14 év hosszú idő. Valamikor 2002 környékén ismertem meg Lukácsot (akkori nevén Zeus) a root.hu internetes magazin kapcsán. Én akkor az oldal üzemeltetője illetve egyik szerkesztője, Zeus pedig az egyik legtermékenyebb szerkesztő volt a csapatban, amolyan törzsgárda tag. Bár online rengeteget beszélgettünk személyesen sosem volt szerencsénk találkozni. Teltek az évek, root.hu megszűnt, ki-ki járta tovább a maga útját, Ő az országot is elhagyta 🙂 Idén februárban kaptam tőle facebookon egy üzenetet: „Hogy állsz április 16-án délután?” Mivel a dátum még szabad volt, pár mondatban egyeztettük ki mit szeretne (természetesen esküvői fotózást) és ezzel meg is beszéltünk mindent. Se személyes találkozó, se referenciák nézegetése, más fotósok felkeresése, stb.

Eljött a nagy nap és mint két régi barát találkoztunk életünkben először. Furcsa volt, de mégis olyan természetes. Maga a szertartás elég rendhagyó volt, csupán egy polgári, egy tortavágással egybekötött állófogadás és egy rövid kis kreatív fotózás. Este volt valami sörözésről is szó, de oda már nem követtem őket 🙂

Jó volt így találkozni egy régi ismerőssel, de bízom benne, hogy a következő viszontlátásig nem kell majd újabb 14 évet várni 🙂
Lili, Lukács, köszönöm a bizalmatokat!

“Kedves Aga,

Egy esküvő megszervezése rengeteg időbe és erőfeszítésbe kerül. Egy jó fotós kiválasztása nem kevésbé – a hivatalos szolgáltatók mintaképeit látva szinte az eseménytől is elmegy a kedve az embernek. Lassan évtizedek óta ismerjük egymást, de ritkán néztem a professzionális képeidet – ismerősök esküvői bőven elég tartalmat nyújtottak a válogatáshoz. Amikor mégis alaposabban ránéztem az oldaladra, nagyon megörültem annak, amit láttam – vagyis főként annak, amit nem láttam: semmi erőltetettség, giccs, kényszeredetten beállított, természetellenes jelenet. A képeidből spontaneitás, öröm, felszabadultság, gondtalanság árad. Láthatóan élvezik az eseményt, de még a fényképezést is a jelenlévők. Amikor megkerestelek, és kiderült, hogy az adott napon ráérsz, nagyon megörültem. Az esküvő nagyon jól alakult, és bár aggódtam egy kicsit, hogy hogyan viseli majd a társaság a fényképezést, illetve a fotós jelenlétét, nagyon kellemes élmény volt. Ahol szervezni kellett, csoportképhez felállni, külön képek miatt a parkban sétálni, mindig jelen voltál és instruáltál, de amikor nem a fényképezésről szólt az esemény, mintha nem is lettél volna fizikailag jelen: rengeteg, jól elkapott jelenetről képet készítettél anélkül, hogy bárkinek feltűnt-feltűntél volna. Részese voltál az eseménynek, de tökéletesen diszkréten valahogy mégsem, és ezzel kiválóan megvalósítottad a professzionális fotós küldetését. Rövid idő után már meg is kaptuk az első képeket, majd kicsivel később az összes többit is, amit már csak a kiválóan esztétikus fa pendrive követett postai úton. Több esküvőt egyikünk sem tervez, de a még egyedülálló barátoknak-rokonoknak jó szívvel ajánlunk téged!
Üdvözlettel,
Lukács & Lili”