Az esküvői fotózást, és úgy általában az esküvői szolgáltatók munkáját rendszerint a felszín alapján ítélik meg, és ez alapján egy hawaii dizsi, napfény, pálmafák meg a csillogás. Nyugi, most nem az a rész jön, hogy jajj de kell minket sajnálni, mert milyen nehéz a mi munkánk 🙂 nem… inkább megpróbálom a valóságot megmutatni mindenféle misztikumok nélkül, az emberi oldalról.

Kezdjük azzal, hogyan is születik az esküvői fotós. Legtöbb ismerősöm és jómagam is egy látszólag teljesen idegen szakterületről érkeztünk. A fotózás nálunk csak amolyan szerelem volt, egy hobbi. Ennek a hobbinak a digitális világ elég nagy löketet adott. Korábban, filmes időszakban azért eléggé meggondolta mindenki, mire lövi el azt a 24/36 kockát a filmtekercsből, mostanra nincs közvetlen érzékelhető „ára” egy expónak. Ára természetesen továbbra is van, nem is kevés, de nem olyan közvetlenül érzékelhető, mint amikor a 24 kockás filmmel bementünk az ofotérthez és a pénztárnál kezünkbe nyomták a blokkot. Éppen ezért mindenki fotóz mindent, ahogy én is. Fotóztam hajléktalanokat, rally-t, szépségversenyt, szép virágokat és persze aktot is. Az első esküvőt valamikor 2008 környékén volt szerencsém megörökíteni, de ekkor még eszembe sem jutott, hogy ezzel komolyabban foglalkozzak. Ott volt nekem az informatika világa, amiben egész jól éreztem magam. Biztosította az anyagi hátteret a hobbimhoz és még szerettem is csinálni. 2009 fele történt, hogy valami hülyeséget álmondtam, ami elindította a vezérhangyát, hogy a fotózással komolyabban is foglalkozni kellene, nem csak amolyan katt-katt lövök mindenre ami mozog, meg ami nem. Az álmokat tettek követték, lecseréltem az addigra nem épp korszerű D70 fényképezőmet és elkezdtem keresni a gyors fejlődés lehetőségét. Folyamatosan gyakoroltam, tanultam, iskolákba, előadásokra jártam, de még mindig nem specializálódva. Tanultam riport fotózást, tárgy fotózást, természet fotózást, de valahogy a legmélyebb nyomot Szipál Martin hagyta bennem, akitől a portré fotózás titkait tanulhattam el. Ez volt az a pont a fotózási pályafutásom terén, amikor elhatároztam, hogy embereket szeretnék fotózni.

Sajnos a fotózás pont olyan, mint a programozás. Saját kedvtelésre nincs benne kihívás, csinálgatod, de ha nincs semmi ösztönzés (konkrét feladat, határidők, stb) akkor mindig találni fogsz valami olyan munkát, ami sokkal fontosabb akkor és ott (pl. megnézni egy filmet, elmenni sétálni vagy bármi). Kellett valami olyan téma, ami nem egy egyszeri munka, van benne kihívás, nem egyhangú és az emberekről szól.

Nagy mumus volt számomra akkoriban az esküvő. Bevallom féltem tőle. Egy olyan terület, ahol nincs lehetőség a hibázásra. Ha egy szépségversenyen nem sikerül elsőre a fotó a győztes lányról, gond nélkül megkérhetem, hogy pózoljon nekem újra meg újra amíg egy tökéletes kép el nem készül. Egy esküvői fotózáson erre legfeljebb a kreatívnál van lehetőség, a szertartások alatt egyszer húzzák fel a gyűrűt, egyszer csókolják meg egymást, egyszer írnak alá, nincs ismétlés. Ha ez nem lenne elég, ott van még melletted a videós, akinek ugyanazokat az eseményeket kell megörökítenie és ha nem figyeltek egymás munkájára akkor mindkettőtöknek rossz lesz az anyaga.

