Szakmán belül csak így szoktuk nevezni azt, amikor egy esküvői szolgáltató házasodik és az Ő esküvőjén dolgozunk. Ez minden alkalommal egy nagy megtiszteltetés, mivel jobbára ismerjük egymás munkáját és sok másikat is. Így az a tény, hogy a sok lehetséges szolgáltató közül épp engem választottak, nem kis megtiszteltetés.

Kivételesen nem esküvő, hanem 2. éves évforduló az esemény, de a szereplők megfelelnek a fenti feltételnek. Ráadásul nem csupán esküvői szolgáltatók hanem az egyik kedvenc esküvői filmes csapat, akikkel bármikor szívesen dolgozok együtt akár esküvőn, akár más rendezvényen. Móni és János, azaz a „Doszpod Mónika film” csapata úgy döntött, hogy az esküvőjüket követően minden évben felveszik az esküvői ruhát és minden évben elmennek egy fotózásra, megünnepelve a jeles nap emlékét.

Az eredeti tervek egy határon túli helyszínt céloztak meg, de nem voltunk benne biztosak, hogy odaérve hasonlóan szép bárányfelhős időjárást találunk. Márpedig fél nap utazás után kifogni egy szakadó esőt és hoppon maradni nem éppen pozitív életcél. Éppen ezért egy csupán 3 óra utazásra található „közeli” helyszín mellett döntöttünk. Mivel a hely adottságai egyaránt alkalmasak a nagytotálos és a szűk képkivágásos képek készítésére, nem tudtam, melyik ujjamat harapjam, és milyen objektíveket, kiegészítőket pakoljak be az utazós hátizsákba. A sok variálás után úgy döntöttem, nem adok esélyt se Murphynek se a helyszínnek és viszem a teljes esküvői felszerelést. Igen ám, de ez egy nagy és nehéz (20kg) bőrönd, amit az autóból kivéve vagy a kerekein lehet gurítani, vagy a fülénél fogva kézben cipelni. Előbbi egy vízmosásokkal teli földúton esélytelen, utóbbi pedig nem kicsit megterhelő. Szerencsére valaki nagyon okosan kitalálta ezt a táskát, ugyanis egy 2. zipzársor segítségével a gurulós bőröndből kivehető a belseje, ami onnantól kezdve egy jelentősen kényelmesebb hátizsák.

Esküvők előtt a párok egyik legnagyobb félelme, hogy mit csinálunk, ha esik az eső? Viccesen két dolgot szoktam mondani, amiből az egyik az, hogy megázunk. Sajnos, vagy éppen szerencsére az elinduláskori meseszép időjárás meggondolta magát és mire odaértünk, bizony erősen beborult és elkezdett csepegni az eső. Mivel az időközben megkapott hírek szerint az ország másik felén már ömlik az eső és ez a nem kicsi vihar felénk tart, az az opció, hogy beülünk a kocsiba és megvárjuk, míg elmegy, nem volt járható. Eldöntöttük, hogy kihasználjuk a borús, esős idő adta képi előnyöket és ameddig csak lehet fotózunk, kihozzuk az adott helyzetből a legjobbat.

Ennek megfelelően pörgősre vettük a figurát és a technikát amennyire lehet kímélve sikerült egy bő fél órát aktívan fotóznunk. Szerencsére mint esküvői filmes csapat, hozzá vannak szokva a pörgéshez. A rövid idő ellenére meglehetősen hatékonyak voltunk és a rövidke idő alatt is sikerült számtalan jó képet készíteni róluk.

Ezúton szeretném megköszönni még egyszer a bizalmatokat, megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen profi csapat évfordulós képeit én készíthettem el. (ps.: a fínom vacsorát pedig külön köszönöm)