Sokáig emésztettem a történteket, mire odáig jutottam, hogy ez az írás megszülessen. Esküvői fotósok nem győzzük eleget hangoztatni, hogy az esküvői fotózás egy rendkívül felelősségteljes munka. Minden lehetőségre fel kell készülni és minden körülmények között el kell tudni végezni a ránk végzett feladatot. Éppen ezért alap, hogy nem 1 fényképezővel megyünk, nem 1 objektív van nálunk, stb. Lélekben fel is vagyunk készülve az ilyen hibalehetőségekre, amikből részben már rendelkezünk személyes tapasztalatokkal is. Arra azonban, ami az augusztus 7-i esküvőn történt Inárcson a Viktória Fogadóban, szerintem senki sem számítana.
Egy teljesen sima, minimális technikai kihívást jelentő esküvői napra készültem. Egy tüneményes dekoratív pár Emese és István, gyönyörű fehér katonai díszegyenruha, Inárcson a Viktória Fogadóban, ahol amúgy is szeretek dolgozni, szóval minden adott volt egy könnyed sima naphoz. Egyetlen technikai érdekessége volt a napnak, amit korábban esküvőn még nem próbáltam ki, az a realtime show internetes verziója. Mivel a pár a kreatív fotózásra csak dél környékén tudott időt szakítani és nem nagyon szerették volna a násznépet délután magukra hagyni, azt találtuk ki, hogy keresünk valami beltéri helyszínt a dél környéki fotózásra és este a vacsi előtt pedig a Viktória Fogadó területén vagy környékén csinálunk még pár képet, de úgy, hogy a fotózást a násznép a vacsora helyszínéül szolgáló sátorban egy kivetítő segítségével élőben követhessék. Ehhez elviekben technikailag minden adott, tavaly a gálán már ki is próbáltam, csupán ott stabil internet kapcsolatot tudtam csinálni, amit itt a telefonom biztosított volna. Mivel nem szeretem a váratlan meglepetéseket, előző este kiteszteltem a technikát, minden a legnagyobb rendben működött úgyhogy össze is pakoltam a teljes felszerelést be a kocsiba és eltettem magamat másnapra.
Szokás szerint korábban érkeztem meg az esküvő helyszínére. Még javában sminkelték a menyasszonyt, vőlegényt na és Vikit a hely tulaját 🙂 Ha már korábban ideértem, miért ne készítsek pár képet a sminkről. (a pár csak az öltözködéstől kérte eredetileg) Gép a kezembe, belenézek életlen… hmmm… biztos eltekeredett a dioptria korrekciós tekerő valahogy. Semmi gond, állítom erre, állítom arra, semmi. Csinálok egy képet, hátha valahol a kukker van bepárásodva és azért nem látni jól, de a fotó is életlen. Azaz egész máshol éles mint ahol kellene. Cserélek objektívet (Sigma 35 1.4 ART volt fent) felteszek egy tuti biztosat, Nikon 24-70 2.8-ast, az biztos jó… semmi. Ugyanúgy életlen minden. Na, szépen indul a nap. Idő nincs az állítgatásra, gyorsan kezembe a másik gép (D3s), megcsinálom a szükséges fotókat a sminkelésről, majd ezt követően volt egy kis üresjárat, így kezembe vettem újra a D4-et, hátha be tudom kalibrálni úgy, hogy használható legyen. Annyit sikerült elérnem, hogy kb. halántékra kellett fókuszálni ahhoz, hogy a szem éles legyen. Na, vicces napnak nézünk elébe.
Felvetődik a kérdés, hogy miért aggódom, amikor nemhogy a D3s ott volt nálam, hanem mivel a kolléga aki aznap asszisztált nekem csak 1 gépet tudott magának hozni, így egy 3. gép, egy D610 is volt nálam, hogy Balázsnak is legyen 2. A gond csak ott kezdődik, hogy csak a D4 képes wifi-s FTP adatátvitelre, ami az élő vetítéshez elengedhetetlen. Szóval a D4-re mindenképp szükség lenne, különben nem lesz élő vetítés.
Túl voltunk az öltözködésen és egy nagyon szűk körű polgári szertartáson, következett a templomi. Gyönyörű szép templom, hatalmas terekkel, alig fénnyel, de ez ugye templomban szinte természetes 🙂 Jó hosszú szertartás, sok sok vendég, szertartás után pedig a templomból kifele menet gratuláció. Ez fotózás szempontból nem egy túl mozgalmas rész, ilyenkor inkább arra figyelünk, a szokásos puszi-puszi-n kívül valahol valakivel történik-e esetleg valami érdekes ami képen is jól mutat, azaz folyamatosan fürkésszük a környéket. Egyszer csak a mellettem álló vendég felvett egy törött kijelzős telefont a földről és megkérdezte ez kié? Kapok az oldalamhoz… hoppá… az enyém. Valószínűleg kieshetett a tokjából és a törés nyomokból ítélve valaki rá is léphetett (említettem, hogy a telefon csinálná a netet az élő közvetítéshez). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a készülék fizikálisan még működőképes volt, azaz be tudtam rajta kapcsolni a személyes hotspot funkciót.
