A legtöbb esküvői szolgáltató életében eljön az a pillanat, amikor kipróbálja, milyen a másik oldalon lenni. Nem vagyok kivétel ez alól én sem. Sok szempontból azonban más egy ilyen esküvőt összerakni, mint egy átlagos pár esküvőjét.

Az elsődleges és legmeghatározóbb ok éppen az, hogy azalatt a több száz esküvő alatt, amit az elmúlt 13 évben végigfotóztam szerintem már majdnem mindent láttam. Gyűrűlopástól kezdve az elájult vőlegényen át az áramszünetig megannyi probléma lehetőséget megtapasztaltam és mivel a fotós az, aki szinte a teljes napot végigkíséri, így a legtöbb érintett szolgáltatóval személyesen is találkoztam. Láttam itt félmeztelenre vetkőzött vőfélyt, részeg énekesnőt, hawaii mintás rövidnadrágban és strandpapucsban érkező videóst, szolgáltatóknak moslékot feltálaló rendezvény helyszínt, stb. Természetesen ezen évek alatt rengeteg jó emberrel, jó szolgáltatóval is megismerkedtem, akik közül sokakat már közeli barátomnak mondhatok, de ez a tapasztalás bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy háromszor is meggondoljam egy esküvő megszervezését.

És akkor még nem is beszéltünk azokról a részletekről, ami a lagzi előtt zajlik és mint esküvői fotós nem, vagy nagyon ritkán kerülök kapcsolatba velük.

A gondolat, hogy házasodjunk össze, laza 9 év együttlét és egy 8 éves kislány mellett valamikor 2020-ban a covid kellős közepén született. Leültünk a naptárunk elé, és kb. 5 perc volt kiválasztani azt a dátumot, amit az esküvőnk napjának választottunk (párommal mindketten nagyon gyorsan tudunk átgondolt és megfontolt döntéseket hozni, egyikünk se a sokat agyalós típus). Egyfelől olyan nap kellett, amikor én, mint szolgáltató épp nem vagyok foglalt 🙂 így a szezon előtti és utáni időszak jöhetett csak szóba. Másfelől se megfagyni se megsülni nem szeretnénk, így a tél és a nyár eleve kiesett. Az évfordulónk 03.04, a lányunk szülinapja 03.05, ebből a 2021.03.04-e csütörtök, az 5-e péntek, szóval épp tökéletes egy esküvő megszervezésére.

A bevezetőben írtak miatt viszont egyetlen dologban voltam biztos, én nem vállalom a saját esküvőm megszervezését. Volt pár olyan szolgáltató, akire egyből ráírtam vagy rácsörögtem, hogy helyzet van, és vállalnak-e minket aznap, de az első akit megkerestem, az esküvőszervezőim Bárány-Szilfai Alida és Hajnik Ágota voltak, akikkel egyszerre két profi szervezőt is kaptam, mivel akkoriban közösen dolgoztak. Velük pillanatok alatt átbeszéltük, mit és kiket szeretnénk (dj, cm, filmes fix volt) helyszínre se nagyon készültünk B tervvel, szerencsénkre szabad is volt nekik a dátum, így az esküvő nagy része már szinte a kezdetekkor összeállt. Minden felkért kollégával megbeszéltem, hogy innentől a szervezők veszik kézbe a dolgokat, mi nem nagyon szeretnénk belefolyni a részletekbe.

Alidáék csakhamar nekünk szögezték a legnehezebb kérdést, ki lesz a fotós?

Furcsa helyzet ez. Az évek alatt nagyon sok profi kollégával ismerkedtem össze, sokakkal már baráti szinten. Ismerjük egymás munkásságát, ha egy pár segítséget kér tőlünk fotós választásban és nekünk épp foglalt a dátum, nagyon szívesen ajánlok megfelelő kollégát, de a saját esküvőmre mégsem volt egyszerű a választás.

