Sony A9 III vs Sony A1 – a dilemma
Mostanra kb. közhely, hogy a fotós árazásában kőkeményen tetten érhető az általa használt technika szintje, annak frissítési gyakorisága. Nem titok, hogy én is 3-5 éves ciklusban cserélni szoktam a gépeimet. Hol egyszerre, hol külön-külön, nincs erre semmi szabály nálam.
Bő öt éve amikor a 2db Nikon D4-ről a 2db Sony A7 III-ra váltottam, egy új korszak kezdődött. Nagyon nehéz döntés volt, de nem bántam meg. Ezeket a gépeket 3 év után közel 2-200 000 expóval a zárszerkezetükben adtam el és jött a matek, milyen gépet vegyek. Akkoriban jelentették be az A7 IV-et, ami azt gondoltam méltó utód lesz. Mivel a III-akkal se volt semmi bajom, így lett egy új III-as meg egy IV-es a két utód gép. Igazából nincs okom panaszra, nagyon jó kis gép, nagyon szerettem, de egy év után mérlegelnem kellett. Mivel nagyon sok olyan jellegű munkám van, ami nagyon sok kép elkészítését jelenti, így a hagyományos zárszerkezettel szerelt gépek nagyon hamar leamortizálódnak a kezeim között, így olyan megoldást kerestem, ahol ez valahogy kiküszöbölhető. Így került képbe a Sony A1. Ez az a gép, amiben a zárszerkezet használata nélkül is szinte bármilyen környezetben tökéletesen lehet dolgozni, akár vaku használata mellett is. Most nem részletezném az okokat. De a IV-es váz lett lecserélve az A1-re és maradt mellette a Sony A7III másodiknak.
Ismét eltelt egy év és már kicsit zavart a féloldalasság. A1 annyira más mint az A7III, hogy érett a cseréje. A folyosói pletykák egyre hangosabbak voltak egy leendő új Sony gépről, az A9III-ról. Jön egy csúcs szuper, világ leggyorsabb meg világ leg leg leg gépe… Úgyhogy izgatottan vártam a híreket, hátha szívárok valami infó a megjelenés előtt, de semmi. Olyan szintem jól titkoltak mindent, hogy gyakorlatilag a pletykák között megjelent információk kivétel nélkül tévesnek bizonyultak… sajnos…
Tegnap előtt hivatalosan is bejelentette a Sony az A9 III vázat ami igazság szerint tényleg egy brutális fejlesztés, fantasztikus paraméterekkel. Olyan számokkal dobálózik a sony, ami szinte felfoghatatlan (és itt nem feltétlen az árára gondolok).
120 képkocka másodpercenként, nem soronként történő képkiolvasás, hanem egyszerre egy globális zár használatával. Ez azoknak mond valamit, akik egy kicsit is képben vannak a technikai részletek világában. Tényleg egy fantasztikus dolog, zseniális!!! Nincs többé svenkelésnél meggörbülő tér, hullámzó műfények, a záridő se 1/200 hanem amit a vaku bír, 1/80 000-es leggyorsabb záridő (csak viszonyítási alap, a legkomolyabb tükrös gépeknél is 10x gyorsabb), tovább fejlesztett AI témakövetés, akár egy bogár szemét is felismeri, úgyhogy tényleg brutál magasat kell ugrani a Canonnak meg a Nikonnak, hogy játékban maradjanak.
De ugye mindig van egy üröm az örömben és ez az írás se jött volna létre, ha az örömöm felhőtlen lenne. Sajnos van 2 olyan paraméter, amit nehezen tudok megemészteni. Az egyik ezek közül az ár, de arra még azt mondom, hogy lehet kicsit várni kell és lejjebb megy, elméletileg ha a $ árakat nézzük akkor így kell majd lennie, de tény, hogy jelenleg nagyon magasra van árazva, 3 MFt. De ahogy mondtam, ez még az a paraméter ami így vagy úgy de elvben megugorható. Ami ennél sokkal jobban zavar, hogy ez a gép nagyon nem nekem készült. Én ugye leginkább esküvőket fotózok, azt is riport stílusban, azaz szeretem az elkapott pillanatokat, szeretem este a lagziban a jó tánc képeket, amikhez nem árt a gyors fókusz rendszer, az alacsony zajszint, stb. Ez mind meg is van a gépben, tehát ilyen szempontból egy álom. A gondom a felbontással kezdődik. Ugyan annyi, mint a 6 éve bejelentett A7 III meg a lassan 10 éve bejelentett Nikon D750, 24Mpx.