Bár a technikai tudásom megvolt (akkor legalábbis így gondoltam) fejben még nem voltam kész a feladatra. Ahhoz viszont elég volt, hogy a tanulmányaim irányát leszűkítsem és kimondottan eskövői fotózás irányába kezdjek el mentorokat, képzéseket keresni, ami (és egy plusz fényképező beszerzése) után belevágtam az esküvő fotózásba.

Az első probléma, amit egyetlen iskolában sem tanítottak meg, az ügyfélszerzés volt. A legtöbb „diáktársam” ezen a ponton el is vérzett. Hiába voltak irtózatosan jó fotósok, az első fekete leves az, hogy az esküvői fotózás nagyobb részben nem a fotózásról szól. Az első probléma egy paradox helyzet. Referencia nélkül nincs munka, munka nélkül pedig nincs referencia. Második probléma, hogy sok a vadász és kevés a fóka. Valahogy el kell juttatni az üzeneted a menyasszonyok részére, miszerint itt vagy, esküvői fotós vagy, válasszanak téged. Mivel marketing képzés se nagyon volt az esküvői fotós oktatásokon, legfeljebb felszínesen, nem csoda, hogy csak nagyon keveseknek sikerült valóban érvényesülni. A harmadik probléma a munka költség oldala. Ha valaki ezt egyből főállásként szeretné csinálni, az előtt megemelem a kalapom. Nekem úgy, hogy több mint 20 év informatikai és több, mint 10 év marketing múltam volt, az első három évem csak a fejlesztések és beruházások visszatermeléséről szólt. A 2000-es évek elején még gond nélkül a google találati lista elejére lehetett kerülni, ha valaki ismert pár trükköt. Ez 2010 környékére már nem volt ilyen egyszerű, mostanra pedig már egész más a helyzet. Meg kell találnod azt a célcsoportot, aki a te leendő ügyfeled anyagilag és ízlésvilágilag egyaránt, majd nekik kell eljutattni a megfelelő üzenetet. Ez pedig egy olyan feladat, amit nem elég egyszer elvégezni, majd várni a csodát, ezt folyamatosan építgetni, finomítani kell. Aki jó ebben, annak tele a naptára. Aki rossz, az lehet hatalmas művész, akkor sem lesz sok megrendelése. A munkának ez az egyik olyan része, amit szinte mindenki utál csinálni. Viszi az időt, nem is ez az elsődleges „szakterületünk” és szinte semmi azonnali visszajelzés nincs a munkánk minőségét illetően.

Ha jól dolgoztunk, akkor jönnek a megkeresések. Mivel a legtöbb pár több tucat ajánlatkérő e-mailt küld szét, hozzá kell szokni, hogy a legszívhezszólóbb ajánlatra sem fogunk visszakapni válaszban egy „köszi” vagy hasonló üzenetet amennyiben nem mi lettünk a befutók (tisztelet a kivételnek). Ugyanígy a másik morális kérdés amit nehéz volt elfogadni, hogy amíg nincs aláírt szerződés, addig az a dátum szabad. Hiába esküszik meg bármire a pár, hogy márpedig téged szeretnének, de ez meg az, meg amaz, ha valóban téged szeretnének, akkor azonnal alá lenne írva a szerződés és elutalva a foglaló. Sajnos volt olyan párom, aki több hónap várakozás és gondolkodás után szeretett volna leszerződni és aznap 1 órával korábban írtam alá ugyanarra a dátumra egy másik párral.

A találkozó: az esküvői fotós kiválasztása során úgy gondolom az egyik legfontosabb szempont a személyes szimpátia. Ennek hiányában borítékolható a későbbi konfliktus. Egy személyes találkozó során van 1-2-3 óra arra, hogy bemutassak pár referencia albumot, válogatás képeket, teljes sorozatokat, illetve egymást legalább felületesen, amolyan első benyomás jelleggel megismerjük. Ez a néhány óra nagyon fontos mind a pár, mind a fotós szempontjából mivel gyakran az esküvő napjáig nem is találkoznak többet személyesen. Ez amúgy egy tök jó dolog, egy kötetlen beszélgetés, amolyan rapid randi 🙂 egyik oldalról. A másik oldal a fotós családja, aki ebből annyit érzékel, hogy apuka (vagy anyuka) már megint elmegy délután valahova (mert ezek a találkozók leggyakrabban munkaidő után vannak) és már megint csak este jön haza. (1 óra út a találkozóra, 1 vissza, 2-3 óra beszélgetés, 4-5 óra távollét) 100%-os eredményességet feltételezve évi 25 esküvőnél ez majdnem egy hónap (a munkaidőt nem számolva).

