Bevallom őszintén, soha életemben nem voltam még olyan esküvőn, ahol ehhez fogható őszinte érzelmek ilyen mértékben törtek volna felszínre. Az, hogy a szülők szeme könnybe lábad amikor szeretett gyermekük hivatalosan is valaki máshoz köti az életét, amikor az ifjú pár átnyújtja a köszönő ajándékokat az talán természetes is. Az, ami ezen az esküvőn történt valami egészen más. Akinek van gyereke tudja, hogy igazán őszinte szeretetet csak tőlük kaphat. Azok az érzelmek amiket a kisgyerekek mutatnak ki, még nem tanult reakciók, azok még belülről fakadnak és őszinték.
A történet előzménye, hogy mind a menyasszonynak, mind pedig a vőlegénynek ez a második házassága. Korábbi kapcsolatukból Mártinak egy kislánya, Gyurinak pedig egy kisfia született. A gyerekek szerencsére jól kijönnek egymással, hasonló korosztály, így az új párkapcsolatnak nem volt semmi akadálya.
Annak rendje és módja szerint lezajlott a polgári szertartás, megvolt a szülő köszöntő és a pezsgőzés, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy Márti kislányánál, Borinál kezd eltörni a mécses. Ami ezután következett, az a pályafutásom legmeghatóbb jelenete volt. Az egész nem volt több 1-2 percnél, de ezalatt több kép készült, mint a teljes szertartás alatt 🙂
Sokat gondolkodtam azon, színesben vagy inkább fekete-fehérben tegyem ki a képeket, de a színek annyira intenzívek (rózsaszín-fehér), hogy úgy gondolom kicsit elterelnék a figyelmet a képek tartalmi részéről, így inkább a fekete-fehér mellett döntöttem.
