázeres fényeket az esküvőn, akkor keressünk erre külön profi szolgáltatót (vannak ilyenek) és a hatás is sokkal látványosabb lesz, mint pár színes pötty a falon. Ők pontosan tisztában vannak ezen veszélyekkel és az általuk használt készülékek is.
Remélem sikerült pár hasznos tanácsot adnom mindenkinek és ha esetleg nem is ért egyet mindennel, fontolóra veszi azok megfogadását.
