Egy rövid beszélgetés indította el bennem a vezér hangyát, hogy kellene készíteni egy átfogó, minden (najó, a legtöbb) szakterületre kiterjedő felmérést az esküvős szolgáltatók körében. Az ötletet nem sokkal később tettek követték, majd jöttek a kitöltött kérdőív adatok. A kérdéseket szándékosan úgy alakítottam ki, hogy ne legyen benne semmi személyes, azaz 1db mail cím, ami nem kötelező, csupán ha szeretné megkapni az anyagot az elsők között. Ennek ellenére akik kitöltötték, többnyire megadták elérhetőségüket és csupán egy elenyésző réteg volt az, aki erre a kérdésre nem válaszolt.
A kérdőív kitöltésére a szolgáltatókat facebookon keresztül próbáltam elérni szakmai csoportokon keresztül, ahol összességében több ezer szolgáltató tag.
Ami fájó, hogy erős a gyanúm arra, hogy általánosságban a szakmák legalját és legtetejét nem sikerült megszólítani. Nem jöttek ugyanis azok a számok, amikről mindenki tud, amik miatt sokan panaszkodnak.
Ami szintén már az első pár tucat adat megérkezése után látható volt, hogy az egyes szolgáltatói ágakat nem fogom tudni egyben kiértékelni, azokat szakmák szerint külön kell bontani még akkor is, ha a szempontok és a problémák hasonlóak.
Voltak prekoncepcióim, melyek részben igazolódtak, részben nem.
Hallottam egyszer egy tanmesét a bolháról, akit betettek egy befőttes üvegbe tetején egy üveglappal. A bolha ugrott, beverte a fején, nagyon fájt neki. A bolha megint ugrott, megint beverte a fejét és megint nagyon fájt neki. Aztán a bolha kisebbet ugrott és nem verte be a fejét. Megint kicsit ugrott és rájött, hogy ez így neki nem fáj. Majd levették az üveglapot a befőttes üveg tetejéről és a bolha továbbra is csak kicsiket ugrott.
Ez a tanmese jutott eszembe amikor a számokat néztem… és az, hogy valami nagyon nincs rendben… úgyhogy vágjunk is bele a boncolásba, elsőként a videósokkal (cinematográfusoktól elnézést a megnevezésért)
Amit alapból feltételeztem, hogy a filmes világban valahol egy hatalmas szakadék található és az élet ennek két oldalán zajlik. Ez nagyjából be is igazolódott, csupán az arányok lettek épp ellentétesek, mint amire számítottam. Úgy gondoltam, ha máshogy nem is, legalább darabszámban az alsóbb kategóriás videósok lesznek többségben és a minőségben, technikai felszereltségben, képi világban felettük álló cinematográfusok valahol a felét, harmadát viszik az olcsókhoz viszonyítva. Ehhez képest a végeredmény nagyon is pozitív csalódás volt. Látványos az eltolódás mennyiségben a drágább (vélhetően minőségibb) szolgáltatás felé ahogy ez az alábbi diagramon elég jól látható is.
A szakadék a két szolgáltatói csoport között 120-180eFt körül van, pont ott, ahol fotósok esetében a legnagyobb kínálat. Érdekes, hogy 150eFt környéki áron szinte alig dolgozik valaki.
Amivel talán komolyabb bajok vannak az az önismeret illetve a szakma többi tagjával történő kommunikáció, szakmai eszmecserék. Egyértelműen látszik, hogy a piaci pozicionálás, árképzés egyáltalán nincs összhangban a saját szolgáltatásról alkotott képpel. Az egyik kitöltés (ami amúgy a legalacsonyabb érték volt, így az elemzésnél ki is vettem) ár/érték arányban még rendben is volt (a weboldalukon található referencia film alapján) de saját magát majdhogynem a prémium szegmensbe pozicionálta. Ennek legfőbb okaként csak a kommunikáció hiányát tudom gondolni. Ott helyben, a saját falujában, kisvárosban könnyen lehet, hogy tényleg az egyik legjobbnak számít és ezért Ő maga is így gondolja ezt. A gond az, hogy ez a stratégia vagy nevezzük inkább információ hiánynak, pár éven belül az adott szolgáltatónak komoly problémákat fog okozni. Fokozatosan megjelennek majd a feltörekvő fiatal generáció, akiknek az internet a mindennapjaik része. Így az információ áramlás, önképzés, stb. természetes dolog, ugyanígy a párok is sokkal szélesebb körben tájékozódnak, nem feltétlen a helyi szakit fogják keresni. Közép távon teljes mértékben ki fogják szorítani a piacról azokat, akik nem tudnak velük lépést tartani.
Ugyanígy az információ hiánya okozhatja azt a torzulást, ami a szolgáltatás elvárt árra vonatkozott. Ide bárki szabadon beírhatott egy összeget, amiről Ő úgy gondolja, ezért a fajta szolgáltatásért az az összeg lenne reális. Hasonlóan a szakmáról alkotott vélemény is érdekes, azaz szerinte mások mennyiért dolgoznak.
Minél magasabb áron dolgozik valaki, annál magasabb árat tartott kívánatosnak és a tippje a mások árairól annál közelebb volt a valósághoz. Érdekes módon a tipp valahol 150eFt környékén volt, épp ott, ahol a legkevesebben szolgáltatnak, az elvárt átlag pedig 240eFt.