A következő kapcsolatfelvétel a párral a jegyes fotózás (ha van ilyen), ezt az esküvő előtt nem sokkal szoktuk megejteni. A fotózás lényege itt nem feltétlenül a képek készítése, inkább az, hogy emberileg közelebb kerüljünk egymáshoz. Természetesen célom, hogy remek jegyes fotók is készüljenek ezen idő alatt, amit később akár meghívóhoz, ültetőkártyához vagy csak szimplán nézegetés célból fel tud használni a pár. Mivel ez amúgy is egy laza kötetlen kirándulás jellegű fotózás, nem ritka, hogy ide a család is jön velem, ami egyébként a párok feloldódásában is segítség, így jóval kevésbé érzik úgy, hogy most ők egy fotózáson vannak.

A fotózást követően hazaérve az első teendő a kártyák lementése a számítógépre, majd mielőtt még bármi is történne a képekkel, készül egy biztonsági másolat. Az informatika világában láttam már sok adatot gyorsan eltűnni, így ezt az érzést nem szeretném újra átélni. A fotók feldolgozásához (a képek nem jpg formátumban készülnek, hanem a régi filmes negatívnak megfelelő raw formában) az Adobe Lightroom illetve Adobe Photoshop programokat, valamint számos ezekre épülő kiegészítő plugint használok. Első lépésben átnézem az összes készült képet és kiválasztom azokat amikkel dolgozni szeretnék. Ez az első szűrő, amivel a hasonló képekből kiválasztom a legjobbat, az esetleg mégse olyan jól sikerültek kimaradnak, stb. A kiválasztott képek kapnak egy egységes, rám jellemző szín és tónus világot, majd egyenként végignézem őket, és ahol kell, részleteibe menően módosítom a képet, vágok rajta, vízszintbe állítom ha kicsit dől, kiemelek részleteket, korrigálom a fényes / árnyékos részeket. Második körben jön a Photoshop azokhoz a képekhez, ahol olyan jellegű tartalmi beavatkozásokat kell végezni, amire a PS alkalmasabb, mint a LR. Tipikusan ilyen a bőr retus, tartalmi elemek nyomtalan eltávolítása, stb.

Miután a képek elkészültek, kiválasztok egy kb. 50 db-ot, amiből egy 3-5 perces zenés összeállítást is készítek, amit az esküvő napján le lehet vetíteni.

Az esküvő előtt pár nappal még véglegesítjük a menetrendet, helyszínek pontos címét, események időpontját. Ezek alapján egyeztetek a másik fotós kollégával, aki aznap jön velem (az esküvők nagyobb részénél nem egyedül hanem egy kollégával párban dolgozok), hogy az esküvő napján mikor és hol találkozunk. Ha közeli hozzá a helyszín akkor külön kocsival megyünk, ha távolabbi, akkor nálam. Utóbbi esetben az utazás remek alkalom arra, hogy megbeszéljük a részleteket, elmondjak minden háttér információt, amit a párról tudni lehet, esetlegesen milyen egyedi kérések vannak, stb.

De ne ugorjunk ennyire előre, indulás előtt még van egy elég fontos tennivaló, a felszerelés ellenőrzése. Egyrészt az összes akkumulátort fel kell tölteni. Ez nem is olyan kis faladat, mivel 5-6 fényképező akksi és olyan 20-30 db AA ceruza akksit jelent függően az előző esküvőtől. Ezzel a töltők egy napig el szoktak lenni, így nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Ha fel lett töltve minden jöhet a gépek beállításainak ellenőrzése, kártyák törlése, és az összepakolás. Ha lesz vetítés a jegyes fotózásból, akkor plusz lépés a laptopra átmásolni a filmet.

