blogesküvői fotózás

Ha nem adsz több képet akkor…

Magyarországon van egy esküvői fotós szövetség, a Pillanart, aminek tagjai közül sokat személyesen is ismerek és nagyra tartok. Az élet viharaitól természetesen Ők sem mentesek, mondanak róluk jót, rosszat, kinek éppen mi áll érdekében ám az az egy dolog elvitathatatlan, hogy mindegyikük tapasztalt és sokat látott esküvői fotós. Így az, amit ma olvastam Szipli Tamás “tollából” az oldalon, engem is a billentyűzet megragadására ösztönzött.

“Kedves Excel-táblázatot bűvölő, Word-doksiban élő Menyasszonyok! Bocsássatok meg, hogy levelemmel zavarlak benneteket, de egy kolléga esetét meghallva úgy éreztem, billentyűzetet kell ragadnom, hogy megértsétek, nem mindig a méret a lényeg. A történet leírása igazából esetünkben nem fontos, de simán történhetett volna akár velem is. Ha nem nagy gond, nem fogok ábrákat kitenni, nem fogok saját képekkel parádézni, hiszen ez nem a reklám helye, itt most tisztába kell tenni néhány dolgot néhány fejben. Akinek nem inge, kérem ne vegye magára.”

A teljes cikk itt olvasható: http://pillanart.hu/2016/02/miert-nem-eleg

Ami miatt tollat, azaz billentyűzetet ragadtam, az csupán pár apró részlet, amivel én kiegészíteném a fenti nagyon jó írást.
Magam is keresztül mentem az évek során ezeken a lépcsőfokokon, hogy hány kép is van a csomagban. Valamikor 3-4 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy nem adok meg darabszámot. A dolgok megértéséhez azonban ismerni kell a magyar piaci viszonylatokat. Ahogy Tomi is írta, vannak országok, ahol a fotós munkája magyar pénzre átszámítva akár több millió Ft is lehet, cserébe a pár pedig csupán albumot kap egyetlen digitális kép nélkül. Itthon a piacon nincsenek olyan meghatározó egyéniségek, akik olyan nyomást tudnának gyakorolni a teljes fotós társadalomra, hogy egy ilyen jellegű üzleti modell megvalósítható legyen. A piac épp fordítva működik, a megrendelők gyakorolnak nyomást a szolgáltatókra.

Egyfelől érthető a kíváncsiság, hogy mik vannak azokon a képeken, amiket nem kaptak meg, másfelől tényleg megbíztak egy fotósban, akinek a munkáját a referenciái alapján magukénak érezték, akivel a személyes találkozó során egy hullámhosszon voltak, miért nem bíznak meg benne, hogy valóban csak azokat a képeket nem kapták meg, amiket jobb, ha nem is látnak.

100-150-250 kép… 3-4 évvel ezelőtt én is csak meghatározott számú képet adtam át, de elkövettem azt a hibát, hogy a válogatást a párokra bíztam. Ennek okán voltak, akik hónapokat ültek a képeken, voltak akiknél komoly családi veszekedések alakultak ki, hogy kinek a kicsodájáról ne legyen kép, melyik képet húzzuk le a listáról, mert igen, az esküvőhöz a páron kívül a násznép is hozzá tartozik.

Egy album készítése során ez nem okoz problémát, hogy én is el szoktam mondani a pároknak, hogy az album róluk készül nekik. Nem a Pista bácsikról meg Mari nénikről, akit az esküvő előtt se látott 5 évig és az elkövetkező 5 évben se fogja látni, hanem róluk. Ebben a megközelítésben egy esküvő a készülődéstől a lagziig tökéletesen visszaadható 80-100 képben, aminél többet egyébként figyelmesen végig sem tudunk nézni.

Van azonban a gépezetben pár porszem. Egyiket úgy hívják, hogy facebook, a másikat úgy, hogy e-mail. A vendégek ugyanis rendszerint buzgón nyomkodják saját fényképezőiket, mobiljaikat ám otthon mind szembesülnek azzal a technikai korláttal, hogy azok az eszközök nem alkalmasak abban a környezetben való fotózásra. Így nagyon örülnek, amikor az ifjú pártól facebookon, e-mailben, netán papíron előhívva róluk szóló fényképeket kapnak jó minőségben profin megszerkesztve.

Így az általam is átadott 6-800 kép 100-150 képen felüli része jobbára ezekből tevődik össze, amiért eddig minden pár nagyon hálás volt.

Mint a legtöbb fotós, én is futottam már bele olyan párba, aki feltette a “nincs több” kérdést, de a válasz nálam is hasonló volt mint a cikkben. Olyan is előfordult már, hogy az “XY-ról miért nincs kép” kérdés során néztem át a teljes anyagot (2-4000 nyers kép általában), de az illető egyszerűen eltűnt. Volt több kép amin a teljes terem látható volt és az illetőnek nyoma se volt egyiken se, azaz gondosan ügyelt rá, hogy róla ne készüljön kép. Egy esküvőn megfordul 100-200 ember vagy akár több, lehetetlen mindenkire pontosan emlékezni ki az, akit már lefotóztunk és ki az, akiről nincs kép. Úgy gondolom, az esküvői fotózás során nem is ez az elsődleges cél. Számomra, és azon párok számára akik engem választottak és választanak sokkal fontosabb, hogy Ők meg legyenek örökítve és az egész esemény hangulata visszaadásra kerüljön. Ha ehhez 100 kép kell akkor 100 képben, ha 500 akkor 500 képben.

, , ,
Előző bejegyzés
Keresztelő fotózás
Következő bejegyzés
Stefánia Palota mint esküvő helyszín

Related Posts

Menü