Valamivel érdekesebb a kép, ha csak azok elvárásait nézzük, akik vélhetően a videós szakmából már átnyergeltek a cinematográfus irányba (vagy sosem voltak videósok) náluk ez az átlag érték már 308eFt. Ugyanez az a másik tábor átlagát nézve már csak 170eFt
Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy látszólag „ugyanazt” a szolgáltatást nyújtják, azaz mozgóképet és hangot rögzítenek, mégis meglepően távol van a két véglet. Elsőre regionális magyarázatot próbáltam keresni a kérdésre, de nem volt egyértelmű az összefüggést. Az tény, hogy az esküvői filmezés nagyobb hányadát budapesti, gyms megyei illetve pest megyei filmesek viszik és baz, borsod, csongrád megyei videósok jelentős mértékben leszakadtak az élmezőnytől, de még így sem volt meggyőző a földrajzi magyarázat.
Aminek szívből örülök viszont, hogy meglepően sokan írták a megrendelések forrásához a korábbi párok ajánlását. Ez egy nagyon jó dolog, mivel ez azt jelenti, hogy az, amit csinálnak annak a célközönségnek, akiknek dolgoznak, tetszik, elégedettek vele. Ez egyben a leghatékonyabb és legolcsóbb ügyfélszerzési mód. Természetesen ehhez kell egy pár tucat jól sikerült esküvő és pár év tapasztalat, hogy ez a folyamat elinduljon. Szintén érdemes figyelni az egyensúlyra, mivel ehhez legalább esküvőnként 1 továbbajánlás szükséges, ellenkező esetben felborul a képlet. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a párok egyre tudatosabbak, egyre inkább a saját kezükbe veszik az irányítást és inkább csak tájékozódás jelleggel kérdezik meg a barinőket a szolgáltatókkal kapcsolatban.
Főállásban vagy mellette?
Ez volt az a kérdés, amire a válaszok aránya nem lepett meg. A filmezést a megkérdezettek csupán negyede végzi főállásban, mindenki más úgy nyilatkozott, hogy nem ez a főállása. Szakmán belül mind filmes, mind fotós körökben az a nézet járja, hogy az az esküvői fotós / videós, aki ebből él. Nekik az a sajnálatos hírem, hogy ebből itthon nem lehet jól megélni.
Számoljunk: évente 25 esküvő a megadott adatok alapján egy elég komoly eredmény. Egy 250eFt-s vállalási ár szintén a célszámok környékén van, ezzel az összeggel a többség már elégedett lenne. Filmesek esetében a 2 fő szinte már alap, így 1 főre 260eft / hó bevétel jut. Ebből kell finanszíroznia az amortizációt, a fejlesztéseket, tb, szja, stb. Ha nem ügyeskedik, jó, ha a fele megmarad, azaz 130eFt / hó. Úgy gondolom, ez nem egy csábító összeg mint fizetés… az éhenhaláshoz kicsit sok, a megélhetéshez viszont kevés. Így azok, akik főállásban csinálják ezt a szolgáltatást, mindenképp arra kényszerülnek, hogy az esküvők mellett más eseményeket is megörökítsenek (rendezvények, születésnapok, babafotó/videó, stb), amik kiegészítik ezt az összeget, de ugyebár innentől már bukott az a kijelentés, hogy az esküvőkből él 🙂
Panaszok, problémák:
Ahogy az várható volt, sokan panaszkodnak a hozzá nem értésre, árakat lenyomó tömegtermelőkre. Ami viszont ennél is érdekesebb volt, hogy ezen panaszok jobbára azok billentyűzetéből érkezett, akiknek kevés és/vagy alacsony árú esküvőik vannak. Azok, akik nagyobb számban dolgoznak esküvőkön és azt reálisabb áron teszik, sokkal inkább panaszkodnak a szakmai párbeszéd hiányára és egyéb etikai problémákra. Ebből következtetve a fő okot nem az árak lenyomásában látom. Azaz épp azok nyomják le azt, akik arra panaszkodnak. A számok azt mutatják, hogy az esküvők többségét jelentősen magasabb áron viszik el más szolgáltatók, így el kellene gondolkodni azon (szakmai párbeszéd), hogy ők mit csinálnak másként, miben jobbak, miben ügyesebbek, miért van nekik több és drágább esküvőjük?
Egy másik szolgáltatási ágból idéznék, ahol egy kedves zenész nagyon jól megfogalmazta a lényeget:
„Nekünk nincs komoly problémánk. Viszont mások hanyag, nívótlan megbízhatatlan, megjelenésükre, hangzásvilágukra nem adó, rossz marketingjüket meglovagoljuk és ezt tökéletesen kihasználva minden hétvégére elkelünk. Ha lakodalomba nem akkor más rendezvényre. 🙂 Gondja azoknak van akik nem úgy gondolkodnak mint mi. Szerencsére nem tartozunk azok közé akiknek megélhetési gondjaik vannak, és ár alatt vállalnak mindent. Nálunk az árat nem is vitatják folyamatosan tudunk emelni. Nézzen és hallgasson meg valaki minket aztán mást, és döntsön. Ha alkudni akar van nálunk rosszabb olcsóbban. Nem nekünk büntetés olcsón rosszat átélni hanem a megrendelőnek. Baj nem a szakmával van hanem mások életszemléletével, de ők magunkat büntetik nem minket. 🙂 „ (forrás: Balázs Gergely)