Halmozottan igaz ugyanis ránk az az alap felállás, amivel szinte minden esküvőn találkozom, a vőlegény utálja, ha fotózzák, a menyasszonyról meg nem lehet jó képet készíteni. Nálunk mindketten jobban szeretünk a kamera biztonságos oldalán lenni és igen nehezen mozdulunk ki a biztonságos komfortzónánkból. Éppen ezért a megcélzott stílus irányzat nem a kreatív hanem a riport. Sajnos ismerve a szakmát a többség csupán kiírja a bemutatkozás oldalára, hogy ő fotózsurnaliszta stílusban dolgozik, de a képei egészen másról árulkodnak 🙁 Olyan kollégát kerestem, aki anélkül, hogy Ő lenne a főszereplő az esküvőn, ott van mindenhol, van szeme elöl, hátul és még oldalt is, és hamarabb meglátja azon pillanatokat amiket meg kell örökíteni, mint hogy azok megtörténjenek. Mint látható nem voltak nagy elvárásaink 🙂 így a kör nagyon hamar leszűkült pár emberre. A kört tovább szűkítette, hogy olyat szerettünk volna, akit ismerek személyesen is, tudom, mit várhatok tőle, tudom, hogy a kirakat csak kirakat vagy bárhol bármikor hozza azt a szintet. Mindezek mellett persze a kedves menyasszonykám (feleség) és azonosulni tudjon a képi világával. Mivel a szűrők elég egzaktak voltak, így 1db személyes találkozóból állt a casting 🙂

DJ: volt pár amolyan első körös szolgáltató, akiknél nem gondolkodtam. Tudtam, hogy Őt szeretném. Ilyen volt a DJ is. Dolgoztam is már vele közösen, magánemberként is ismerem őt, tudom mire számíthatok tőle, így nem volt kérdéses a személye, a dátumban pedig bíztam, bejött 🙂

Hasonlóan voltam a CM/Vőfély kérdéssel is. Ismerve magunkat, a barátainkat, elég konkrét elképzeléseim voltak arra nézve, hogy abba a környezetbe emberileg milyen „karmestert” tudok elképzelni, ez pedig egy konkrét személyre illett. Ugyan kis esküvő lesz (50 fő körül terveztünk) és ott lesz 1+1 szervező is, de hétről hétre látom milyen az az esküvő, ami kézben van tartva és milyen az, ami csak úgy sodródik. Lehet szerencséje az utóbbinak is, sikerülhet az is remekül, de én szeretek biztosra menni. Amikor feltettem neki a kérdést, hogy elvállalna-e, erősen villogott a kérdőjel a homlokán… A: tuti magánál van ez a srác? B: biztos akarom én ezt? 😀 de természetesen végül örömmel elvállalta a felkérést. Őt mint vőfély ismertem meg régebben, de azon kevesek egyike, aki tudja, hogy nem róla szól az esküvő és ha kell, nem díszes öltözékben érkezik hanem elegánsban és nem vőfély stílusban vezeti le az eseményeket hanem mint ceremóniamester. Mindezek mellett a tudás és tapasztalat ott van benne, ha úgy látja, valamit be kell dobni a buli érdekében, akkor nem fog papírról kocsis játékot felolvasni és egész biztos tojásokat se fog elővenni a zsebéből…

Ezen a ponton viszont kb. el is akadtunk volna és ezt tudtam is. Ezért volt az első lépés a szervező. Sminkes, fordász, dekoros, torta, blablabla… itt már nem volt előny a sok éves szakmai tapasztalat, ezek olyan területek, amik kívül esnek a komfortzónámon, ezek olyan női dolgok 🙂

Sminkes aránylag egyszerű kérdés volt, mivel valami rálátásom azért csak van a dologra, így párat én is ismerek és történetesen az egyik ilyen volt az első javaslata a szervezőinknek, de fodrászba már tényleg elvesztem, így ott meg kellett bíznom a csajokban és szerencsére a párom bizalmát is élvezték. Ennek megfelelően vették számításba a lehetséges fodrászokat akik a helyszínre is kijönnek ha kell, így célszerűen nem Sopronból érkezik 🙂 és persze rá is ér az adott napon. Szerintem elég csak annyit mondani, hogy a próbasmink / haj után, amit sikerült 1 napra összeszervezni lassan több, mint egy éve, a páromnak a profil képe még mindig az a fotó, amit ott készítettem róla. Elsőre telitalálat. Lehet, hogy a szervezőink megismertek minket és ismerik a szolgáltatókat is? Lehet tudják kihez ki illik? Persze lehet véletlen is 🙂

Ruha kiválasztás: lehet fura helyzet, de ismét az emberi oldalról közelítettem meg a kérdést és nem ruhákat kezdtünk nézegetni. Olyan szalonba szerettem volna vinni a kedvesemet, ahol nem eladni akarnak. Hiába van ugyanis ott az ideális ruha valahol a sok 100 között, ha az eladó mindenféle iránymutatás nélkül hagyja válogatni a menyasszonyt, mindre azt mondja csodálatosan áll, majd a 2. – 3. után erősödik a nyomás, hogy távozni kellene persze csak vásárlás után. Így az, hogy a kiválasztott szalon tőlünk 80km-re van, teljesen másodlagos szempont volt. Persze elsőre a párom se értette, miért megyünk a világvégére amikor Budapest tele van esküvői ruhaszalonokkal, de ahogy eddig is, megbízott bennem és nem bánta meg.