A nagy nap: mivel nem csak helyben dolgozom, (mint pátyi esküvői fotós vélhetően hamar felkopna az állam) elég sok időt visz el az utazás. Egy átlagos esküvőre egy-másfél óra oda és ugyanennyi vissza az út, de van, hogy ennél sokkal több (legtöbb eddig 12 óra volt természetesen 2x). A helyszínre szeretek jóval a megbeszélt időpont előtt megérkezni több okból is. Egyik az esetleges probléma lehetősége útközben (defekt, dugó, stb), valamint így bőven van időm feltérképezni az adott helyszínt, előkészülni a fotózásra, megismerkedni a hozzátartozókkal, stb. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kezdés időpontig nem dolgozunk 🙂

Fotózás: ezt a részét nem is nagyon részletezném, hisz ha valaki jár esküvőn nagyjából látja mit csinál ott a fotós. Persze stílusban mindenki más egy kicsit, de a munka nagyjából hasonló jellegű.

Én hajnali 1-2 között szoktam megkérdezni a párt a menyecske tánc után, hogy van-e még valami fontos esemény, amiről szeretnék ha emlék maradna, ha nem, akkor csomagolunk.

Hazafele úton a kolléga képeit átmásoljuk az én laptopomra, mivel az utómunkát a teljes anyagon én végzem, hogy egységes anyagot tudjak átadni a párnak. Hazaérve a jegyes fotózásnál már leírt protokol, a képek gépre másolása, csak itt némileg több adatról van szó, egy teljes esküvőn ketten 4 géppel 4-5000 nyers képet gond nélkül készítünk ami adatban olyan 100-120GB. Ennek ugye a másolása se 2 perc és a tárolásához pedig gigászi mennyiségű háttértár szükséges (ha csak a nyersanyagot nézzük, az évente 3tb körüli adat, aminek a biztonságos tárolása nem olcsó feladat).

A program akkor változik kicsit, ha másnap is esküvő van. Ilyenkor már esküvő közben egyből töltőre kerül a kicserélt akksi és a tele memória kártyákat is egyből gépre másoljuk, mivel erre a két esküvő között nem lenne elegendő idő.

Vasárnap hacsak lehet, pihenőnap (mivel a párom se hétfőtől péntekig dolgozik, így ez nem mindig jön össze). Hétfőtől csütörtökig (vagy ha nincs pénteken esküvő akkor péntekig) jobbára egész nap utómunka, de mivel 1-1 nap biztos kiesik a hétből egy jegyes fotózás miatt, így a 4/5 napból legfeljebb 3-4 amit valóban a képek feldolgozásával tudok tölteni, ami kevesebb, mint ami egy komplett anyag feldolgozásához kell, így a szezon elejei 2-3 hetes átadási határidő a szezon végére eléri a 2 hónapot is. Sajnos 1-200 képet átnézni, leválogatni ami egy jegyes fotózásnál keletkezik, jóval egyszerűbb feladat, mint 4-5000 képet végiglapozni, így nálam csak a képek első szűrése el szokott vinni egy napot. Ezt követően a folyamat nem különbözik a már leírtaktól, csak egy picit tovább tart. Ha készen vannak a képek, jöhet a „csomagolás”. A képeket a legtöbb esetben vagy prémium usb boxban vagy luxus photo boxban adom át. Mindkettő tartalmaz egy 16GB-s usb3-as pendrive-ot a képekkel, slide-dal, egy fémlemez fotót a doboz borítóján és a nagyobbikban 10db műanyag lapra kasírozott metál fotót. Ezeket minden alkalommal egyedileg rendelem meg az adott pár képeiből, így lesz teljes mértékben személyre szabott az átadott anyag. Ha minden összeállt, jöhet a szerződés pénzügyi rendezése és ha megoldható egy személyes átadás. Amennyiben albumot is szeretne a pár, akkor az átadott képekből válogatják ki a számukra tetszőket és ezekből állítok össze egy album tervet. Ezzel párhuzamosan megbeszéljük a fotókönyv többi paraméterét (méret, oldalszám, lapvastagság, borító anyaga, album stílusa) és ha minden megvan és a tervek is elfogadásra kerüktek, akkor küldöm el a megrendelést, aminek az átfutási ideje 2 hét + amíg beérkezik az országba és onnan eljut hozzám, majd tőlem a párhoz.