Mint fotós pontosan tudom, hogy ez a felbontás tökéletesen elegendő szinte mindenre, de… De ezt a gépen nem idénre, nem a 2024-es esküvői szezonra akarom venni, hanem a következő 5 évre. És ha már az iphone is elengedte a 12Mpx kameráját és az új telefonjába már 48MPx-re növelte a felbontást, akkor elég jól kiszámítható, hogy 5 év múlva a 24 már ciki kategória lesz. Nem a fotóriportereknél, nem az újságíróknál, nem a sportfotósoknál, hanem abban a szegmensben ahol én is mozgok. A pletyik 33-44 számokról beszéltek, ami még szódával elmegy, tökéletesen megbékéltem volna vele, nem 60-80-100, nem izzad meg tőle a számítógépem, de mégse 24, mégis egy kis előre lépés. Szóval ez volt az a paraméter ami egyből behúzta nálam a kéziféket és gondolkodásra intett.
Eljött az a pillanat, amikor az „új” érzelmi paramétereit hátrébb soroltam, és számot vetettem, mire is van szükségem, mit tudnak a jelenlegi fényképezőim és mit tud a Sony A9 III.
Természetesen nem a Sony A7 III-mal hasonlítottam össze, hanem a Sony A1-gyel.
Kezdjük az elején, sorozat mód: A9 III 120 képkocka / másodperc, A1: 30 képkocka / másodperc.
Van a gépeken egy tárcsa amivel lehet 3 előre beállított sebesség között választani a sorozat módok esetében. L, M, H. Bevallom őszintén, L-ben használom a hétköznapokban, csak ha nagyon pörgős dolgokat fotózom, akkor állítom át M-re, de ilyenkor már pörög a számláló rendesen. Ilyenkor csinál 10 képet másodpercenként. 120? nagyon szép szám, de semmi szükségem rá.
Zársebesség: Sony A9 III: 1/80 000s Sony A1: 1/32 000s. Egyszer egy hajós esküvőn nyári napsütés mellett vicces kedvemben voltam és lefotóztam a parlamentet f1.2 blendével, majd otthon szembesültem a paraméterekkel, iso100 mellett 1/20 000s 🙂 azt gondolom, az az 1/32 000s egy darabig nem fog bekorlátozni…
Global shutter: ahogy említettem, zseniális dolog. Megoldja a műfény melletti hullámzás problémáját, a sorozat képek esetén néha látható torzuló téma gondját, és még számtalan egyéb problémát, ami a nem egyszerre egy időben történő képpont kiolvasásra vezethető vissza. Pl. elég idegesítő dolog, hogy a gép tud tisztán elektronikus zárral dolgozni, ami nem olyan, mint a dslr-eknél, hogy óvatosan halkat csapja vissza a tükröt és így halkabb a képkészítés, hanem tényleg nincs hang, de sajnos ott ahol igazán előnyös lenne ez a funkció, mint pl. templomban, házasságkötő teremben, színházban sajnos nem használható, mivel 1/100s-nál gyorsabb záridő esetén a műfények többségénél nagyon zavaró sötét-világos sávok jelennek meg a képen. Úgyhogy vagy kattogunk vagy le kell menni 1/100s környékére ahol meg a téma fog bemozdulni. Kivéve az A1-et, amibe nem hagyományos szenzor van, hanem úgynevezett stackelt szenzor, ami a Canon R3-ba, a Nikon Z8, Nikon Z9-be is került, aminek sokkal gyorsabb a képkiolvasási sebessége, mint a hagyományos cmos lapkáknak. Ennek köszönhetően én még nem kerültem a munkám során olyan környezetbe, ahol a Sony A1 elektronikus zár használata mellett csíkozott volna. Ha esetleg mégis egyszer jönne egy ilyen helyzet, be tudom kapcsolni a mechanikus zárat, ami megoldja ezt a problémát. Úgyhogy jelen pillanatban amit az A1 tud ilyen tekintetben, az számomra teljesen tökéletes.