Nos igen, nálunk a ruha kiválasztása egy közös projekt volt, nem titok, nem meglepi 🙂 de vőlegény oldalról nézve a dolgoz azért nyugodtabb is vagyok. Nem számoltam, hány ruhát próbált fel, de elég hamar visszakanyarodtunk a kezdetekhez, a végső kiválasztott ruha ugyanis az lett, amit másodikként próbált fel, de erősen gondolkodott az elsőn is. Ez az, ami számomra megérte azt a 2×1 óra kocsikázást (+még majd párszor). Az, hogy a szalonos hölgy ránézett a páromra, beszélgetett vele pár szót és kihozta a tökéletes ruhát. Ehhez kevés egy „eladó”. Ehhez olyan ember kell, aki pontosan tudja, kinek mi áll jól és ezt akár a menyasszony ellenében is kész vállalni.

Dekor: szintén egy olyan terület, ahol bár ismerek pár embert, nem igazán elsődleges célterület. Ráadásul olyan szerencsénk van, hogy a helyszínünk alap dekorja majdnem önmagában elegendő lenne. Ez számunkra egy olyan terület, amit kicsit hátrébb soroltunk a fontossági szempontok terén. Ha ideálisan minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, a dekor jelentős részét a násznép a vacsora után nem is nagyon fogja látni. Lesz róla pár kép, ami jól jön a fotósnak meg a helyszínnek és persze a dekorosnak, de reményeink szerint a vendégek arra se fognak emlékezni, milyen színű virág volt az asztalukon. Kell egy egységes, elegáns összkép, de nem kell alulról megvilágított üveg asztal, élő orchideával kirakott virágfal, stb. Nem árt, ha már esetleg dolgozott is az adott helyszínen, így ismeri a helyi adottságokat, tudja mit hogyan lehet / szabad rögzíteni, kivel kell egyeztetni, és persze az sem baj, ha már hallottam róla valahol 😉

Az előzőekhez hasonlóan szintén elsőre rátaláltunk a kiválasztottra, innentől már csak az igények egyeztetése volt a feladat, ahol mi elmondtuk az alap elképzeléseinket és ők komplett megoldás csomaggal válaszoltak rá. Részleteibe menően leírták hova mit gondolnak, milyen egyéb lehetőségek vannak, így lényegében csak bólintanunk kellett.

Szertartás: van egy zsigeri ellenérzésem a kötött, „kötelező” dolgokkal szemben. Valamint úgy gondolom ez a mi napunk, amit azért szervezünk, hogy a vendégeink és mi jól érezzük magunkat, egy jót bulizzunk együtt, stb. Ne kelljen már 50 embernek igazodni a hivatali nyitvatartáshoz, a bürokráciához és ahhoz, hogy XY munkatárs csak 15:52-kor ér éppen rá… így szintén már az ötlet megszületésekor tudtam, hogy a házasságkötés jogi része privátban, 2 tanuval fog történni egy hivatalban, ahova majd beballagunk, aláírunk és hazajövünk… éppen ezért nem volt kérdéses, hogy a nagy napon szertartásvezetős megoldás mellett döntünk, akikről tudom, hogy sokkal személyesebb, sokkal rugalmasabb szertartást fog eredményezni. Volt egy 2-3 fős elképzelésem, akikkel el tudnám ezt képzelni. Alidáékkal konzultálva elejtett egy nevet, hogy mit szólnék hozzá? Nos, a név az én listámon is szerepelt, szóval csak az adott szolgáltatónak kellett bólintania 🙂 Szerintem akkor még nem tudta, mit vállal… ezzel csak a napokban szembesült, amikor egy hosszabb video chat segítségével megpróbálta jobban feltérképezni, kik is vagyunk. Bár engem ismert és ez is elég figyelmeztető jel kellett volna legyen számára, hogy ez nem egy szokványos esküvő lesz, de aztán megismerte a páromat is… miután kiderült, hogy 1 év eltéréssel 1 napon születtek, már mindent értett… zsák meg a foltja, 2 idióta…

Meghívó: az ültető kártya, menüsor, stb. mellett egy meghívó elkészítése nem lett volna nagy ügy, a körülmények miatt mi mégis úgy döntöttünk, hogy ama csodás és amúgy nagyon megtisztelő papírlapot amit a meghívott vendégeknek kézbesítenek a párok, kihagyjuk. Lehetne fogni környezettudatosságra, anyagi spórolásra, de az ok sokkal prózaibb volt, nem tudunk olyan papír alapú meghívót készíteni amin az adatokat kézbesítés után dinamikusan lehet módosítani 😀

