blog

Egy hagyományos széki esküvő fotózása – az előkészületek

Egy esküvői fotós munkája bármennyire is változatos, 100-150 esküvő után már nagyon sok meglepetés nem ér minket egy hagyományos református, katolikus vagy sima polgári esküvőn. Természetesen más helyszín, más vendégek, más jegyes pár, sosincs két egyforma esküvő, de ahogy a legtöbb esküvői fotósnak, így nekem is van egy amolyan bakancslistám, amin eltérő stílusú esküvők szerepelnek. Ezek egyike volt egy igazi hagyományos erdélyi esküvő. Hiába házasodott több erdélyi ismerősöm is, egyikük sem az „óhazában” tervezte a lagzit, így sorra lemaradtam ezekről. Pár napja egy hatalmas álmom vált valóra, erdélyben, Szék községben egy igazi széki esküvőn vehettem részt, mint fotós. Fontos, hogy nem vagyok néprajzkutató és egy ilyen találkozás alkalmával nem is lett belőlem az, így csupán a személyes élményeimet szeretném megosztani veletek.

Miben is más egy széki esküvő, mint egy hagyományos itthoni? Lényegében mindenben 🙂

Teljesen más léptékben gondolkodnak, sokkal monumentálisabb, sokkal látványosabb, sokkal több elemből épül fel egy széki lakodalom, mint egy magyar. Éppen ezért talán kezdjük is egy kicsit távolabbról 🙂

Indulás péntek hajnali 2-kor, közel 7 órás út + 1 óra időeltolódás. Szék község egy nem egészen 3000 fős mezőségi település, egy amolyan kis sziget. Nem földrajzi értelemben, hanem a lakosságát illetően, ugyanis Szék egy teljes egészében magyar lakta település körbevéve román falvakkal. Ebből adódóan a székiek hihetetlenül összetartó emberek és szinte mindent kalákában csinálnak, az esküvőt is. Ez volt számunkra az első furcsaság amikor megérkeztünk péntek délelőtt. Tele volt az udvar segítő kezekkel. Volt, aki a díszítést készítette, volt aki a süteményeket, a káposztát, a levest, a szalvétákat, mindenkinek meg volt a maga feladata és mint szorgos hangyák a bolyban zajlott az élet az udvar minden pontján.

Nem álltuk meg a kérdést, hogy ezt hogy? Az rendben, hogy szülők, nagyszülők, rokonok segítenek ezt-azt egy esküvőn, de itt a fél falu tüsténkedett, nem pedig 5-10 rokon. Elmesélték, hogy itt ez így szokás. Valaha az Ő szülei is segítettek más széki esküvőkön, most nekik segít mindenki. Ez elsőre olyan felfoghatatlan volt számomra, hogy ez a kölcsönös segítségnyújtás itt ilyen szinten működik. A következő amolyan furcsaság az volt, hogy olyan békés mindenki, nincs egy hangos szó, hozzánk is mindenki kedves és barátságos, pedig pár órája még azt sem tudták rólunk, hogy a világon vagyunk.

Így már pénteken éreztük, hogy egy remek esküvő elébe nézünk. Az előkészületek mértékéhez támpontként talán annyit, hogy illik a segítőket is vendégül látni étellel, itallal a készülődés során. Ez itt 100-150 embert jelentett, annyit mint máshol a komplett násznép. Úgyhogy itt a főzőcskézés 8-10 emberes művelet, amihez ha hozzávesszük, hogy szinte mindenki díszesen felöltözve, népviseletben, egy lenyűgöző és egyben csodálatos látvány.

Ha ez nem lett volna elegendő, a házigazdák körbevezettek minket a házban, ahol az emeletre érve egyik ámulatból a másikba estem. Mint ha egy régi filmbe csöppentem volna. Általam eddig “tiszta szoba”-ként ismert széki szoba látványa egyszerűen lenyűgöző volt.  Sarokban ott a nagy ágy rajta plafonig felpolcolva az ágynemü, pokrócok, és a párnák (itt 12db). A kézzel festett bútorokon is visszaköszön a fekete-piros színvilág, ahol a fekete a gyász, a piros pedig a vér szimbóluma a tatárjárás emlékére.

A széki esküvők egyik különlegessége a fejdísz. A menyasszonyon párta, a vőlegényen és a vőfélyeken pedig bokréta. A menyasszonyi párta elkészítése egy teljes napot vesz igénybe és kb. 160 szál rozmaringból, legalább 100 kicsi „rózsából” áll, melyet aztán aranyfüsttel (kicsi csillogó arany színű lemezke) díszítenek. A rozmaring szálakat egy drót vázra erősítik egyesével, majd ha az alap elkészült, kezdik el díszítgetni. Az így elkészült bokrétát és pártát másnap alakítják végleges formájára levágva a kilógó leveleket, szárakat, mivel ahogy mondták ha előbb vágnák le, megbarnulna.

Hasonlóan rozmaring ágak alkotják a vőlegény bokrétáját is, melyet a pártához hasonlóan díszítenek, de kerül rá pár tükör is. Megkérdeztük az idősebb bácsikát, miért rozmaringból készülnek a párta és a bokréták, de még Ő sem gondolkodott el ezen a kérdésen. 60 éve készíti, a szüleitől így tanulta. Kicsit utánaolvasva a témának talán a leghitelesebb válasz, hogy a rozmaring, mint örökké zöld növény a hűség jelképe.

Bármerre mentem a nem épp kis házban, vagy annak udvarán mindenhol készült valami. Szépen kényelmesen, nem kapkodva tette a dolgát mindenki. A hátsó udvarban az asszonyok hámozták a krumplit, egy másik asztalon készült a reggelire való töltött káposzta (ipari méretekben), közben darálták a sütemény széleket a kókuszgolyóhoz, fűzték a kis, piros szalagból készült rózsavirágokat, kötötték a masnikat a szalvétákra így estére szépen lassan minden összeállt. A nap végén a férfiak egy része elment zöld ágat szedni, amivel feldíszítik a lányos ház kapuját. Mint kiderült ennek a szokásnak egy bújtatott része is van, elég nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása után indulnak csak hazafelé. Ahogy láttam a végeredményt, nem vicceltek, egy komplett fára való lombot hoztak el a szekéren, amivel pillanatok alatt egy boltívet formáltak a kapu fölé (talán a bújj-bújj zöld ág… népdal is hasonló hagyományokból eredhet).

A nap végén pár köszönőajándék átadását követően irány az ágy, azaz előtte persze a képek gyors lementése 2 helyre is. Bár volt nálam akár 3 esküvőre is elegendő memória kártya, sosem lehet tudni 🙂

Folytatás: a második nap

, , ,
Előző bejegyzés
Keresztelő fotózás
Következő bejegyzés
Széki esküvő 2. rész – A nagy nap

Related Posts

Menü