A szezon legkeményebb időszaka alatt, augusztus vége fele keresett fel egy kedves esküvőszervező ismerős, hogy szeptember 19-én szabad vagyok-e? Végül is csak 18-ra volt foglalásom, 19 még szabad volt és mivel a 18-i esküvő is meg ez is budapesti, így nem kellett hajnalban sokat utazni, igent mondtam. Ez természetesen nem jelent megbízást, csupán annyit, hogy kiközvetít a pár felé. Ha a pár úgy dönt, el tudom vállalni a megbízást.
Ahogyan az lenni szokott, az ifjú pár az elképzeléseikhez leginkább hasonló stílusban dolgozó fotósok weboldalainak címeit kapta meg és azoktól akinek a referencia képeik szimpatikusak voltak, a szervező (jelen esetben Féth Varga Tímea) bekért egy konkrét árajánlatot.
Évi és Attila viszonylag konkrét és határozott elképzelésekkel rendelkeztek, így a döntésük hamar megszületett, engem választottak. Döntésüket egy személyes találkozó követte ahol továbbra is kölcsönös volt a szimpátia.
Mivel az esküvőig csupán pár hét volt és szerettek volna jegyes fotózást is, nagyon fel kellett pörgetni az eseményeket. Különös tekintettel arra, hogy Évi és Attila Németországban élnek és dolgoznak, ahonnan nem olyan egyszerű csak úgy „hazaugrani” Magyarországra. Augusztus 28-ra (persze, hogy 27-én is esküvőt fotóztam) meg is beszéltünk egy találkozót. Azt hogy hova megyünk, és egyéb lényegtelen apróságokat pedig ráérünk kitalálni majd akkor 🙂
Eljött a 28-a, megbeszélt helyen találkozó, hova menjünk? 🙂 Zöld, város, ó falu, romos, retro? Végül kezdésnek Dobogókő mellett döntöttünk. Fotózás szempontból nem egy túl inger gazdag környezet, de valamiért mégis nagyon szeretem azt a helyet, amikor csak tehetem elkalandozok arra. Laza egy óra séta után vissza a kocsiba és irány Szentendre egy pár naplementés teliholdas képhez.
Majd 3 óra fotózás során két olyan embert ismertem meg, akik minden fotós álma. Életvidámak, lazák, pillanatok alatt megértettük egymást. Ha azt kértem, másszanak fel a fára akkor nem az volt a válasz, hogy de magas sarkúban vagyok meg koszos lesz a ruhám, hanem az, hogy melyikre. 3 óra tömény jó kedv és vidámság ami a képeken is meglátszik.
Jött a következő kihívás, az esküvő helyszín közelében (Udvarház étterem) nem igazán található fotózásra alkalmas helyszín. Szégyen, nem szégyen a kollégák segítségét kértem, hátha dolgozott már valaki ott, hátha ismerik a helyet és tudnak javasolni nekem valamit. Így is történt, egy „Hangár” nevű helyszínt említett nekem Dj. Tony, ami esetleg érdekes lehet.
Eljött a nagy nap, laza ebéd utáni kezdés készülődéssel, dekoráció fotózással, technika telepítésével. Minden esemény a helyszínen zajlott, így a polgárit követően raboltam el a párt és kerestünk fotózásra alkalmas helyszíneket a közelben. A közvetlen környezet bejárását követően bepattantunk a menyasszonyi kocsiba és irány a pár 100m-re lévő Hangár nevű hely, ahol már várta az ifjú párt egy csomó ember. Igen ám, csak épp nem minket hanem egy másik párt 🙂 kiderült, hogy ott is épp egy esküvő zajlik és elég érdekes tekinteteket kaptunk, amikor megálltunk előttük a menyasszonyi kocsival és kiszállt belőle az ifjú pár. Meglehetősen sok kérdőjel villogott az emberek homlokán 🙂 Szóval helyszín kihúzva.
Szerencsére volt épp egy lepusztult acél szerkezet, pár omladozó fal és egyéb hasonló objektum, amiket egy ilyen párral gond nélkül fel tudtunk használni helyszínnek, így a beállított képek is gond nélkül elkészülhettek.
Következő esemény a szabad téri egyházi szertartás. Igen ám, de szeptember vége felé ekkor már igen csak besötétedik. De semmi gond, vannak gyertyák, hangulatfények és persze némi technika az éjszakai fotózáshoz. Az eredmény egy csodálatos mély kék égboltos sárga fényekkel megvilágított szertartás varázslatos hangulatban. Nem mondom, hogy nem volt kihívás, de egyben hatalmas élményt is jelentett, hogy ilyet fotózhattam.
Ezt követően már a szokásos forgatókönyv, vacsora, buli és hajnalban elköszöntem az ifjú pártól.