Úgyhogy maradt a facebook csoport létrehozása, ahova minden érintettet meghívtunk és azóta is ott tartjuk velük a kapcsolatot. Ott írjuk az eseményeket, ott egyeztetünk kinek kell szállás, ki vega / vegán, ki az, aki nem tud eljönni, kinek kell esetleg fuvar, sofőrszolgálat, stb. Az a pár ember, aki nincs a csoportban pedig leginkább olyanok, akik amúgy is mindent tudnak, pl. szülők.

Igyekeztem röviden leírni a dolgokat, de igazából a valóságban is pár hét alatt nagyon ráérősen majdnem készre össze lett rakva az esküvő, köszönhetően a szervezőknek, akik az egyeztetések részleteit teljes mértékben levették a vállunkról és türelmesen vártak ránk (lehet, hogy néha lusta disznók vagyunk? :o).

Van pár esszenciális részlet, amit most direkt nem írok le, ez amolyan „before” post, azokat majd az „after” cikkben lövöm le, ezek leginkább olyan témák amiket nagyon máshogy tervezünk, mint ahogyan az egy hagyományos esküvőn lenni szokott. Ilyen pl a torta is, elég konkrét és nem éppen szokványos elképzeléssel álltam elő, de ezt sem lövöm le most.

Vészesen közeledett a 2021.03.05. és a covid szigorítások nemhogy enyhültek volna hanem egyre durvábbak lettek. Fel kellett hát készülni a legrosszabbra. Persze már az elején úgy álltunk a dologhoz, hogy a végsőkig kitartunk, de tudnom kellett, hol van a végső határ. 2019. március rég elmúlt, covid mint esemény már rég nem vis maior esemény, szóval fontos volt tisztázni minden szolgáltatóval, meddig feszíthetjük a húrt, meddig nincs olyan költségük, ami közvetlenül a mi esküvőnkkel kapcsolatos (megrendelni a virágokat a dekorhoz, megvenni az alapanyagot az ételekhez, stb.) kinél mi az a legeslegeslegvégső időpont, amikor még mondhatjuk azt, hogy ez nem fog összejönni, nézzünk valami B tervet.

Korábbi komplett covid szezon alatt hallott történetek sajnos elég vegyesek voltak, az egyes szolgáltatók nagyon eltérően kezelték ezt a lemondásos helyzetet, magasabb árak, foglalt dátumok, bukott foglalók, stb. így teljes mértékben a szolgáltatók jóindulatára voltunk hagyatkozva, mi jön ki ebből. Szóval írtunk Alidáéknak, hogy puhatolózzanak körbe, kinek mi a végső határidő és mit szólnának egy 1 éves csúsztatáshoz végső esetben…

Szerencsére mindenki maximálisan rugalmas volt, a végeredmény az lett, hogy akár 3 nappal az esküvő napja előtt is lemondhatjuk a napot és átrakhatjuk későbbre, mindenki az utolsó pillanatig kitart velünk. Sajnos a B dátummal már nem volt ilyen szerencsénk, a helyszínen a 2022.03.05. már le volt foglalva ekkor, így más dátum után kellett nézni. Szerencsére az 5-e szombatra esett volna, így maradva a pénteknél 1 nappal korábbi, 2022.03.04. dátumot tűztük ki B dátumnak, ami a legnagyobb szerencsénkre mindenkinek szabad volt még.

Így utólag nem meglepő, de elmaradt az esküvő, végül 03.01-ig vártunk a csodára, de sajnos a lezárás meghosszabbítását jelentették be és nem a feloldását, így sajnos írnom kellett egy e-mailt a szervezőknek, hogy meghoztuk a döntést. Nem kellett senkivel külön egyeztetni, senkinek magyarázkodni, ők intéztek mindent, az esküvő átszervezve. Én csupán a vendégek felé kommunikáltam, hogy mi a helyzet.