Gyorsan be is pattantunk a kocsiba, hogy még mielőtt a násznép visszaér Inárcsra, mi már készen legyünk a bepakolással (projektor, vászon, laptop, stb.) és útra készen várjuk a párt a fotózáshoz. Le is parkoltam a sátorhoz közel, amikor egy pincér megkért, hogy egy parkolóval állják már odébb, hogy a menyasszonyi kocsi állhasson oda. Mi sem természetesebb, pattantam vissza a kocsiba, indítok… azaz indítanék, mert az „Engine” felírat jelent meg az elindulás helyett. Erősen elgondolkodtam, hogy D4, telefon, kocsi… mit törjek szét mérgemben… 2-3 ki-bekapcs után a kocsi végül elindult, így át tudtam állni a másik helyre és miden ment tovább annak rendje és módja szerint.
Átbillent viszont bennem valami kapcsoló… A D3s-t már korábban le szerettem volna cserélni mivel már 4 éve szolgált és bármennyire is hibátlan és imádom, lassan eljár felette az idő. Alternatíva egy másik D4 esetleg D4s valamint a D5 megjelenésének kivárása lehetett volna, de pechemre kipróbáltam a D750-et és nagyon meggyőzött a képminősége, szóval a tervekben egy D750 szerepelt a D3s eladása után.
Fokozta a problémát, hogy másnap szintén esküvő, méghozzá olyan, ahol a 610-es videózni fog (nem szoktam videózást vállalni, de nekik megígértem, hogy a szertartást, nyitótáncot meg pár apróságot fix állványról rögzítem nekik, miközben fotózok) így nincs +1 tartalék gép se.
Szerencsémre 08.08. szombat az augusztus 20-i napot ledolgozós munkanap, így a boltok hétköznap szerint vannak nyitva. Köszönhetően az Artwork-kel meglévő régi jó kapcsolatnak, elég volt egy telefon és másnap reggelre félre tettek nekem egy D750-et.
Hogy valami pozitív is legyen a napban, minden különösebb fennakadás nélkül sikerült végig fotózni az esküvőt, majd miután végeztem a fotózással és az összepakolást követően mentem elköszönni Emesétől és Istvántól. István ekkor feltett egy kérdést, amire kiömlött belőlem az egész nap 🙂 Megkérdezte, mikor fizessenek? Most, vagy majd később. Pár kivételtől eltekintve minden esetben a képek átadásakor szoktam kérni a fennmaradó részt, de most hálásan megköszöntem a felajánlást Istvánnak és elfogadtam tőle a borítékot 🙂 Elmondása szerint egyébként csak a kezdetek kezdetén érezte, hogy valami nem úgy megy, mint ahogy dolgozni szoktam, valahogy kicsit más voltam, de utána már semmi.
Artwork 10-kor nyit, az esküvő 11-kor kezdődik Nagykovácsiban, így van 1 órám megvenni a gépet, az aksit betenni töltőbe (kocsiban is töltődjön kicsit), elmenni Pátyra Katáért az asszisztensemért, mivel vele ott beszéltem meg találkozót és eljutni Nagykovácsiba. 10:57-kor ott álltam a ház előtt Katával munkára készen. Vittem a D750-et, a D610-et, a D3s-t és természetesen a D4-et is, ehhez Kata hozott még egy D610-et és egy D800-at, így amikor lepakoltuk a gépeket, elég perspektivikus látvány volt.
Két napja újra találkoztam Emesével és Istvánnal, már az elkészült képek átadása kapcsán. Ahogy nézték az elkészült képeket a laptopon és folyamatosan csak a vidám mosolyt láttam az arcukon, feledtetett minden nehézséget. Remélem, soha többet nem kell egyszerre ennyi technikai problémát megoldani egy esküvőn, szóval soha rosszabbat 🙂 Elég szemléletes példája volt viszont ez a nap annak, hogy szolgáltató választás esetén nem a 2-3-500eFt-os fotós a drága, hanem az az 50-100e-s aki nem megfelelően felkészült, így a nagy napról nem, vagy csupán silány minőségű képek készülnek, ha nem a tervezettek szerint alakul.
Azóta természetesen D3s eladó sorba került, Artwork polcain várja szerető új tulajdonosát, telefon kijelzője cserélve lett (ez is megérne egy külön posztot, csak 4x kellett visszavinnem a szervizbe mire jó lett), D4 ismét rendesen fókuszál és a D750-nel is kezdünk összebarátkozni.
Emese és István esküvője