Lényegében teljes mértékben zökkenőmentesen zajlott minden, mindenki tudta épp mi a dolga, mikor kell a vacsorát felszolgálni, mikor kell a tortát betolni, stb.
Mindezek után miért lett esküvőszervezővel vagy nélküle az írás címe?
Adott egy pár, akik szeretnének összeházasodni, de nem Magyarországon élnek. Sok dolgot el lehet intézni e-mailen, telefonon, de a személyes jelenlét mégis más. Nagyon nem mindegy, hogy több tucat szolgáltatóval kell egyeztetni, vagy elegendő elmondani egy hozzá értőnek az elképzelésünket és Ő pontosan tudni fogja, ki kell neki. A költség keretek és az igények egyeztetése után a megfelelő szolgáltatók megkeresése már nem az Ő feladatuk, nekik csupán bólintani kell, hogy ok, tetszik. Nem kell azon aggódni, hogy a torta hűtés nélkül vár a bejárat mellett, ahova a szállítók letették, nem kell azon aggódni, hogy a dekorosok szétfúrták az étterem falát, a fotós szandálban és rövidnadrágban jött, a vőfély már 10-re járásképtelen lett. Mindezen idegeskedés helyett megbíztak egy embert, vagy fogalmazhatok úgy is, hogy megbíztak egy emberben, hogy Ő lesz az, aki gondoskodik arról, hogy minden a helyére kerüljön, minden probléma mentes legyen.
Az esküvőszervező ugyanis nem arról szól, hogy ad a párnak 3 címet, majd a kiválasztott szolgáltatót jól lehúzva sosem látják egymást. A jó esküvőszervező az esküvő tervezésétől a lebonyolításáig végig a pár mellett van és ügyel minden részletre. Ha bármi közbejönne, az Ő dolga, hogy akár anélkül, hogy a pár vagy a násznép bármit is észrevenne a fennakadásból, megoldást keressen és találjon.
Most bizonyára sokaknak az jár a fejében, hogy persze, németországi pár, német fizetéssel megteheti. Ez az egyik legnagyobb tévedés az esküvőszervezőkkel kapcsolatban. Alapvetően két megközelítés létezik a szervezőknél. Egyik amikor egy fix szervezési díj ellenében dolgozik, aminek mértéke függ a vállalt feladattól. Lehet, hogy elegendő a pár részére egy pár órás tanácsadás, de az is, hogy elejétől a végéig mindent a szervezőre bíznak. A másik megközelítés a jutalékos megoldás, amikor maga a szervező semmibe nem kerül a párnak, a szervező munkadíját az egyes szolgáltatók biztosítják jutalék formában. Ez utóbbi esetben könnyű belátni, hogy ez semmi plusz költséget nem jelent a pár részére, de megkockáztatom, hogy egy tapasztalt szervezőt sokkal kevésbé tudnak átvágni a foglalások során, mint egy első esküvőjét szervező párt. Ez pedig egy teljes esküvői költségvetést tekintve akár jóval nagyobb megtakarítást is jelenthet, mint a szervezési díj mértéke.
Szintén nagy előnye a szervezőknek, hogy nem fog olyan szolgáltatót javasolni, aki szakmailag vagy emberileg nem alkalmas a feladatra. Mivel egy esküvő egyszeri és nem megismételhető esemény, így az egyes szolgáltatók megbízhatósága kulcsfontosságú.
Természetesen ehhez a megfelelő esküvőszervezőt kell kiválasztani, aki megfelelő referenciákkal rendelkezik és nem utolsósorban emberileg is szimpatikus számunkra, meg tudunk bízni benne.
A fentieket szerintem semmi sem támasztja jobban alá, mint az a levél amit Évitől és Attilától kaptam a képek átadása után:
„Kedves Gábor!
Hálásak vagyunk a Sorsnak, hogy elénk sodort Téged!
Benned egy nagyszerű embert és egy zseniális fotóst ismerhettünk meg. Az első pillanattól fogva úgy éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint a jegyes fotózásunk pillanatai. A fotók amiket akkor készítettél jól tükrözik a nyugalmunkat, a jó kedvünket és a felszabadultságunkat amit Neked is köszönhetünk. Az esküvőnkön már a nyugalom és a Csoda vett minket körül, amiben nagy szereped volt,. hiszen életünk egyik nagy állomásának pillanatait rögzítetted és tetted felejthetetlenné számunkra nem akármilyen fotókkal. Rokonaink, barátaink újra élik az esküvői élményeiket, a jó kedvet, a különleges hangulatot ami meg volt fűszerezve némi Csodával. Jó szívvel ajánlunk Téged a jövőben házasulandó ismerőseinknek, barátainknak, mert tudjuk hogy általad is egy Csodás élménnyel gazdagodnak.
Szeretnénk Neked megköszönni azt a Csodát amivel megajándékoztál bennünket.Major-Szakáll Éva és Major Attila”