Nézzük a dolog jó oldalát, van egy év pihi 🙂

Ami mint kiderült nem is volt olyan nagy baj, voltak dolgok amiket az utolsó pillanatig történő halogatás során totál el is felejtettünk, vagy inkább magunk sem hittünk benne és így csak halogattuk. Nem volt ültetési rend, nem volt névsor, nem volt koszorúslány ruha a kislányunknak, menyecske / menyasszony cipő, de még nekem se volt semmi ruha, ami szintén egy külön történet, mert én és az öltöny meg nyakkendő két külön történet. A ruhás szekrényben valahol van egy megkötött nyakkendő, de zakó egy sincs. A fotós „munkaruhám” pedig fekete vászon nadrág, fekete ing, fekete bőr cipő, amiből legfeljebb a cipő az, ami használható a másik oldalon… vegyek valami olyat, amiről tudom, hogy ott fog megmohásodni az északi oldala a szekrényben… szóval nem volt túl sok motivációm. De kényszer nagy út, párom egyik kollégájának ajánlása alapján elmentünk egy boltba, ahol próbával, igazításhoz teletűzdeléssel, stb. legalább 20-30 percet el is töltöttünk. Azt nem ígérem, hogy a jövőben máskor is látható lesz majd rajtam ez a szerelés vagy ennek alkotóelemei, de még ez sem teljesen kizárható…

Visszatekintve az elmúlt másfél évre, többszörösen jó döntésnek látom azt, hogy a munka oroszlán részét szervezőkre bíztuk. Nem csodálom, hogy a párok időnként a hajukat tépik 🙂 Még 3 hét és kiderül, mit főztünk… ígérem akárhogy is sikerül, leírom a tapasztalatokat, amiből ki fog derülni, jól döntöttünk-e, csinálnánk-e bármit másként.

Azóta amúgy túl vagyunk a dolgok hivatalos részén, az egyetlen, ami nem sikerült „simán”

Ahhoz, hogy összeházasodjunk, kell kérni egy időpontot. Ahhoz, hogy időpontot tudjunk kérni, időpontot kellett egyeztetni az ügyintézővel amikor be tudunk menni hozzá időpontot kérni…

A találkozóra kapott időpont napján egy kedves hír fogadott, covid n+1. hullám miatt ismét minden lezárva, bezárva, szóval kizárt, hogy mi odamenjünk személyesen. Azért jobb a békesség, felhívtam őket, a portásig el is jutottam, aki közölte, hogy rajta kívül senki nincs az épületben.

Ezzel ezt a dolgot egy időre el is engedtük… jött a meleg, végre szabadon lehetett közlekedni, lettek hivatalok is, fussunk neki újra… időpont kérés időpont kéréshez, időpontra megjelenés. Persze, hogy ne legyen egyszerű, nekem nem volt meg az anyakönyvi kivonatom, páromnak hiányoztak a válási papírjai, valamint a covid alatt lejárt a személyije és hivatalok hiányában esélye sem volt meghosszabbítani, szóval úgy mentünk oda, hogy majd improvizálunk valamit 🙂

Mivel olyan időpontot kaptunk, ahol nem tudtunk csendben kettesben bemenni, magunkkal kellett vigyük a lányunkat is (nem szerettük volna egyedül otthon hagyni). Megérkeztünk, egy nagyon kedves szimpatikus hölgy, leülünk beszélgetni, kéri a papírokat, mi meg közöljük, hogy az sincs, az sincs… de nem is lesz, szóval találjunk rá valami megoldást. Szerencsére az anyakönyvi kivonat pótlására épp Ő az illetékes, a válási papírok pedig a mi esetünkben épp már felkerültek az online rendszerbe, szóval a probléma áthidalva… már beszélgetünk vagy 10-20 perce, elmeséltük neki, hogy nekünk semmi nem jön össze elsőre, ide is hogy sikerült eljutni, mire az addig néma csendben magában játszogató kislányunk megszólalt: „ja, én se”. Pár másodperc néma döbbenet után fuldokoltunk a röhögéstől… de az anyakönyvvezető is 😀 Azt hiszem, sikerült neki bemutatkoznunk… Ennek köszönhetően a házasságkötés napján már megismert minket és egy kicsit sem lepődött meg azon, ami ezt követően történt…

Folytatása következik…

Dream Team:

Esküvőszervezők: Bárány-Szilfai Alida és Hajnik Ágota (Alida Wedding, Menyegzőre Fel)
DJ: Abonyi Attila (Djszolgáltatás)
CM: Bohács Róbert
Videó: Kortye Vilmos (Williams Wedding)
Fotó: Lőrincz István
Szertartásvezető: Debreceni Krisztina
Dekor: Csulik-Gambár Ditta (Ditta Világa)
Smink: Pacsuta Ági
Fodrász: Jancsi Adrienn
Torta: Oláh Emese (Emy Cake)
Szelfi autómata: Mészáros Balázs (Szelfirobot.hu)
Helyszín: Deák Udvarház