Már februárt írunk és a 2017-es szezonból még alig van pár kép a weboldalon. Kifogásom az van temérdek, de egyik se alkalmas arra, hogy a képek felkerüljenek maguktól az oldalra. 🙂 Most, hogy lett kb. egy szabad órám, ebéd helyett inkább nekiültem bepótolni az elmaradásomat. Elsőnek egy év végi esküvővel szeretném kezdeni a sort. Na nem azért, mert ennek még aránylag friss az emléke, hanem mert a menyasszonyt Beának hívják és abc szerint rendeztem azon esküvőket amikről úgy gondoltam írok pár sort 🙂 Maga a lagzi a Hoffmann Vadászházban került megszervezésre, ahogy a készülődésre is itt került sor. A Hoffmann Vadászház Dobogókő és Pilismarót között az erdő közepén található, ami olyan szinten komolyan érdendő, hogy cím helyett GPS koordináták vannak a hely saját weboldalán is.

Ez az esküvő több szempontból is különleges volt számomra. Ezek közül az egyik, hogy a vőlegényt kb, 35 éve ismerem, még általános iskolás osztálytársam volt. Szoktam mondani, hogy az élet nagy rendező. Ott a suliba egész más érdeklődési körünk volt, más baráti kör, a köszönésen kívül nem igazán kerestük egymás társaságát. Majd teltek múltak az évek és úgy bő 10 évvel ezelőtt ismét egymásra akadtunk és azóta köszönhetően az arckönyvnek tartjuk is a kapcsolatot. Ők voltak pl. akik a „megmentett esküvő” postomban az aggregátort elsőként felajánlották és elhozták nekem a találka pontra. Egyszóval mondhatjuk, hogy egy jó barátság alakult ki az évek alatt.

A szakma szerint nem jó ómen barátnak, ismerősnek dolgozni és ebben van is valami. És itt nem a baráti alapon-ra gondolok, mert azt egyértelműen senkinek se 🙂 Egy barát, rokon esküvőjén ha hibázol, nem csak a szakmai hírneveden eshet csorba (a pénztárcáról nem is beszélve) de elveszíthetsz egy barátot. Éppen ezért az ilyen esküvőket pontosan úgy kezelem, mint ha teljesen idegenek lennének. Ugyanúgy szerződés, számla és a nagy nap során 100% kívülállóként vagyok jelen, nem pedig mint régi barát. Ez az egyetlen módja annak, hogy az eseményeket tárgyilagosan, a saját érzelmi kötődéseimtől mentesen tudjam megörökíteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a készülődés során nem hülyéskedtünk, de külön kellett választani a munkát a privát kapcsolattól.

Az gondolom már a képekből is látszik, hogy nem egy szokványos esküvő volt. Amikor fél tucat Harley Davidson-tól dübörög az erdő a Hoffmann Vadászház környékén, akkor már sejthető, hogy itt valami más lesz mint a megszokott. Természetesen így is lett. Már a készülődés se volt túlságosan szokványos… amikor a félmeztelen vőlegény hatalmas vadász késsel a kezében kezdi el bontogatni az öltöny nadrág zsebét, amit aztán a hülye fotós összepárosít a nem esküvői bakanccsal, szerintem sejthető a fotózás hangulata.

A készülődés után első pillantás, majd irány a polgárjenő hivatal. Természetesen a vőlegény motorral, mi pedig előttük nyitott csomagtartóban üldögélő fotóssal és videóssal. Sajnos a menyasszonyi ruha és a motor nem lett volna nyerő páros, így Bea egy kabrió-ból integetett, miközben bírztunk benne, hogy egyetlen őzikének se lesz kedve épp akkor átszaladni előttünk.

A polgári és egyházi után irány vissza a Hoffmann-ba, ahol szerencsére kint, a fedett részen került megrendezésre a buli, ahol köszönhetően az erdőnek és a hegyeknek nagyon kellemes idő volt, nem folyt mindenkiről az izzadtság és a dohányosokkal se volt gond, nekik se kellett messzire menni.

Ahogy már a legtöbb esküvői párral a kreatív fotózást Beával és Istvánnal is egy külön napra tettük, hogy ne kelljen rohanni, idegeskedni az idő miatt és ne nekünk kelljen a körülményekhez alkalmazkodni, hanem mi válasszuk ki a megfelelő helyszínt, napszakot, stb. A választás a tatai angol kert-re esett, ahol korábban még nem volt szerencsém fotózni, pedig meseszép helyszín. Gondolom nem véletlenül botlottunk bele több másik kollégába és esküvős párba, de a helyszín méretei miatt ez nem okozott egyikünknek sem problémát. Volt tó, vízesés, naplemente és minden ami egy ideális fotózáshoz kellhet 🙂