Egyszer volt, hol nem volt… a történet valahogy úgy kezdődött, hogy mint elég sok másik fiatal lány, az én 11 éves „kislányom” is wednesday bolond lett. Na jó, nem durván, de azért tetszik neki a zenéje a filmnek, a karakter, stb. Gyanítom, rá is keresett itt-ott, mert csakhamar az én számítógépemen a facebook feldobott nekem egy ilyen ruhát (made in china). Az esküvői ruhák kapcsán erősen megvan a véleményem az ilyen kínai forrású ruhadarabokról, de az ára és a funkciója alapján úgy voltam vele, hogy ennyi belefér. Főleg, ha még meg is jön, mert nem a szokásos nagy piactérről érkezett hanem valami webshop. Szóval erősen benne volt a pakliban, hogy simán csak átverés és buktam azt a kis összeget amibe kerül a ruha.
Szerencsére nem így történt, tegnap megérkezett a csomag. Nos, azt gondolom az a mosoly ami Anna arcára kiült amikor meglátta és levakarni se lehetett onnan, az bőségesen megérte 🙂 és persze mindjárt el is kezdte fotózni magát mobillal, mire az anyja felhívta a figyelmét a gyereknek, hogy „van neked egy fotós apukád”
Értettem főnök, akkor holnap (ma) műteremmé alakul a lakás. Mint fotós azért egy kicsit maximalista vagyok, főleg úgy, hogy a saját lányom a modell. Aki esetleg nem ismeri az eredeti karaktert, érdemes rákeresni a „Wednesday Addams” kulcsszóra.
A színvilágot egy kicsit újragondoltam, de a tónusok, kontrasztok, világos bőrszín olyan momentumok, amiket szerettem volna a képen visszaadni. Ideális esetben egy ilyen jellegű modell fotózáson egy profi sminkes és fodrász csapat készíti elő a modellt és a fotósnak jóval kevesebb munkája van a képekkel a fotózás után.
Mivel ez egy átlagos vasárnapi családi nap volt itthon, se sminkes, se fodrász nem volt épp kéznél, így egy picit más volt a munkamenet.
A modell fotózáshoz az egyik kedvenc szelfi géphez használt csillámos hátteremet vettem elő, és egy olyan világítást használtam, ami tipikusan szembe megy mindazzal, ami általánosan a hölgyek fotózásánál alap lenne. Egy női portréhoz az esetek többségében lágy fényeket használunk, melyek jótékonyan elfedik az esetleges bőrhibákat, mitesszereket, stb. Ez a lágyság a legtöbb női portrénak előnyére válik. Nos, itt a cél viszont egy kontrasztos, karakteres végeredmény volt, amihez ez a megközelítés nem megfelelő. Mivel párhuzamosan épp az új szelfi gépet készítem, kéznél volt egy 30cm-es beauty dish nevű fényformáló, ami épp tökéletes választás volt ehhez a feladathoz.
Viszont ahogy az előtte-utána képen is látszik, sajnos nem volt minden megoldható „nyersanyag” szinten, azaz ami a gépből kipottyant nyers kép, az tényleg csupán egy alapanyag, egy kiindulási pont volt ennél a fotózásnál. Az utómunka két lépcsőben történt. Első körben Lightroom segítségével a színeket, tónusokat, kontrasztokat állítottam a kívánt szintre, majd egy kis Photoshop segített a szokásosnál simább bőrfelületek elérésében. Természetesen így 2 mondatban leírva valamivel egyszerűbbnek tűnik 🙂