Ami kimaradt: Ahhoz, hogy az érdeklődők ránk találjanak, folyamatosan frissíteni kell weboldalunkat, blogunkat, facebook oldalunkat. Ehhez újra elő kell venni a feldolgozott anyagokat, az adott szempontok szerint leválogatni (pl.: csak kreatív képek, készülődős képek, dekoráció). Mivel erre a szezon alatt alig van idő, így az utolsó anyag átadása után valamikor év elején tudok erre időt szakítani, ahogy teszem azt most is. Ilyenkor próbáljuk utolérni magunkat és bepótolni azokat a hiányosságokat, elmaradásokat amikkel év közben nem tudtunk foglalkozni. Természetesen ebben az időszakban sem unatkozunk, csak a munka jellege más, nem esküvők hanem gyerekfotózás, családfotózás, céges rendezvények, stb)

Szintén ez az időszak marad arra, hogy az év közben megszerzett „ingereket” megvizsgálva alakítsunk a felszerelésünkön. Mivel az átlagemberek kicsit más jelleggel használják a fényképezőgépüket ahhoz, hogy jobban érthető legyen miért is van erre szükség, képzeljük el mi történne a családi autónkkal, ha részt vennénk vele egy rally versenyen. Épp ezért eleve nem családi autóval indulunk a versenyen, igyekszünk a felszerelésünkre a lehetőségekhez mérten vigyázni, de a kopás, amortizáció így is sokkal nagyobb, mint egy átlagos otthoni felhasználás esetén. Ha már cserélni kell, semmiképp sem szeretnénk visszafelé lépkedni, így a lecserélni kívánt tartozék vagy gép paramétereinél valamivel jobbat keresünk helyette. Sajnos bármennyire is fájdalmas ez anyagilag, ha nem szeretnénk minőségben visszaesni, kockázatot vállalni azzal, hogy több dolog romlik el munka közben, mint amennyi tartalékkal rendelkezünk, akkor 2-4 évente sort kell keríteni erre. Az esküvői fotósok által előszeretettel használt gépek jelenlegi új ára:

Canon 1Dx Mk II: 2 074 890 Ft -tól
Canon 5D Mk IV: 1 222 890 Ft-tól
Canon 6D: 423 000 Ft-tól

Nikon D5: 2 269 000 Ft-tól
Nikon D750: 531 621 Ft-tól
Nikon D610: 414 783 Ft-tól

Természetesen ezek csak amolyan irányadó árak, nem ritka, hogy pl. D5 helyett egy keveset használt D4 vagy D4s-t vesz a fotós 1-1.2MFt-ért.

A gépekhez természetesen objektívek is kellenek, ezek között most mindkét tábor előszeretettel használja az új Art szériás Sigma objektíveket, melyek ugyan nem mindenkinek jöttek be maradéktalanul, de ez már a szubjektív kategória.

Ezekből is szemezgetnék párat,

Sigma 20 1.4 (A): 264 991 Ft-tól
Sigma 35 1.4 (A): 203 302 Ft-tól
Sigma 50 1.4 (A): 224 590 Ft-tól
Sigma 85 1.4 (A): 370 180 Ft-tól

Ezeket a fix fókusztávú objektíveket a remek képminőségük mellett az igen kedvező áruk miatt is kedvelik a fotósok. A gépekkel ellentétben az objektívek jóval lassabban amortizálódnak, így ezek cseréje inkább a minőségi javítás miatt szükséges.

A fenti pár oldalban megpróbáltam összefoglalni, miből áll egy esküvői fotós munkája, milyen háttér dolgok vannak, amiket a párok nem láthatnak, de tudom, hogy ezzel az írással is épp csak a felszínt kapargattam. Sok mással együtt kimaradtak a képzések, előadások, szakmai találkozók, esküvői kiállítások meg ami még nem jut az eszembe 🙂