Vaku szinkron: nem mondom, hogy 1000 képből 1-nél jól jönne, ha gyorsabb záridővel tudnék dolgozni vakuval, mint 1/200, de ha nagyon akarnék akkor mechanikus zárral az A1 1/400-ra is beállítható, valamint ha minden kötél szakad, ott a variND és a gépen korlátozom a bejutó fényt, ezzel a záridőt (napfény + tág rekesz szituáció), más környezetben nekem ez a paraméter nem releváns.
Téma követő AI: nem állítom, hogy nem örülnék neki, ha még jobb, még gyorsabb lenne a fókusz, még több dolgot felismerne, de halvány reményt azért még látok arra nézve, hogy a következő nagyobb firmware frissítéssel ezek közül valamennyit megkaphat az A1 is. Nem mint ha most gyenge lenne sőt, megkockáztatom, hogy csak márkán belül van vetélytársa (pl. Sony A7RV), a többi gyártó esetén szerintem még mindig a legjobb. Úgyhogy ez megint nem az a terület, ahol szorítana a nadrág.
A felsorolás végén a szubjektív dolgok előtt az a bizonyos kritikus paraméter, a felbontás.
Sony A9 III: 24 Mpx, Sony A1: 50 Mpx. Ahogy írtam is, alapvetően nem az a gondom, hogy most kevés lenne a 24. Az A7III-mal készült képek kapcsán se panaszkodik senki és az A1 képeit is rendszerint 6000px hosszabbik oldal mérettel exportálom ki, így jelen pillanatban a kifelé kommunikációmban nem igazán adok nagyobb képeket ennél. Van azonban egy olyan dolog, amit szerintem én se hittem volna el és nem is igazán érdekelt volna, ha nem szembesülök vele az A1 kapcsán. Ez pedig az a funkció, amikor a gépet fullframe-ről átállítjuk apsc módba. Ilyenkor nem csinál mást, mint a szenzor közepén lévő 21Mpx területet fogja használni és egyszerűen levágja a többit. Cserébe gyakorlatilag van egy gombnyomásra aktiválható 1.5x szorzónk a látószögre (tudom, ez így nem helyes megfogalmazás, de a lényeg akkor is ez).
Ez nagyon kényelmes akkor, ha pl, fix objektíveket használunk. 20mm-ből gombnyomásra 35mm lesz, 50-ből 75, azaz ha 2db A1-gyel gondolkodunk és egy 20/50 objektív párossal, akkor anélkül, hogy lencsét cserélnénk, van egy 20, 35, 50, 75mm-nek megfelelő látószögünk az obitól függő 1.2-1.8 fényerő mellett. Mivel ez a váltás az A1 esetén gond nélkül rádefiniálható egy gombra, és egy pillanat alatt tudunk váltani anélkül, hogy menüben kellene keresgélni, valóban egy olyan funkció, amit aktívan elkezdtem használni. Az meg egy másik perverz dolog, hogy az A1 tud pixel shift technológiával akár 200 Mpx képet is készíteni, de ezt megint csak engedjük el, mert erre sincs szükségem.
Végül, de nem utolsósorban van a döntésemnek egy másik aspektusa is. Sajnos ezt Nikon esetében is megtapasztaltam, ott is volt a D4 mellett a másik oldalamon D3s, D750, D500, de végül arra a döntésre jutottam, hogy egyes paraméterekben lehet, hogy jobb pl. egy D500 mint a D4, az utómunka során a két gép közötti eltérés miatt sokkal több időm megy el, mint ha két egyforma géppel dolgoznék. Arról nem beszélve, hogy máshol vannak a gombok, más a színvilág, más a zaj tűrés, szóval másként kellett dolgozni a két géppel. Ez az eltérés sajnos Sony esetében is jelen van, teljesen más a színvilága az A7III-nak és az A1-nek. Más a dinamika, más a fehéregyensúly, szóval nagyon sok munka egységes anyagot leadni a két géppel.
Nos, hogy miért született ez a kis szösszenet?
Leginkább azért, mert én is szeretek érzelmi alapon vásárolni és impulzus döntéseket hozni, amiket nagy ritkán meg is bánok. Egy fényképezőgép vásárlás esetén nagyon fontos tudnunk azt, hogy igazából mire is van szükségünk. Mik azok a paraméterek amik számunkra előnyt jelentenek és mik azok amik esetleg éppen hátrányt. Szép dolog a marketing körítés, de néha venni kell egy nagy levegőt és végiggondolni, valóban arra van szükségünk?
